Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - KÖNYVESPOLC
KÖNYVESPOLC lUiV IUKsU Hitviták tüzében BITSKEY ISTVÁN KÖNYVÉRŐL A méltán népszerű Magyar história sorozatban jelent meg Bitskey Istvánnak a Hitviták tüzében című könyve. Már a címében is telitalálat. Nemcsak szándékában, eredményében is kiemelkedően értékes. Régmúltunk századait tudományos igénnyel kutatja. Célja, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is érthető nyelven fogalmazza meg a legújabb kutatások eredményeit. A könyv írója egri származású, jelenleg a debreceni egyetem tanára. Könyvének anyagát a kincseket őrző régi egri könyvtárakban gyűjtötte. Az irodalom és történelem oktatásának módosulásaival éppen a múlt századok ismerete, az ifjabb nemzedékek történelemszemlélete vált hiányossá. Ezért is fontos a könyvet átható kettős igény: a szellemi tájékozódás és a közhasznú tájékoztatás. Izgalmas feladatra vállalkozott a szerző: lényegkiemelő módszerrel elemzi a magyar reformáció korát. Felrajzolja a reformáció európai hátterét, amelyre a hazai fejlődésvonulatok és irányzatok támaszkodnak. Az emberiség egyik legösszetettebb, sokarcú korszaka a 16. század. Emberei hit, szenvedély és akarat dolgában túlméretezettek. önértéküknek és hatásuknak megfelelő képet kapunk Lutherről, Kálvinról, Bézáról... A kiemelés módszerével rajzol portrékat. Az alakok, dolgok kiemelése nagyításhoz vezet, így hozza közel a mai olvasóhoz a régmúlt nagyjait. A „jellemző momentumokat, sorsdöntő pillanatokat” ragadja ki a szerző ebből a szövevényes korszakból. Új vallási, ideológiai, eszmei és irodalmi irányzatok jöttek létre. Újító, új műfajokat teremtő szenvedélyről tanúskodik a művek életbősége. Közülük is kiemelkedik a disputa műfaja. Az elvi szópárbajt abban az erős hitben vívták, hogy a vita során az igazságnak ki kell derülnie. Tehát nem elfogultság, előre kialakított szubjektív vélemény vagy állás- foglalás dialektikai erőpróbája volt, hanem igazságkereső szenvedéllyel vívott szóduellum. Rendszerint nyilvánosan és őszinte közönség előtt folyt. A protestánsok kezdeti fele- lősségrevonásából nőtt ki az új műfaj, amely bővelkedett az észtorna mutatványaiban, az érvelés hatásos módozataiban. Az elvi és szociális értékek objektív eszmei párbajává vált. Kerülte az egyéni intrika és a szubjektivitás túlzásait. A középkori magyar szellem a 16. században kezd folyammá erősödni. A szellemi gyarapodást a kultúra „mindenesei” nagy küldetéstudattal végzik. A korabeli „népművelés” céljaira a legrangosabb ismeretszerzési lehetőséget, a könyvet is tudatosan használják fel. Gondolataik pontossága, hajlékonysága, ma is élvezhető műveket eredményezett. A zsoltárfordítások hatása irodalmi nyelvünk kialakulásában Adyn át napjainkig terjed. A fordító anyanyelvén kelt versenyre az eredeti művek szerzőivel. Teremtette, felszabadította a nyelvben rejlő lehetőségeket. Tudták az első magyar fordítók, hogy az írás szent dolog, a könyv az élő lelkiismeret egy darabja. Nem öncélú, de közösségelvű hasznos akarat foglalata. Felelősségvállalásuk, hitvalló bátorságuk, emberi nagyságuk ma is tanulságos. Az elvi, eszmei disputák után, Illyés szavaival szólva, melyeket a könyvíró mottóként idéz: „dönteni kezdett ezred- egyszer (az ész helyett a fegyver) s a láng.” A reformáció és ellenreformáció küzdelmében megkezdődött a hatalmi pozícióból