Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Törőcsik Miklós: Párbajszabályok
Párbajszabályok A kép: összemosódott, megtöredezett alakok bukkannak elő a barna, poros felület alól. Parasztok, bocs- korosan, kucsmásan. Lócán ülnek, két sorban, egymással szemben, közöttük kecskelábú asztal. Az asztalon, a szájnál, a kézben fapoharak. Iváshoz készülődnek, isznak, elvették ajkukról a karcos bort vagy a pálinkát. Bajuszukat törlik, bajuszuk lelógó, ápolatlan, a szakáll közé vegyül. Arcuk zárkózott, inkább haragos, mint szomorú, a ráncok mögé bújva rejtik sorsukat. Nem látszik rajtuk a robot, a dézsma, a porció, a Rajta! RAJTA!, a katonáskodás, az ő vitézkedésük, fiaik befogása, életfogytiglan, megrokkanásig. A világítás jobbról: feltűnik a csárda mennyezetének gerendázata, a fal barnája. A kép alatt hosszú, durva faragású kecskelábú asztal, fényesre koptatott lócák. Parasztok ülnek két sorban, egymással szemben. Kucsmásan, kalaposán, csizmásán, bocskorosan. Kezükben és az asztalon vastag üvegpoharak. Isznak belőle, leteszik, újra töltenek, isznak megint. Mámorosak lesznek a karcos bortól, a rossz pálinkától. Arcukon gond, mindig ilyen, ez a természetes. Bánatban, örömben a ráncok rácsai mögé rejtőzködnek. Az ital sem oldja fel magukba roskadtságukat. Bajuszosak, szakállasak: a csupasz arc szégyen. Szemük távolba- néző, semmit nem látnak. Naivak, kiismerhetetlenek. A világítás jobbról is, balról is: két apró ablak. Elöl a sön- tés, keszeg csapiárossal, kurva feleségével. Senki nem rója fel nekik, ők sem szégyellik. A kocsma mennyezete gyalulatlan gerendákból ácsolt, már szúrágta. A petróleumlámpa kormától, az időtől fekete. Aratás ideje van, az emberek a kocsmában ülnek. Az ivás csak ürügy, velejárója az ittlétnek. Az ajtóban magas, elegáns úriember áll. Borotvált arca világít a homályban. Nem tartozhat ide, nem szokott idejönni, most kell. Belép. Beszélni akar a parasztokkal, ígérni nekik, harcolni velük.. Párbaj, szabálytalanul. „A kihívás a sértést követő 24 óra alatt okvetlenül megteendő, de asért a sértő fél köteles elfogadni egy későbbi kihívást is, ha a késedelmet megfelelően megokolják. A kihívás vagy közvetlenül a sértés után névjegycserével vagy segédek útján történik.” — Ezek itt nem párbajképesek. Én mégis jövök, rá kell beszélnem a parasztokat, a parasztjaimat, arassanak, pereg a búza. — Emberek! — a megszólítást, amit mondani fog sokáig forgatta a fejében. Nem akart megalázkodni, még sérteni sem. — Emberek, gondolkodjatok! A magatok kenyere is kockán forog! Mit adtok gyermekeiteknek télen, tavasz- szal, mit esztek újig! Magatoknak is rosszat tesztek, nekem is. Ti tudjátok, fordulhattam volna a csendőrökhöz, az őrmester barátom! Mért fáj tinéktek annak az istentelen, hazátlan gazembernek a sorsa! Mire mennétek azzal a pár krajcárral. Gondoljátok meg, emberek! A parasztok nem néznek egymásra, a durva asztalon nyugszik a tekintetük, szószólójuk sincs. Hallgatnak, konokok. Ha egyikük megszólalna, csak a régit mondhatná. Dolgoznának, csak vennék vissza közéjük azt a szerencsétlent. Meg adják meg azt a