Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 2. szám

I

Iniciálé

Nem egyszerűen az ismétlés és a pontosság kedvéért írjuk le, hogy a Hevesi Szemle hatodik évfolyamának második számát tartja kezében az olvasó, hanem sokkal inkább e szám tartalma, mintsem tartama miatt. Hatodik esztendeje jelenik meg és jut el a posta csatornáin keresztül — ha nem is mindig jól működő „csatornák” ezek — az ország minden részébe a megye közművelődési folyóirata, mintegy számot adva megyének, országnak a mátra- és bükkalji országrész életéről. Pontosabban, szerényebben és az igazságnak megfelelőbben fogalmazva: hírt inkább még csak szellemi életéről. Bő és hűséges tükörképet egyrészt az itt 'folyó szellemi élet egyre gyarapodó volta, másrészt e folyóirat most még szerény lehetőségei — oldalterjedelem, megjelenési idő stb. ■— és néhány, bizony előforduló szerkesztői gyarlóságai miatt, hogyan is adhatna.

Bár adhatna.

Mégis úgy véljük, hogy a megjelent tudományos igényű tanulmányok, cikkek, dokumentumok, a novellák, versek, recenziók, ha arra nem is lehettek alkalmasak, hogy akárcsak meg is közelítsék a széles képalkotás jelentőségét az itt folyó közművelődési munkáról, alkotói tevékenységről, egy tekintetben mindenképpen felbecsülhetetlen <a szerepük és az értékük. Az írások, a szerzők, a kialakult viták, gyakrabban a folyóirat hasábjain kívül — negyedévekig kinek van türelme várni a vitára? —, mint a Szemle oldalain, a szerkesztőséghez érkező megjegyzések, levelek, cikkek, s nem utolsósorban az a tény, hogy akaratunktól függetlenül ugyan, de már érteni is tudunk, mert késedelmes egyes írások közlése, egy dolgot már igazolni látszanak.

Alkotóműhellyé kezd válni, vagy hogy még pontosabban fogalmazzunk: alkotóműhellyé is kezd válni a folyóirat. Egy táj, egy földrajzi, politikai, történelmi és történeti egység alkotóműhelyévé, amely táj éppen különbözőségében azonos e haza más tájaival, szellemi kincseinek gazdagon feltárható értékeiben egyező más vidékekkel e hazában. Különbözőség az egységben és egység a különbözőségben: megőrizni saját és sajátos arculatát, ugyanakkor hozzájárulni az ország egésze szellemi arculatának egységes formálásához. Megfogalmazni könnyebb, mint tudatosan és következetesen meg is valósítani ezt a törekvést. Mégis, csakis ßz az út járható egy vidéken megjelenő folyóirat számára, ha nem akar vidékies lenni, ha valóban alkotóműhellyé akar válni az alkotni akarók számára, szócsőnek mindazoknak, akiknek van mondanivalójuk közelebbi vagy tágabb szellemi, politikai, gazdasági környezetünk számára. A szocializmust építő magyar társadalom egésze számára vagy csak egyes rétegei részére.

„Helyesnek bizonyult az alkotóműhelyek és a helyi irányítószervek önállóságának növelése, az alkotómunka és a kísérletezés szabadságának biztosítása ...” — állapítja meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának „félidőt” felmérő, áprilisi ülésének határozata. Hogy ez az egyetlen, bővített mondat milyen politikai konzekvenciák szülötte, úgy véljük, felesleges itt kommentálni, az mindenki előtt világos. Ha egyáltalán valamit hozzáfűzhetnénk még eme örvendetes tényt regisztráló (?) mondatához a határozatnak, az legfeljebb az lehetne, mérlegelve és értékelve a mi munkánkat, hogy előfordult a mi gyakorlatunkban is: nem volt elég bátorságunk ,a kísérletezéshez, s nem mindig tudtunk helyesen, célszerűen, sőt nemegyszer élni sem a biztosított szabadsággal. Azzal a természetes szellemi-politikai közeggel, amely nélkül elképzelhetetlen az igazi, a népet, a holnapot szolgáló alkotómunka, célirányos gondolkodás, ie amelyet belélegezni is tudni kell. Ha nem: megtanulni.

Törekvéseink hát többek között és alapvetően oda irányulnak az élet diktálta, az e határozat megfogalmazta politika szellemében segítsük a magunk eszközeivel, szerény lehetőségeivel az alkotómunka és a kísérletezés szabadságával való élni tudást. Hogy ama bizonyos önállóság jegyében és szellemében, mindinkább az alkotó- műhely jellegét és tartalmát vallhassuk magunkénak. Mindezekért és még sok más elmondható, leírható tényért és okért hangoztattuk az Iniciálé elején, hogy a Hevesi Szemle hatodik évfolyamának második számát tartja kezében az olvasó.

Es mindezeken, illetőleg mindazokon túl, még egy alapvető ok miatt. ,A KB-határozat, miután örömmel állapítja meg, hogy helyesnek bizonyult az önállóság növelése, a kísérletezés szabadságának biztosítása, azt is leszögezi, hogy: „Az alkotóműhelyek és a helyi szervek továbbra is kívánatos önállósága megfelelő felelősséggel párosuljon...” Az írott szó nem száll el, megmarad, az írástudók és -akarók felelőssége óriási. Akkor sem lehetne felületesség, felelőtlenség mentségét a kezdetekben keresni, ha most az első ,vagy a második számunk iniciáléját olvasná bárki is. Hát még most és így, amikor immár több mint fél évtized áll a folyóirat szerkesztői, politikai, szellemi irányítói, hűséges olvasói lelkes és mind nagyobb számú szerzői mögött?

Nemcsak azt olvastuk ki a határozatból, ami — úgymond — nekünk jó, az önállóságot, a szabadsággal váló élés magabiztos lehetőségét, de azt is, ami fegyelemre, alaposságra, elkötelezettségre int: a felelősség mindenek feletti gyakorlatát is. És ebben az esetben az „is”, nem is megfelelő. A felelősségre, mint alapra építkezve tudjuk csak elképzelni és lehet is az önállóság növelését, az alkotómunka, a kísérletezés szabadságát, a pezsgő alkotó- műhely létezését, a Hevesi Szemle jövőjét.

2