történő térnyerés. A reformáció gyors elterjedésének szociális, társadalmi feltételei voltak: „tételei gyújtottak, mint villám a lőporos hordóban” (Enegls). Egymással is viaskodó irányzatokra szakadt a reformáció. A nemzeti irodalmi nyelv, az iskolák, nyomdák megteremtésében történelmi érdemeket szerzett. Kecskeméti Vég Mihály újrakölti az 55. zsoltárt, amely Kodály Psalmus Hungaricusának lesz a forrása. Kálvin megmerevedő tanai szemléletváltozást tükröznek. Máglyára juttatja egykori eszmetársát, Szervét Mihályt, akinek tragikuma Sütő András európai rangú művének, a Csillag a máglyának lesz drámai magja. Értékes egri vonatkozású anyag szól arról, hogy az újhitű egri vitézek a debreceni Mélius Juhász Pétert kérték meg hitelveik megfogalmazására. Hitelveik és királyhűségük bizonyításával követelték egyenjogúságukat. A Debrecen—Egervölgyi hitvallás nyomán megszűnt üldöztetésük. Soraikból a töröktől veszélyeztetett egri „vitézlő oskolában” várkapitányok is kerültek ki. A témakör további eredményeket Ígérő kutatás lehetőségét kínálja. Bitskey István a magyarság vallási megosztottságának eredetét, vallás és politika kapcsolatát elemzi. A „bölcsességek és tudományok gyökereztetése” folyamatának végső mozzanata a nagyszombati magyar egyetem létrehozása, amely a magyar ellenreformáció a magyar értekező próza atyjának, Pázmány Péternek a műve. Az általa alapított egyetem jogutóda a budapesti Eötvös egyetem. Virágzását éli a magyar nyelv, mint udvarházak és zsel- lérviskők pompás beszélt nyelve. Növekszik az írni és olvasni tudók száma. Ostorozzák a szociális igazságtalanságokat. A fejedelmek „nagy tisztségekre” népnyúzó, a hatalommal visszaélő embereket ültetnek: „sokszor a kis lopót a nagy lopok felakasztják: sokszor aki sokat lop, aranyláncot visel, aki keveset, kenderkötélen függ.” A vallási megosztottságot is kihasználó Habsburg politika ellenében robbant ki a Bocskay vezette hajdúk szabadságküzdelme. A hitújítás tűzhelyei szellemi sugárzó központokká, politikai tényezőkké váltak. Az „elvilágiasodás” folyamatában minőségi ugrást jelent a reformáció. A reformáció és ellenreformáció a fejlődés dialektikája szerint mutat előre. Az írástudatlanság elleni harc vallási köntösben kiterjedt a szociális igazságtalanságokra is. A kiemelkedő egyéniségek a néptömegek igényére figyelve sok tekintetben megalapozták a későbbi nagy szellemi gazdagodás, a felvilágosodás korszakát a polgárosodás irányába ható munkájukkal. Feladatvállalásaikba rendre beleroppantak, de áldozatuk nem volt hiábavaló: erőfeszítéseik a későbbi magyar és európai fejlődés során érlelték meg gyümölcseiket. (Gondolat, 1978.) Cs. Varga István NAGY ANDOR: A televízió és a pedagógia A közelmúltban jelent meg a Tankönyvkiadó gondozásában A pedagógia időszerű kérdései hazánkban című sorozatban Nagy Andor, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főikola tanszékvezető docensének: A televízió és a pedagógia című könyve. A szerző a tv-pedagógiának egyik ismert hazai szaktekintélye. Érdeklődéssel vettem tehát kezembe munkáját. Az audiovizuális nevelésnek, az iskolatelevíziónak, a tv kultúrának már hazánkban is számottevő irodalma van. Hiányzott azonban mindeddig egy olyan munka, amely átfogó, összefoglaló jelleggel szólt volna a televízió és a pedagógia összefüggéseiről. Ezt a hiányt pótolja Nagy Andor monográfiája. 61
