Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Lírai nyelvjárástan I.
formáira, hangtani sajátságaira, egyrészt hangulatkeltő erejük, másrészt a reális ábrázolásban betöltött szerepük miatt bíz versbeli kulcsszerepet. Ezzel jellemző tájnyelvi arcképvázlatokat is felvázol számunkra: ..Sok gyerökhö sok könyeret / kívángat a vőfély” (Eskövő emléke). — „Mög ám! Mink mög ... / Ha köllünk. Ha lössz, akki befogad” (Rokonnézőben). — A dunántúli nyelvjárás jellemző sajátsága a nagyobb mérvű mássalhangzó ikerítés, s ezért nem véletlen, hogy ez a tájnyelvi jellegzetesség is gyakran jelentkezik Csanádi Imre versmondataiban: „Káromkodok rangossan” (Bíró uram verse). — „Bár ne látnám a sok hóttat..., / hanem akki ezután lessz” (Látó-asszony). A nyugati nyelvjárás területén, a dunántúli tájak legnagyobb részén jellemző ejtési sajátosság a rövid magánhangzók használata a köznyelvi hosszúak helyén. Simon István ezért hangszereli versei jórészének akuszti- kumát, hangzását erre a tájnyelvi hangzásbeli sajátosságra. Sokszor a nyomtatásban is feltünteti ezt a jellegzetességet: „Látszatra talán csillogóbb lesz, / mutatni fényesebb szinü — / nekem a jövendő élethez / kötelék, megszentelt gyűrű” (A nép neve). A figyelmes versolvasó könnyen észreveszi azt is, hogy az ilyen tájnyelvi hangzásformákra hangszerelt versekben a szemnek szóló és a helyesírás követelményeinek eleget tevő versbeli szóalaknak nem engedelmeskedik a fülnek hangzó, illetőleg a tájnyelvi hallásélménynek megfelelő hangalak. Ugyanez tapasztalható egy-egy költő rímelési formáival kapcsolatban is. Az olvasó méltán nem tartja megfelelőnek az alábbi versrészletekben jelentkező rímpárokat: „Homlokomon bélyeg, a nyakamon járom, / De mostan kősziklám vagy és erős váram” (Babits: Ezerkilencszáznegy- ven.) — „Tartsd a hátad, karcsú vállad, / kevés a nyár, hát kiállód” (Cs. Nagy István: Víz után). Aki jól ismeri azt a tájnyelvi sajátságot, amit a szaktudomány á utáni o'zásnak minősít, akkor könnyen rájön, hogy a két dunántúli származású költő a táj nyelvjárási ejtés változata szerinti táji hallásra komponálta egybe a rímpárokat. A dunántúli fül valóban így hallja, mert a dunántúli száj így is mondja: járom — várom, vallód — kiállód. Találkozunk olyan költői megoldásokkal is, amelyekben a szélsőséges tájnyelvi ejtésválozatok szerepeltetését kissé indokolatlannak tekintjük. Bár az is igaz, hogy a költeményeket értő és szerető olvasók jórésze akuszti- kumában is élvezi az ilyen hangszerelésű alkotásokat. Csak egy példát a sok közül: „Nézd, nézd, az egyik es, a másik es int / igaziccs le münköt / nagy gyászos utunk- ról, / csak holtával sirül / árvasága jobbra / Sonyorú a sorsunk, / ettől vált a szüvünk / kéntől vüselőssé / Bé értünk, hé értünk / határnak szélire /Sáló es mellettem / heába es vót / ... valami mindég esszegyűjt münköt” (Tamás Menyhért: Beszegzett ég alatt). 8. Szólnunk kell a tájnyelvi alaktani sajátosságok versbeli szerepéről is. Az az alaktani jelenség pl., hogy az egyes szám harmadik szentélyű múlt idejű igei személyragot kötőhangzó nélkül kapcsolja a nyelvjárási nyelvhasználat az igetőhöz, feltűnően gyakran jelentkezik legújabb lírai alkotásaink nyelvi szövetében. Bóka László két versében is találkozunk ezzel a nyelvi humort is tükröző nyelvjárási alaktani jelenséggel: „Néha fejemre is üttek, / ha elértem, ahova küldtek” (Nyári zsörtölődő). — A Máltai Lovagok szép terén / önmagamat