Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - G. Molnár Ferenc: Fehéregérke
a lökhárítótoknál alkarja kezdeni, de nagy szamárság lenne azt hinnetek, hogy ezzel be is éri, mivel ő is csak férfi, azt is mondja majd, hogy egészséges férfi, aki nincs fából, tehát azt akarja, hogy ti is csináljatok mindent úgy, ahogy egy egészséges férfi mellett egy egészséges nőnek csinálnia kell, mert ha nem, drága kis libuskám, akkor keress más krapekot magadnak, aki megelégszik csak a sóhajtásokkal, de ő nem hülye kivárni, hogy impotenssé váljék melletted, amikor annyi klassz és normális csaj futkos ezen a földtekén, és csak füttyenteni kell egyet, máris tudja, mi a dürgés, ezért aztán légy észnél kisanyám, ne csinálj balhét, mert az cikis dolog, nem illik az atomkorszak egyen jogúsított nőjéhez, és az ember még legyen is hálás, amikor egy ilyen igazi nő, mint ez a Nóra, felvilágosítja, elmondja, mi az ábra, mit várhat az ember a szerelemtől, és ettől az egész élettől, és még akkor is jó pofát kell vágnia az egészhez, ha nincs kedvére, amikor a modern életfelfogású srác a lökhárítók után kapkod csak azért, mert előzőleg benyögte, hogy jó vagyok nála, és legyen eszem, vegyem már észre, mennyire kíván, mit vacakolok még mindig, amikor az a természetes, hogy a lány lefekszik, ha a sráccal együtt akar járni, mert ha nem, akkor vége mindennek, akkor pá, pá, le is út, fel is út, és ilyenkor mégsem lehet odaállni az anyu elé, hogy, drága anyukám, most mondd meg, te mikor feküdtél le az apuval először, és ha én csakugyan odavagyok azért a srácért, akkor csakugyan le kell vele feküdnöm, ha én nem is kívánom az egészet, mert én csak azt gondoltam, hogy jókat tudunk egymássial dumálni, jó fej ez a Tomi, az apja is valaki, és az is jó, amikor Tomival együtt rázzuk, a csajoknak pedig kocsányon lóg a periszkópjuk, úgy kuksizzák, hogy a Tomi csak velem rázza, pedig ők is szívesen lennének a Tomival, hogyan lehet ezt mind elmondani otthon anyunak, tehát mit csinálhat az ember, hallgat, nem szól egy szót sem, és akkor neki kell döntenie mindenben, abban is, hogy járjon-e együtt a Tomival, ahogy a Nóra jár együtt a fiújával vagy álljon félre és várjon arra, hogy ő is, mi az, hogy ő is, mi az, amire várjon? o®o — Tagja a KISZ-nek? — Igen. — Mit szokott csinálni a gyűléseken? — Nem sokat. Amikor buli van, akkor jó, akkor mindenki ott van, mert az klassz. Az előadásokat unjuk, az már olyan kisgyerekes. A lelkizés sem nekünk való, hogy mit csináljon ma egy fiatal a szocialista társadalomban, mi a forradalmiság napjainkban. Ez olyan sablonszöveg. A szocializmus, az jó, az minden szempontból jó. De nem hiszem, hogy az emberek sokat változtak volna a múlthoz képest. Mindenki kapar magának. Mindenki csak azt nézi, hogy neki minden meglegyen. Hülyeség. Mire mennek a sok stexszel, ha közben infarktusban kimúlnak? Magával viszi talán a pénzét, az autóját, a vífcendházát? Mondja, magának van nyaralója, hobbikertje? — Nincs. Ezeket nem nekem találták ki. Majd talán később, ha öregségnek indulok. De ez nem érdemem, nehogy úgy fogja fel. Nem is különcködés, hogy így legyek más, mint a többi. ízlés dolga az egész, és a régi rómaiak is azt tartották ... — Igen, hogy az ízlésről nem vitatkozunk. Ezt is az analfabéta-tanfolyamon hallotta? — Nem. Ezt még a kondás nagyapám kötötte a telkemre egyszer, ahogy ott ültünk a csordát figyelve egy mogyoróbokor tövében. Öt nagyon érdekelték a régi rómaiak, főként a filozófusokat olvasta szívesen, amikor déltájban elpihentek a jószágok. — Ez jó. — Térjünk vissza az előbbi témához. A KISZ és maga. — Ja! Erről nincs sok mondanivalóm. Egyszerűen nem érek rá. Itt az érettségi. Elhatároztam, hogy egyetemre megyek, és miután a korábbi években nem jeleskedtem a tudományokban, végre kénytelen vagyok tanulni. Pedig nagyon lusta természetem van. Kínszenvedés egy félórát ülnöm egy könyv előtt. De tud jobbat? Beiratkoztam előkészítőbe is. Rendszeresen fel kell utaznom Pestre. Egy csomó példát itthon meg kell oldanom, és el kell küldenem a korrepetálómnak. Tőle aztán győzzem hallgatni, amikor kioszt, hogy egy liba vagyok, aki döglusta és a legprimitívebb hibákat véti. Mert nem ott jár az eszem. És ráadásul igaza van. Ez a bosszantó. Hetenként csak egy szabad délutánom van, a szombat, ha nincs valami rendezvény a suliban. Ilyenkor legszívesebben felülök a buszra és kimegyek a hegyek közé, természetesen egyedül. Lógni, kikapcsolódni, semmivel sem törődni. Ne nevessen ki, élvezem a madarak sokszínű kórusát. Nem volt ez így túl romantikus? — Nem szokták magát leszólítani? 0®D Pécsre kellett utaznom tavaly nyáron, az egyetemi előkészítő tanfolyamra, aminek itthon egyáltalán nem örültek, de én kinevettem őket, amikor azt mondta apu, hogy ő elkísér engem, utóvégre egy kislány magában, mire én azt válaszoltam, hogy a Ids'lány magában van akkor is, ha a papa a szoknyáját fogja és a kislánnyal akikor sem történhet semmi, ha magában van, hacsak ő maga is nem akarja, tehát ideje, hogy az én kedves és aggódó őseim végre önálló lénynek tekintsenek, akinek van annyi szellemi tőkéje, hogy díszkíséret nélkül vonuljon be Pécsre, és talán annyira nem mafla, hogy oda ne találjon abba a kollégiumba, aminek a címét pop22
