Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Kiss Gyula: Hevesen - Bíró Lajossal
T Hevesen — Bíró Lajossal Nem mindennapi szellemi kalandban volt részem egy héten át. A Hevesi Szemle múlt évi, márciusi számában a városi rangra kacsintgató Hevesről szóló írásban hangzott el a kérelem szerkesztőhöz és olvasóhoz, mutassa be a századforduló Hevesét, úgy, ahogyan azt Bíró Lajos látta, s megírta 1912-ben megjelent könyvében, a Kunszállási emberekben. Ady születési centenáriuma alkalmából a költő hevesi látogatását, 1900 nyarán, a Népújság hasábjain Cs. Varga István annak idején fölidézte. Adyt Bíróval igen meleg barátság fűzte össze haláláig, ezért is került sor a hevesi látogatásra. Az író Bécsben született ugyan 1880-ban, de már kora gyermekkora s az egri diákköri vakációk Heveséi. Rengeteg élményanyagot raktároz el magában. „Novellaírói tehetsége legteljesebben a Kunszállási emberekben bontakozott ki” — írja róla az Irodalmi Lexikon. Hegedűs Géza író szerint Bíró embernek is kitűnő volt, mentes az akkortájt oly divatos bohém- ságtól, s szolidsága talán a fő oka annak, hogy teljes méltánylás mellett nem szokás beszélni róla, és ami ennél is rosszabb, műveit sem olvassuk hosszú ideje. Holott szépirodalmi műveinek nem kis része világirodalmi színvonalú érték... Érettségi után újságíró lesz Pesten, s amolyan kötelező penzumként fél évig Párizsban tartózkodik. Betegen érkezik haza, otthon gyógyul Hevesen, s tökéletesre egészíti ki írói élmény anyagtárát. Ezt példázza az is, hogy a Kunszállási emberek 18 novellája egytől egyig Hevesen játszódik le. Rendkívül radikális hangú cikkeivel, mint a Világ egyik publicistája lényegében előkészítője volt az őszirózsás forradalomnak, amikor mellesleg külügymiriiszté- riumi államtitkár lett. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült, Londonban telepedett le, s oly világhírű filmszövegkönyvek megírása fűződik nevéhez, mint a Hotel Imperial, a Vörös Pimpernel, Don Juan magánélete, A bagdadi tolvaj ... Az általános értékelés szerint Bírónál a drámaíró valójában elhalványodik az elbeszélő mellett. Ezzel a kitűnő elbeszélővel lesz most közelebbi találkozásunk, méghozzá hazai tájon. ★ Mint ritkaságot, csak hetek alatt sikerült megkeríteni a Singer és Wolfner-kiadta könyvet. De két megyei könyvtár központjában sem tudtam kézhez kapni az 1957-ben megjelentette könyvét, a Szolgák országát. Jó is, rossz is, mindkét helyen kinn volt olvasásra kölcsönzésben. A „Kunszállás” fedőnév. Annyira hitelesen Heves helyett, hogy még kétség sem támadhat az olvasóban. A szomszédos Erdőtelek ugyan Nagytelekké módosul az egyik novellában, de „az állomási épületet” elhagyva a novellahős a magas nyárfasorban indul komoran a város felé. Egy másik novella hőse, a Dobozi-gyerek Pély- ről jön át Kunszállásra, az egyik parasztasszony-figura átányi, mindkettő Hevessel szomszéd község. A „város” körül egész csomó tanya van, s bent Kunszálláson van eladó ház elég, úri házak, „egyik-másik olyan, hogy kastélyszámba megy.” Vajon ki volt az akkori ura a Horthy-Pap kastélynak, ahol az egyik elbeszélés lejátszódik? A közélet? A tempót természetesen az úri osztály diktálja. A járásbíró elnöklete alatt már három éve működő kaszinó nagytermében csak az