Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - JELENÜNK - Sereg József: Károlyi Mihálynénál Budapesten
JELENÜNK Károlyi Mihálynénál Budapesten A látogatást 11 órára beszéltem meg Károlyi Mi- hálynéval. A Károlyi Mihály utcából nyíló Ferenczy István utcában, a palota északnyugati tölgytklapuja nyitva volt, vártak. A kapualjban jobb kéz felől üvegezett, kétszámyú ajtó, rajta vörösréz névtábla: KÁROLYI — csupa nagy betűkkel. Becsengetek — búg a kaputelefon, jelentkezem és kinyílik az ajtó. Szőnyeggel borított csigalépcső vezet az emeletre, kis előtér, majd előszoba, két ajtó egymás mellett, jobbra. Az öreg szakácsnő fogad és szívélyesen invitál, a könyvtárszobából Károlyi- né hangja szólal: — Erre tessék, itt vagyok.. . örülök, hogy ilyen pontos... Foglaljon helyet... Kedves öntől, hogy nem feledkezett meg a megállapodásunkról... Kicsit feszélyezett vagyok, jártam már itt, most mégis meghatott vagyok. Beszélgetni jöttem Károlyi Mihály r ól, de a jól kigondolt kérdések cserbenhagynak. Jobbágyőseimre gondolok, apám az Andróssy-ura- dalom kocsisa volt, hetyke, fekete bajszos arca villan elém. Leülök Katalin grófnővel szemben. A Tisza-parti falu, a grófi birtok, a kastély, a cselédház, a pillanat töredékei alatt kusza összevisszaságban cikáznak szemem előtt. 1978 és velem szemben egy Andrássy, a Katinka grófnő. Károlyiné észreveszi zavaromat, elmosolyodik, mdár alakja meghajlik ... hogy utazott, tanár úr? — Igen, .. . Köszönöm, jól, sajnos, egy egész órát késett a gyors, nem is gyors az ilyen vonat, csak a jegy árát szedik be. . . — bátorodom bele, és máris rendeződnek a pillanatnyi hatások. Lám, kísért a múlt, nem ildomos ez a zavar, de hát az uradalmi cselédunoka és i grófnő... — Szépen tetszik lakni, kedves ez a környezet, próbálkozom ... — Óh, igen, Károlyi ezekben a szobákban nagyon szeretett lakni, ez az épület volt a szülői ház és ezek a szobák a mi kedves, legutolsó lakásunk. 1947 januárjában rendeztem be neki. Károlyi akkor Kairóban az interparlamentáris unión vezette a magyar szekciót, ő képviselt^ a demokratikus Magyarországot. Az első emigrációból hazajövet, végül is itt telepedtünk meg. Ezekből a szobákból járt ifjú korában az egyetem jogi karára. Ezek a bolgár szobák. Ferdinánd bolgár cár lakosztálya volt itt annak idején, innen járt az ifjú bolgár trónörökös is az egyetemre. A család távoli rokona volt, kevés pénzű, magas rangú úr. Mihályék segítették . . . Rajta is maradt a palota hátsó lakosztályán a név: „bolgár szobák”. Nézzünk körül — invitál Károlyiné. Volt-e már a fogadóban? — Körülvezet és magyaráz. — Ez a könyvtárszoba, Károlyi itt szeretett dolgozni, neki rendeztem be. Az íróasztal, amely itt áll, történelmi bútordarab, idősebb Andrássy Gyula miniszterelnök, később külügyminiszter tulajdona volt, ezt állítottam ide 1962 után, egy, még ennél is nevezetesebb íróasztal helyébe. Az a másik szolgált Károlyi személyes munkahelyéül. A XIX. századi magyar történelemben szomorú idők tanúja volt ez a bútordarab. Haynau azon az asztalon írta alá az aradi vértanúk és sok más hazafi halálos ítéletét, meghurcolását. A lakás újrarendezésekor még megvolt, itt állott, sajnos az ötvenes években, második emigrációnk idején, e kettős nemzeti ereklyének nyoma veszett, azóta is hiába kutattam utána. Az empire szalongarnitúra fölött Rippl-Rónai színeivel egy szép, fiatal hölgy arcképe. — Igen, az ott édesanyám, Andrássy Tivadarné, Zichy Eleonóra, csodálatosan sz,ép asszony volt... gyermekkorom bálványa, ő az, aki családunkban mégsem szülte meg a hitbizományi örökös fiút. Én lettem az a lány, akinek fiúnak kellett volna születnie. Csak lánygyermekek születtek a családunkban, és így a hitbizományi uradalom átszállott Sándor nagybátyánkra . .. Ifjú Andrássy Gyula, családi nevén a „Duci bácsi” képe szemben, ö volt a monarchia külügyminisztere. Károlyiné beszél: — Apám, Andrássy Tivadar, nagyon jó festő volt, derűs színekkel, egyéni stílusban alkotott. A másik szobában három Andrássy-kép, a három fő „ An dr á ssy-fé s zek ” -r ől — a tőbeterebesi kastély főbejárata, a dubrini park fasora és a harmadik, a tiszadobi kastélypark Rákóczi-tölgyei. — Ez az én falum — állunk meg a kép előtt. 1946- ban itt ropta a táncot az egész falu, május elsején és a kenyérünnepen, és hát magam is köztük, természetesen. — Ezek azok a tölgyek, a Rákóczi-fák. A fogadószoba hatalmas terem. Károlyiné magyaráz: 30
