Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - LEVELESLÁDA
könnyekkel áldott percet, amikor karjába zárhatta a halottaiból feltámadottat, aki élve lépett ki sírjából... A győzelem és ünneplés nagy napja ez.” (Marc Bemard: Zola par lui-méme.) A baloldal ellentámadásba lendült. 1901-ben eltörölték azt a sajtótörvényt, amelyre hivatkozva elítélték Zolát, majd elválasztották az államot az egyháztól. Sajnos, a nagy író nem érhette meg a teljes győzelmét. 1902. szeptember 29-én — most 75 éve — házi baleset következtében meghalt. De Dreyfus-szel közös harca tovább folyt. 1906-ban Dreyfust rehabilitálták — ilyen sokáig tudta halogatni a reakció az igazságtevést. 1908-ban Zola földi maradványait a Panthéonba szállították. A szertartáson részt vett Dreyfus is; egy fanatikus jobboldali rálőtt, megsebesítette. A bűnös azt vallotta a bíróság előtt, hogy nem az embert, hanem az eszmét akarta megölni. Az esküdtek felmentették... Schwarzkoppen német katonai attasé később, 1917-ben, halálos ágyán kijelentette, hogy Dreyfus ártatlan volt. Dreyfus 1935-ban halt meg, nyugdíjas katonatisztként. A tisztikar még egyszer megpróbált elégtételt venni a ve. reségért. A vichy-i időkben úgy látta, hogy eljött az alkalom Pétain mellett ott állt Weygand tábornok, aki annakidejér mint fiatal kapitány beszennyeződött a Dreyfus-ügyben. Zola harca és meghurcoltatása jelkép. Sok haladó írónak jutott hasonló sors. Mennyi szidalmat, sarat szórtak Móricz Zsigmondra, mert a szerencsétlenek, az alul kerültek mellé állt! Mennyire igaza van Adynak: „Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek.” Az emberi igazságért folytatott küzdelem máig sem ért véget, s az értelem emberének Zola most is példakép gerincességével, állhatatosságával. Bán Ervin Budapest Két évszázad emlékei Kazinczy Ferenc egri dédunokájánál Az egri Vörösmarty utcának egyik páratlan számú házában lakik özvegy Lacsny Béláné, leánykori nevén Hrabovsz- ky Jolán. Lola néni nyolcvanegy éves. A Kazinczy családdal kapcsolatos kutatásaim révén ismerkedtem meg vele néhány esztendővel ezelőtt. Kevesen tudják róla itt a városban, hogy ő egyenesági leszármazottja Kazinczy Ferencnek, a felvilágosodás kora nagy írójának, a magyar nyelvújítás vezérének. Pontosabban szólva: dédunokája. Kazinczynak összesen nyolc gyermeke volt, Négy lány és négy fiú. Születésük időpontja szerint így következtek egymás után: Ifigénia (aki csak egy évet élt), Eugénia, Tália, Emil, Antal, Anna-Ifigénia, Bálint és Lajos (a későbbi aradi vértanú tábornok, akit tizennegyedikként végeztetett ki Haynau). Kazinczy Táliának volt a férje Hrabovszky Sándor, s az ő fiuk Hrabovszky Géza: Lola néni édesapja. Ahol beszélgetünk, a szoba falán régi képek. Emitt három régi keretes kis arckép három nemzedéket ábrázol a múlt századból, három Hrabovszky-őst: Lola néni édesapját, nagyapját és szépapját. Az utóbbi még a XVIII. században született, és — mint az akkori nemesemberek — copfba kötve viselte a haját. A középső Hrabovszkyt — Lola néni nagyapját — Kazinczy Lajos vértanú tábornok is említi az 1849 őszén, a kivégzés előtti hetekben írt emlékiratában. Idézem ebből az október hatodikát megelőző délután leírását: „Leírom még azon keserves jelenetet, amikor ennek a hónapnak ötödik napján délután megtudtam, hogy az én fogva volt tizenhárom bajtársaimat halálra ítélték, és hogy másnap reggel ki fogják őket végezni. Ekkor én rettenetesen felindulva kértem az ottani felügyelő tisztet, hogy engemet engedjen elbúcsúzni barátaimtól. Ez azonnal megengedte, és én sorra mentem szobáról szobára: összevissza csókolva, a következő viszontlátásig tőlük elbúcsúztam. Életemnek ez volt legkeservesebb órája. Szívem oly erősen dobogott, hogy majd elájultam bele. És mikor az én legjobb barátaimat, gróf Vécseyt és a vele egy szobában volt Leiningent akartam még egyszer, utoljára keblemre ölelni: akkor roskadtam össze... Mikor engem fölemeltek, egyenesen a szobámba vittek, ahol azt a fehér ruhát is lehúzták rólam, ami rajtam volt, mert azt gondolták, hogy már meghaltam. Ekkor egy katona, akit nem emlékszem, hogy láttam volna, halkan megszólított tót nyelven, és azt mondta, hogy ő engem