Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Képzőművészet
Mayer Berta megérez valamit abból a furcsa rokonságból, mely a csillogó zománcot, s az áttetsző ak- varellt fizikai hatásában távolról összeköti. B. Mikii Ferenc eddigi legszebb gyűjteményét hozta: a Fehér párák vagy a Szárnyalás — nem éppen szakmai hasonlattal élve — hangulatukban olyanok, mint egy szép, századvégi novella. Bikácsi Daniela laza kép elemeket felsorakoztató, vonzó lapjait is a hangulat szülte, de ez már egy extremi- tás felé hajló, intellektuálisan irányított hangulati elem. Blaskó János Ablak sorozata a kulturált akvarellfestés, a színekkel bánás magasiskolája: konstruktív elemeit csendes harmóniában egyesíti. Nagy Ernő meglepetés. Tiszta és határozott Eger sorozata a látványt élménnyé nemesíti, s bravúrosan kerüli el a városkép-ábrázolások buktatóitEgy kiállítás nem elégséges alap arra, hogy megpróbáljunk valamit is megfogalmazni mai magyar művészetünk bontakozó folyamatából. így csak igyekeztünk kiválasztani néhány darabot, melyben felcsillan az kvalitás, mely tendenciájában is megelőz másokat. F, Ludányi Gabriella Galéria 40 Az egyik legfontosabb dolog, ami ma a képzőművészeknek hiányzik, olyan kis kiállítótermék sora, amelyek anélkül, hogy szintézisre, nagy korszak-összefoglalásra köteleznének, lehetőséget adnak arra, hogy a műveket még mintegy munka közben — azaz egy hosz- szabb távú alkotói folyamat közepette — a műterem intimitásából kiszakítva, a nyilvánossággal szembesítsék. A kiállítóterem semleges tárgyilagossága meglehetős pontossággal jelzi, kibírja-e a mű az üvegháziból a szabadba való kiültetést és egyértelmű választ adhat sok, a kísérletezések során felmerülő kérdésre. A kisgalériá- naik ezenkívül még egy nagyon fontos funkciója lehet: jól megválasztott témájú kiállításokkal a jelenkori képzőművészet igazán érzékeny pontjaira tapinthat, felvetheti, megnevezheti és elemezheti a legfontosabb problémákat, ha már a nagy kiállítási intézmények ezt megkerülik. Az újonnan — április másodikén — megnyílt egri kiállítóterem, a Galéria 40, ilyen lehetőségnek ígérkezik. Bán András, a galéria művészeti tanácsadója és első kiállításának rendezője, olyan kis kamarakiállítás- sal indította meg az új Ikisgalériát, amely a képzőművészet jelenlegi legfontosabb és legaktuálisabb kérdései közül többnek is a közepébe talált. A Textil a textil után című kiállítás legalább öt nagy kérdést feszeget: magának a textilművészetnek a lehetséges további útját: a hagyományos képzőművészeti műfajok elkülönítésének érvényességét; a sorozatművek problémáját; a művészetnek a műteremből és kiállítóteremből a mindennapi életbe való átszármaztatásának, közös köznapi cselekvéssé válthatóságának a lehetségességét; és a műalkotás anyagi megvalósításának és dokumentációjának kapcsolatát, illetve az egyszeri akciók dokumentációjának művészi érvényét. Kétségtelen, hogy ezen kérdések bármelyike megérne egy-egy önálló, nagy kiállítást, de már puszta jelzésük is nagyon nagy jelentőségű, mert éppen ezekben a kérdésekben fogalmazhatók meg az egész jelenkori képzőművészet létjogosultságának és lehetőségének alapproblémái. A Textil a textil után című kiállítás már azért is telitalálat, mert mindezeket a megoldatlan gondolatokat egyetlen téma: a textil köré tudja csoportosítani. Abból a letagadhatatlan tényből Indul ki, hogy az egyik, legpregnánsabban anyaghoz kötött művészeti ág, a tex5