lovaggá üttem én” (Prága). Ugyanez a tájnyelvi igealak olvasható ebben a versrészletben: „Mer’ há ütet — ippeg oda — göcsbe ütték” (Palocsay Zsigmond: Szárító). Az eszik és az iszik igék múlt idejű alakjával kapcsolatban gyakran tapasztaljuk, hogy az ivott és az evett alakokkal szemben gyakran az itt és ett formák jelentkeznek a nép nyelvhasználatában. Sajátos versbeli szerephez jut ez a két igealak napjaink lírai alkotásaiban is. Már Csokonainál olvashatók ezek a formák: „A régi magyarság is eleget itt s ett” (A borital mellett). Horváth István Amint mentünk című költeményében a székely nyelvjárási orda (édes juhtúró) szóval együtt szerepel az ett igealak: „A bojtár meg puliszkával / Hagymaszárat ett ordával”. Á szóban forgó két igealak határozói igeneves alakja sem a köznyelvi formában vállal szerepet Szécsi Margit Virasztök című alkotásában: „Egymás elől eledve, elidva a levegőt is”. (Folytatjuk) Bakos József KRÓNIKA NEMZETKÖZI JELLEGŰ OKTATÖTELE- VÍZIÖS szeminárium kezdődött október elején az egri Technika Házában. A szeminárium egy évtizedes múltra tekinthet vissza. A megnyitón megjelent — többek között — dr. Csendes Lajos, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese is. Eger Város Tanácsának elnöke, a vendéglátók nevében köszöntötte a résztvevőket. Utalt arra, hogy a város nevelői, létrejöttétől — 1964-től — szoros kapcsolatot formáltak az iskolatelevízióval. A tanárképző főiskola sokat tett a telepedagógiai kutatások érdekében, s ezért nemcsak az oktatók, hanem a hallgatók is eredményesen munkálkodnak. Ezt követően a tévé műsorigazgatója emlékezett meg a tizenöt éves ITV-ről. amely valaha azért indult, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózását segítse és tartalmasabbá formálja az oktatást azokon a településeken, ahol hiányoztak a korszerű szemléltetőeszközök. A szerkesztők, a rendezők, a műsorok készítői, elsősorban arra szerettek volna választ kapni a tanácskozás során, hogy az egyes műsorok esztétikai hatásfokát miként lehetne fokozni. Az iskolatelevízió vezetője tájékoztatójában az egy hétre szóló „menetrend” jellegzetességeit ismertetve hangoztatta, hogy mindenkitől nyílt kritikát, jobbító szándékú észrevételeket várnak, mert ezek mérlegelése végső soron a diákság javát szolgálja. ❖ HELYREÁLLÍTOTTAK A PARÁDI PALÖCHÁZAT, mely 1977 márciusában, ismeretlen okok miatt kigyulladt és leégett. A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei végezték. A látogatók ismét megtekinthetik a belső berendezést is. amelyet a helyi általános iskola tanárai és diákjai mentettek meg a lángoktól. MÜVÉSZFOTÖKAT ÁLLÍTOTTAK KI GYÖNGYÖSÖN. Hatvan után Gyöngyös város közönsége is gyönyörködhetett a helyi zeneiskolában Molnár Edit fotóművész képeiben. * EMLÉKÜLÉST TARTOTT GYÖNGYÖSÖN a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Heves megyei Szervezete, a zeneiskola dísztermében. Thán Károlyra, a kiváló magyar vegyészre, akadémikusra, gyógyszerészre emlékezett dr. Zboray Bertalan gyógyszerésztörténés; abból az alkalomból, hogy Thán Károly 70 évvel ezelőtt halt meg. ö volt az, aki megszervezte hazánkban a múlt század második felében a magyar nyelvű egyetem kémikusképzést, ő írta meg az első Magyar Gyógyszerészkönyvet is. A XIX. század ismert kémikusainak munkatársa volt. Az ülést követően a Thán Károly utcában leleplezték azt a márványtáblát, amely emléket állít a magyar nyelvű kémiaoktatás úttörőjének. "-i 62
