Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - JELENÜNK - Jónás Zoltán: Ripacsok - bohócok - amatőrök?
Ri pacsok—bohócok—amatőrök? „Ha a már unalomig emlegetett képzeletbeli Mars-lakó a maga friss szemével egy pillantást vethetne a Föld lakóira, valószínűleg mély benyomást tenne rá, hogy az időnek milyen nagy részét töltik csoportos tevékenységgel... Bizonyára arra a következtetésre jutna, hogy ha igazán meg akarná érteni azt, ami a Földön történik, akkor azt kellene gondosan megvizsgálnia, hogy hogyan alakulnak ki, hogyan működnek és hogyan oszlanak fel a csoportok.. (Cartwright D.—Zonder A.: A csoportdinamika keletkezése) Tegyünk kísérletet arra, hogy kölcsönkérjük a Mars-lakó „friss szemét” egy rövid időre, és egy állítólag mindenki által unalomig ismert közösségtípust — az amatőr színjátszókat — az idézetben felvetettek alapján egy kicsit közelebbről megismerjük. Az ismerkedésben segítségünkre lesz egy amatőr szocialógiai felmérés, melyet az elmúlt év során végeztem tizenegy Heves megyei színjátszó csoportnál — száz fő bevonásával. A kérdésfölvetések többek számára esetlegesnek tűnhetnek, mások lényegtelennek tarthatnak körüljárt témákat. Hosszú éveken át voltam amatőr színjátszó és rendező, de ma is kapcsolatban állok ezekkel a közösségekkel. I. AZ AMATÖR MŰVÉSZET HELYE ÉS SZEREPE A MA TÁRSADALMÁBAN Elég sok problémát okoz az amatőr és hivatásos művészet összehasonlítása, egymással szembeállítása a művészettel akár amatőr szinten is foglalkozók többségének. Ügy gondolom, nem haszontalan dolog az elején tisztázni; mi a hivatásos és mi az amatőr művészet funkciója a ma szocialista társadalmában: „A hivatásos művészeté mindenekelőtt az, hogy a magasrendű munkamegosztás keretében ellássa a társadalmat művészi termékekkel, az értéknek azon az (esetenként különböző) szintjén, amit a társadalmi tudat fejlődésének adott színvonala lehetővé tesz és megkövetel. S ez alapvetően különbözik az amatőr művészet funkciójától, amit a lakosság művészi önkifejezésében, képességeinek szabad kifejtésében foglalhatunk össze. Ez a két funkció nem keverhető össze, nem mérkőzhet, nem rivalizálhat egymással, mindkettőre egyaránt szükség van.” (Vitányi István: Az amatőr művészeti mozgalomról — Valóság, 1974./7.). Nem kell tehát féltenünk a hivatásos színházat az amatőr mozgalomtól, de fordítva sem igaz a probléma, nem idejétmúlt mozgalom az amatőr színjátszás. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, a fentebb vázolt funkciónak milyen feladatok megoldásával tud megfelelni a mozgalom? önművelő feladat Az amatőr művész — minden szakágban, így a színjátszásban is — alkotó módon él a művészettel, ezáltal jobban tudja befogadni is. Életének szerves részévé, emberi fejlődésének, gazdagodásának eszközévé teszi. Olyan feladatot tölt be tehát vele, aminek jelentősége túlnő a művészeti életen is. Nemcsak a közvetítő célt vezérli az amatőrt, hanem a művészet megértése, mélyebb átélése, — mindennapivá tétele. Ide sorolhatnánk a kultúra demokratizálásának feladatát is, melynek egyik útja lehet ez az önművelő tevékenységforma is. Természetesen vezetéses önművelési, művelődési folyamatról van szó, melyben meghatározó szerep jut a vezetőnek. Politikai feladat Az amatőr művészeti mozgalom — a népművelés történetének vizsgálata során ez egyértelműen bizonyítottá vált — mindig szoros szálakkal kapcsolódott a politikai mozgalmakhoz, ezek eszmei szóvivője volt, számukra toborzott „híveket” — résztvevőket. Kevésbé kiélezett — nem forradalmi — politikai helyzetben természetesen nem jelentkezik ez a feladat látványosan, de nem is szűnik meg — ezt igen fontosnak tartom hangsúlyozni ma is —, hiszen szervesen következik az amatőr művészeti mozgalom jelenre való irányultságából is. Tagjai a társadalom „hétköznapjaiban” élnek — talán jobban, mint a hivatásos művész —, bőrükön érzik annak minden rezdülését, és mint érzékeny — néha talán túl érzékeny — műszer jeleznek műsoraikban allegorikusán vagy kevésbé finomítva mondanivalójukon, fiatalos szemrehányással. Közösségnevelő feladat Szándékosan került önkényes kiemelésem végére ez a feladat, hiszen a további elemzés mozgatórugójának tekintem, és egyben az amatőr művészeti mozgalom legfontosabb feladatának. Az amatőr művészeti tevékenységnek nagy jelentősége van abban, hogy az egyének megízleljék és megszeressék a közösség szépségét és erejét — emberformáló hatását. Társadalmi fontosságát igazolták az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésén rögzítettek is: „Jobban ki kell használnunk a különböző művelődési keretekben rejlő közösségi nevelési lehetőségeket. Segíteni és fejleszteni kell az amatőr mozgalmat. Célja nem a hivatásos művészek nevelése, hanem a szocialista közösségi magatartás formálása, az aktivitás fokozása, a művészeti tevékenység megkedveltetése, jobb megértése. A cselekvő részvétel, a közösségi élmények, a művészet világával létrejövő kapcsolat hozzásegít ahhoz is, hogy tovább erősödjön a kultúra és a közönség, a kultúra és a nép kapcsolata. Ezáltal olyan művelődési formák alakulhatnak ki, amelyek a mindennapi életbe is szívesen beépülnek. Az állami intézményeknek és a társadalmi szervezeteknek állandó, rendszeres politikai, szakmai és anyagi segítséget kell adniuk az amatőr együttesek munkájához. Nagy gondot kell fordítani a vezetők kiválasztására, képzésére és nevelésére.” (A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai. Kossuth Kiadó, 1975.). Ez a feladatmeghatározás rögzítődött gyakorlatilag 23