lehet jelen s tag, aki gentleman. Mikor azonban Pufi bácsi, a javíthatatlan csiszár a lóvásárban pofont kap... a szerző elmosolyodik: a pofonok egyszerű vidéki pofonok maradnak, nem nőnek afférrá, s a lovagiasság szelleme nem tud Kunszálláson gyökeret verni. A vásártér homokdombjairól az egymást követő gyermekgenerációk sorra elhiszik, hogy az egykori kunszállási vár maradványai. Mire fölnőnek, értik meg, hogy ezek egyszerű homokdombok. (Grúz János Heves története című könyvében igazolja, hogy a földvár igenis létezett, s a szlávok idején keletkezett Szerinte a vár később is fennmaradt, s IV. Béla király rendeletére még a megerősítésére is sor került.) Helytörténeti monográfiákból tudjuk, hogy Heves mezőgazdasági jellemzője a nagybirtokrendszer hatalmas túlsúlya volt. Kóburg Fülöp herceg, Dobróczky, Básthy, Pajzs, Remenyik családok s még sorolhatnánk, bírták a határ zömét. Bőséges alkalma volt hát Bíró Lajosnak e típus megismerésére. Novelláiban ezek panoptikumát járhatjuk. Gyürky-Hajdú Adámot tízéves korában bevitte az apja Egerbe. A cisztereknél elvégezte a gimnáziumot, majd ugyanott a jogot is, és hazajött Kunszállásra szolgabírónak. Nagyokat mulatott s a Zöld Koszorúhoz címzett vendégfogadó az ő kedvéért hozatott először pezsgőt Pestről. Igaz, akkor még megvolt a háromezer hold, hogy tíz év alatt elússzon a szép színésznőre, Litvay Kamillára, s élete végére egy átányi asszonnyal kellett beérnie. A Temesváryak egyáltalában nem ismertek magukkal egyenrangú családot. Temesváry a lovától tükrös termeket se sajnált volna, de a kocsis számára akkor is elegendőnek tartott egy vackot az istállóban, mikor a kocsisné már gyereket várt... A fiatal Nyéky szolgabíró volt és semmi egyéb — mennyivel elmarasztalóbb e három szó, mintha egy rossz tulajdonságát írja oda Bíró. Az akkori fogalmak szerint haladó gondolkodású Tárkányi Sándor azért kerül ellenfele kortesnótájába, s bukik ki a képviselőválasztáson, mert kiderül, havonta beteg gyomrát jár Pestre mosatni . .. A „megváltás” reménye egyszer fölcsillan: a külföldi egyetemeket járt Kürth Pista a parasztok pártjára áll. Azok is emberek, nem lehet így bánni velük. Az ispán bepanaszolja az apának, hogy az úrfi búj tógát ja a rüheseket, s még megérik, hogy a paraszt sztrájkolni fog. „Nem ember a paraszt” — így az ispán. Mikor a fiatal Kürth megkérdi, munkában, becsületben megöregedett, parasztokat miért tegez, az ispán visszakérdez: tán tekintetes úrnak szólítsa őket? Egy valóban drámaivá fokozódott helyzetben az ispán két pofont ad Vas Jóskának, a kocsisnak. Ez fölkap egy vasvillát, s a villa „ropogva zuhan bele az ispán mellébe ...” A parasztok föl- bolydulnak, a birtokot osztanák, a belső cselédlány a tekintetes asszony garderobjából a két neki legjobban tetszőt akarja, s Körth Pista véleménye már az ispáné: Vannak urak és vannak parasztok. (A novella hátterében helytörténeti dokumentum is áll: 1898 márciusában a parasztok a vásártéren népgyűlést tartottak, s követeléseiket írásba foglalták. 1906-ban pedig Pajzs Gyula gazdaságában a cselédek abbahagyták a munkát.) De nemcsak a „született” urak ilyenek. A lentről fölkapaszkodottak se különbek. Cseh Lukács a papok kitaníttatta ügyvéd, ki, mert a „parasztgyerekek vércse44