kis pénzt, amit kérnek. Hiszen mi az a pár krajcár az uraságnak? „Magyarországon a szokásos párbajfegyverek: a kard és a pisztoly. A fegyverek mindenkor egyformák legyenek. Vontcsövű pisztolyok csak a legsúlyosabb esetekben használhatók. A segédek becsületükkel felelősek a párbajfegyverek föltétien tisztaságáért.” Ha belépne abba a csárdába egy uraság, az uraság, mindnyájan elnémulva nagyot csodálkoznának, aztán mocorgás támadnék. Ha azok közül vetődne oda valaki, akik a tárogatót tiltják még mélyebb lenne a csend. A botok mozdulnának, a szűrök, bekecsek, lajbik mélyéből előóvakodnának és botvégre fegyverkednének a fokosok, a tiltottak. Egy jól irányzott ütéssel leterítenék a kutyát, az ország tetvét, az ország szégyenét. Soha nem nyomozhatnák ki a tettest: a sok ütés, vágás közül nem deríthető ki, melyik volt az első, melyik a halálos. Eltakarítanák a tetemet, nem éreznének semmit. Sem gyűlöletet, sem lelkiismeret-furdalást. A holttestet nem gyaláznák meg, a feleségek a temetésen őszinte könnyeket sírnának, imádkoznának a boldogult lelki üdvéért, a pokolra kívánnák a lelketlen gyilkost. Aztán tovább ülnének a csárdában a jobbágyok. Innák butító italukat, arcukat nem tárnák fel. Beszélgetnének: józanan keveset, mikor kapatosak, többet. Várnának valakit vissza, tudják, sose jön, hát mesélnek róla. Kisfiúk, unokáik felnövését várják: majd akkor. Mintha a távolban nem múlna az idő, vagy ÖT nem fogná annak vasfoga. A gróf úr — Én jöttem el hozzátok a kocsmátokba. Személyesen! — újra nekifohászkodik, beszél, magyaráz, érvel. Nem sokat ér. A parasztok hallgatnak, a gróf úgy látja, bárgyún. — Mintha bárgyúak lennének, de félek, ravaszkodnak. Lehet, hogy ravaszok? Lehet, hogy bárgyúak? Exellenciás uram mit gondol? eminenciád mit gondol? — Lehet, hogy bárgyúak. Vagy ravaszkodnak. . . „Minden szó, írás, szándékos mozdulat vagy ütés, mely a társadalmi életben egymás iránt kötelező gyöngédséget, az önérzetet vagy becsületet támadja meg, sértést képez... Lovagias felfogás szerint háromféle sértés van: 1. a szidalmazás, 2. a gyalázás, 3. a tettleges bántalmazás.” A parasztok hallgatnak, a gróf beszél. Kifogy a mondandója, újra kezdi, más oldalról magyarázza, mindig ugyanazt mondja. Szószaporítás, de nem akar kudarcot vallani, mint az előtte próbálkozók. Hiszen ő volt a végső adu. Mindent belead, mindent kijátszik. Néha kinéz az ablakon, az akácra akasztott kaszákat látja. Élesek, még nem használták az idén. A napot a sötét vas magába szívja, forró minden kaszaél. Benn hűvös van. A levegő hűvös. A hangulat egyre forróbb. A gróf nem veszi észre a változást. Még mindig ő beszél, ismétli önmagát. — Emberek, gondoljanak a búzára. Pereg a búza.. . Emberek, nem akarok én rosszat maguknak, emberek, gondolják meg . .. — Gróf úr, figyeljen ide gróf úr — aki megszólal, olyan mint a többi: bajuszos, szakálla borzas, zsíros, arca maszk. — Mi elmondtuk, mit akarunk. A gróf úr is elmondta, mit akar. Háromszor is, megértettük elsőre. Mi nem engedünk, a gróf úr sem enged. Várjuk ki. Aki meggondolta magát, az újra beszélhet. De addig. . . — a 15
