Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - KÖNYVESPOLC
KÖNYVESPOLC ntiKsU Kádár János kötete Húsz év magyar és világtörténelme. Röviden így lehetne megfogalmazni, mit is tartalmaz Kádár János nemrég napvilágot látott új kötete, az „Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság”. Az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának 1957 és 1977 között elmondott beszédei, a különböző lapokban megjelent cikkei és interjúi nem csupán nemzeti történelmünk egy fontos szakaszára, a szocialista építés két évtizedének küzdelmeire világítanak rá. A könyv húsz évvel ezelőtt megírt elemzései ma is élnek. Alig pár hónappal az ellenforradalom leverése után mondta el Kádár János beszédét a moszkvai szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen. Az értékelés, amelyet akkor szocialista történelmünk talán legnehezebb idejében elmondott, ma is érvényes. S érvényes az, amit a magyar párt első embere a proletár internacionalizmus hatalmas erejéről mondott Moszkvában: „Meggyőződésünk szerint a proletár internacionalizmus a nemzetközi munkásosztály és az emberi haladás nagy ereje, amely minden zsákutcába vezető nézetet leküzdve halad előre a maga fejlődésének útján”. A megállapítás, amely a proletár internacionalizmust és a szovjet—magyar barátságot összekapcsolta, két évtizede egyik legfőbb alapelve az MSZMP külpolitikájának, hazánk nemzetközi kapcsolatainak. Párt- és államközi viszonyainkban kiemelt helyet foglalnak el a Szovjetunióhoz, az SZKP-hoz fűződő sokoldalú kapcsolatok. Érthető hangsúlyt kapnak tehát ezek a gondolatok a kötet szinte minden írásában. Ma is változatlan érvényű az a megállapítás, amelyet az MSZMP VII. kongresz- szusának előadói beszédében tett Kádár János: ... a Szovjetunió történelmi útjának tapasztalatai alapot és útmutatást adnak a magyar kommunistáknak is a szocialista építés feladatainak megoldásához. Az általános törvényszerűségek azonban mindig konkrét módon, az adott történelmi korszak és a változó nemzeti környezet sajátos viszonyai között érvényesülnek. Az egyes kommunista pártok feladata éppen abban áll, hogy tudják: „felkutatni, tanulmányozni, megkeresni, kitalálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból jellegzetes mozzanatot ... az egységes nemzetközi feladat konkrét megoldására ...” A párt megalakulásának 50. évfordulóján elmondott beszédében hangsúlyozta: „A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemzeti és nemzetközi érdekeket össze lehet és össze kell egyeztetni. Semmiféle vélt vagy valóságos nemzeti érdeket nem lehet a nemzetközi érdek rovására érvényesíteni. Ha a szocialista közösség általános érdekét megsértjük, annak végső soron a nemzeti érdek is csak kárát látja.” A nemzeti érdeknek és a szocialista internacionalizmusnak ez a határozott felfogása következetesen végighúzódik az egész köteten. Ez vonatkozik elsősorban a magyar—szovjet párt- és államközi kapcsolatokra, de a nemzetközi munkás- mozgalomról elmondottakra is. „Az internacionalizmus — ma” című tíz évvel ezelőtti cikkében írta Kádár János, az A szabadság keresése AIMÉE BEEKMAN: NAPÉJEGYENLŐSÉG Aimée Beekman a legtermékenyebben alkotó szovjet-észt írók egyike. írásait kritikusai egybehangzó véleménye szerint magas színvonalú pszichológiai kultúra jellemzi. Első magyarul megjelent regényében, a Napéjegyenlőségazóta is sokat idézett sorokat: „Elveink és pártunk forradalmi tapasztalatai alapján valljuk, hogy a Szovjetunióhoz fűződő viszony mindenkor a legfontosabb és legbiztosabb próbaköve volt minden politikai irányzatnak és mindenekelőtt a proletár internacionalizmusnak ... Mindenki, aki tudatos ellensége a munkáshatalomnak, a népi demokratikus államnak, a szocializmusnak, egyben szovjetellenes is; ilyenek természetesen az imperialisták, s nálunk itthon azok, akik visszasírják a kapitalista-földesúri rendszert... Üjabban azonban akadtak a világban olyan emberek, akik kommunistáknak mondják magukat, s közben szovjetellenesek. Mi azonban nem ismerünk szovjetellenes marxizmus—leninizmust, szovjetellenes internacionalizmust, szovjetellenes kommunizmust. Tudjuk, hogy ilyen a valóságban nincs”. A tíz évvel ezelőtt a leghatározottabb formában megfogalmazott elvek ma is érvényesek, s ezek a gondolatok jellemzik a későbbiekben elmondott beszédeket, a 70-es években megírt cikkeket is. Fontos része a kötetnek az a néhány cikk, amely a lenini örökség elemzésével, a lenini típusú párttal foglalkozik. Az MSZMP-t, mint marxista, lenini típusú pártot jellemzik az alább idézett szavak: „A párttal szemben követelmény, hogy a marxizmust élő tudományként kezelje, alkotó módon alkalmazza, ne silányítsa dogmává, mindig bátran nézzen szembe az új helyzet új kérdéseivel, új feladataival, és találja meg azokra a marxista megoldást. A párt nem tudja betölteni küldetését, ha önmagába zárkózik, elszakad a tömegektől. Erejét a tömegekkel való szoros kapcsolata, összefor- rottsága biztosítja. Pártunk elutasít minden olyan nézetet, próbálkozást — bármilyen köntösben jelentkezzék is —, amely gyengítené a munkásosztály élcsapatát, annak politikai, eszmei egységét, a tömegekhez fűződő, állandó, szoros kapcsolatát. Saját tapasztalataink is arra tanítanak, hogy sokrétű, bonyolult feladataival csak az a párt tud megbirkózni, amely hűséges a lenini tanításokhoz, tisztán megőrzi és alkotó módon alkalmazza a forradalmi elméletet, eszmeileg, politikailag egységes, fegyelmezett, a tömegekkel jó a kapcsolata, internacionalista politikát folytat.” Végezetül de talán nem utolsósorban a könyv még egy részletére kell felhívni a figyelmet. Kádár János kötetében helyet kapott nem egy interjú, amelyeket az évek során nyugati burzsoá és kommunista sajtószervek képviselőinek adott, s válaszai az elmúlt egy évben tett külföldi látogatásain rendezett sajtóértekezleteken feltett kérdésekre. Nos, nem is arról van szó, hogy ezekben valami lényegesen különbözne az egyébként más formákban formulázott állásfoglalásoktól. Sokkal inkább ad azonban lehetőséget a közvetlen beszélgetések és rögtönzött válaszok olvasása arra, hogy megismerjük a nyilatkozó személyiségét, következetes gondolkodását, s azt, ami egy ilyen posztot betöltő politikusnál sem utolsó szempont, humorát, emberi szerénységét. A. K. ben is erkölcsi problémákat boncol. A legújabb szovjet irodalomban egyre nagyobb teret kap a mai ember etikai arculatának megfogalmazása, s az írónő e műve ritka oldalról közelíti meg a kérdést. 60