ösmer: Ung megyében, Szürtén lakó Hrabovszky Sándor sógoromat szolgáló legény. ottan lakott nála ezelőtt három évvel. Én hirtelen néhány szót váltva tót nyelven, amit az ő német társai nem értettek, azt mondtam neki, hogy itt van ágyamban ez az írás, mit a szalmazsákomban tartok; ha engem is el találnak veszteni, mint el fogják holnap reggel többi társamat: akkor ő ezt az írást mindenáron vegye magához, és vigye Gyulaházán lakó édes jó testvéremhez, Ifigéniához, Becske Lajosnéhoz, aki neki ezért száz pengő forintot fog adni. Ezt meg is ígérte.” Lola néni is tud erről a tót katonáról, aki az 1849. október 25-én kivégzett Kazinczy Lajos emlékiratát — négy évvel később, az osztrák katonaságtól való leszerelése után — valóban eljuttatta a Kisvárda melletti Gyulaházára, a vértanú nővéréhez. A családi emlékezet szerint Kazinczy Ifigénia és férje, Becske Lajos ezt a leszerelt katonát, Rockom Pált, ott is tartották maguknál Gyulaházán: nemcsak megélhetést biztosítottak neki, hanem életük végéig nagy becsben tartották. Regényes, hihetetlen történet ez? A hitelessége mellett szól az is, amit nemrég hallottam a széphalmi Kazinczy Ferenc Emlékmúzeum gondnoknőjétől: Gyulaházán ő maga is látta ennek a Rochom Pálnak a sírját. Lola néni lakásában ott áll egy nagyon régi bútordarab: Kazinczy Ferenc íróasztala, amely mellett az 1810-es évek végétől haláláig (1831-ig) dolgozott a sátoraljaújhelyi megyeháza épületében — mint napidíjas levéltáros. Az íróasztalt Zemplén vármegye ajándékozta a nagy író unokájának: Lola néni édesapjának. Fölötte a falon — szemben a bejárattal — Kazinczy Ferenc nagyalakú képe. Ez a litográfia abban az időben készült, amikor az író már kiszabadult hetedfél éves fogságából, és vőlegénye volt Török Zsófiának. (1804-ben volt az esküvőjük). Ugyanezen a falon egy csoportképet is látok; mely az 1931. évi széphalmi Kazinczy-emlékünnepség résztvevőiről készült. Akkor volt az író halálának századik évfordulója. Ott áll a széphalmi múzeum lépcsőjén az írónak akkor még élő két unokája: Kazinczy Gábor és Hrabovszky Géza, már mind a ketten túl a hetvenedik évükön. Ott van mellettük Lola néni is. Egy másik, nagy fényképen Lola néni édesapját és édesanyját láthatom: kávé mellett ül a kedves öreg házaspár, fél évszázaddal ezelőtt. Lola néni azt mondja, ő azt szereti, hogy a lakásában legalább képeken mindenki ott van vele, akikkel együtt volt hosszú élete során. A férje már régen meghalt, de fénykép és rajz őrzi az emlékét. S itt látok a falon egy remekmívű fafaragványt: a Hrabovszky család oroszlános címerét, amelyet 1870 táján a juhászgazdájuk faragott ki, egy pecsétgyűrű címere alapján. A másik falról II. Rákóczi Ferenc tekint ránk, akinek temetésén — amikor a törökországi Rodostóból 1906-ban hazahozták a hamvait Kassára — Lola néni édesapja is részt vett. A kép üvegje alatt egykorú babérág a nagy fejedelem ravataláról. Lola néni szobájában őt magát is ábrázolja egy igen szép, egész alakos olajfestmény: hatvan évvel ezelőtti kép, menyasszony korából. A fiókokban is sok érdekesség: régi újságcikkek, melyeket Lola néni édesapja írt, és egy kéziratos könyv, melyben Hrabovszky Géza a Hrabovszky család Ung megyei ágának történetét és emlékeit írta meg. Ilyen emlékek között él Lola néni, Kazinczy Ferenc egri dédunokája. Együtt lakik a fiával, akinek szép egri tárgyú festményeit anyai büszkeséggel mutatja nekem. Kazinczy Ferencről úgy beszél Lola néni, mintha csak élő tagja volna a családjának. Arról is tud, hogy Kazinczy többször járt Egerben. Egyik egri útjának leírása itt van Kazinczy Ferenc „Magyarországi utak” című könyvében, amely száz évvel ezelőtt jelent meg. Figyelmébe ajánlottam Lola néninek a Kazinczyról szóló legújabb könyvét: Z. Szabó László Így élt Kazinczy Ferenc című munkáját, melyben gazdag képanyag is csatlakozik a mindvégig élményszerű szöveghez. „Hol lehet ezt megvenni?” — kérdezte Lola néni mindjárt. Mondtam, hogy ott van most az ország minden könyvesboltjában. „Megvesszük és elolvassuk” — válaszolta Lola néni, akinek csak a járása öreges, de az érdeklődése olyan fiatalos, mint „szépapjáé”, Kazinczy Ferencé volt még öregkorában is. Pásztor Emil 63
