Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kozári József: A mezőgazdasági érdekképviselet és a koalíció
A községi, városi és megyei mezőgazdasági testületek feladatát pedig a következőkben határozza meg: „A közigazgatási hatóságok és hivatalok kötelesek a hivatali területükön működő mezőgazdasági testületek véleményét minden olyan általános természetű intézkedés előtt kikérni, amely a mezőgazdasági vagy az azzal foglalkozók egyetemes érdekeit érinti.” Csekély módosítás történt a kúriákba sorolásnál is. Végezetül a tervezet 93. paragrafusa az érdekképviseleti szervek ilyen formában való létrehozásáig az 1920. évi XVIII., illetve az 1937. évi XVII. tc.-et kívánta érvénybe léptetni. A törvényjavaslat fogadtatása rendkívül negatív volt mind az MKP, mind pedig a Nemzeti Parasztpárt részéről. Az NPP 1946. április 16-i ülésén Erdei Ferenc még tárgyalási alapul sem volt hajlandó elfogadni az említett javaslatot. Rámutatott arra, hogy a tervezet a szegényparasztság számára kifejezetten hátrányos, ugyanakkor a Parasztszövetségnek indokolatlanul nagy szerepet biztosít. A parasztpárt a tervezet elvetésével párhuzamosan határozatot hozott önálló törvényjavaslat kidolgozásáról. Egyértelműen elutasította a kisgazdák javaslatát az MKP is, amely úgy foglalt állást, hogy az említett tervezet semmiképpen sem fogadható el. Álláspontját egyeztette az NPP-vel, melynek eredményeképpen a két párt közös bizottságot hozott létre az érdekképviseleti törvény kidolgozására. Az SZDP sem volt elégedett a kisgazdák által elképzel érdekképviseleti szervekkel, sőt kifejezetten „csapnivalónak” találta. Különösen azt sérelmezték, hogy az érdekképviselet a szakszervezeti ügyekbe is beleszólást nyert volna. A baloldali pártok egységesen léptek fel az ellen is, hogy az OMSZ-nak beleszólása legyen a mezőgazdasági munkások munkaközvetítésébe. Eltérés mutatkozott viszont az NPP és az SZDP véleménye között a kúriák számát illetően. Az előbbi ugyanis 4, az utóbbi kétkúriás rendszert tartott szükségesnek. Az ellenállás láttán az FKGP módosított javaslatán, amelyet a májusi pártközi megbeszélések során a koalíciós pártok elfogadtak tárgyalási alapnak. Ez azért volt lehetséges, mert az FKGP is elismerte a FÉKOSZ kizárólagos jogát a mezőgazdasági munkások munkaközvetítésére. Az így létrejött megállapodást azonban B. Szabó István és Varga Béla — a kisgazdapárti képviselőcsoport közreműködésével — június derekán felborította. A pártközi megegyezésről beszámoló kisgazdapárti képviselők tájékoztatását ugyanis az FKGP-ben nem fogadták el, s változatlanul ragaszkodtak ahhoz, hogy a munkaközvetítésbe az OMSZ-nak is beleszólása legyen. Így az 1946. július 23-i pártközi értekezleten szinte teljesen elölről kellett kezdeni a tárgyalásokat. A B. Szabó István által képviselt kisgazdapárt rendkívüli merevségén az sem változtatott, hogy a baloldali pártok komoly engedményekre is hajlandóaknak mutatkoztak. Nem is tárgyalások voltak ezek, hanem az eredeti kisgazda javaslat ultimátumszerű beterjesztése. Ezt a baloldali pártok természetesen elutasították. A kisgazdapárt azonban nemzetgyűlési többségében bízva megpróbálta keresztülvinni javaslatát. A nemzetgyűlési tárgyalás előtt azonban a minisztertanácsnak is állást kellett foglalnia a kérdésben. Itt viszont az FKGP nem volt többségben. így a miniszter- tanács arra való hivatkozással, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslat még nincs megfelelően előkészítve, levette a napirendről. Az MKP és az NPP a kisgazdák említett lépése után egyöntetűen elutasította a törvényjavaslatot, az SZDPben azonban kisebb vitákhoz vezetett az egységes véle mény kialakítása. Már az is problémát jelentett, hogy Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettest nem készítették elő a minisztertanácsi vitára, így ő teljesen tájékozatlan volt az érdekképviselet fontos részleteiben. Nagyobb problémát jelentett az, hogy bár a javaslat elutasításához nem fért kétség, annak mértékéről és mikéntjéről nem volt kialakult szociáldemokrata álláspont. Ezzel magyarázható, hogy felmerült a munkaközvetítés ügyében létrehozandó kompromisszum kérdése is kisgazdák és szociáldemokraták között, ezt azonban az SZDP vezetőségének augusztus 15-én kelt határozata — Szakasits véleménye alapján — elvetette. A baloldali pártok tehát végső fokon egyöntetűen elutasító álláspontra helyezkedtek a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló kisgazdapárti törvényjavaslattal szemben. Ez azonban nem akadályozta meg az FKGP-t abban, hogy a koalíciós kormányzás történetében először önálló indítvány formájában terjessze elő a nemzetgyűlésben a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvény- javaslatát. Az indítvány beterjesztésére az 1946. augusztus 23-i ülésen került sor, Kiss Sándor, a Parasztszövetség igazgatója által. A felszólaló egy „demokratikus elvek alapján felépített” érdekképviseleti szerv létrehozását sürgette, részletekbe azonban nem bocsátkozott. Ezáltal sikerült javaslata mellé állítani a nemzetgyűlés többségét, mivel a baloldali pártok sem akartak a mezőgazdasági érdekképviselet gondolatával szembehelyezkedni. Ilyen előzmények után került a szóban forgó indítvány „előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából” a földművelés- ügyi bizottság elé. A nemzetgyűlés földművelésügyi bizottságának várható közeli ülése arra késztette a baloldali pártokat, hogy saját soraikon, mindenekelőtt vezető testületeiken belül is végérvényesen tisztázzák a mezőgazdasági érdekképviselettel, pontosabban a kisgazdapárti törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontjukat. Különösen fontos volt ez az SZDP és az NPP esetében, ahol a legtöbb bizonytalanság volt tapasztalható a viták során. Ekkor — 1946. augusztus 27-én — foglalkozott először jelentőségének megfelelően a mezőgazdasági érdek- képviselettel az SZDP. Az értekezlet megállapította, hogy a kisgazda javaslat nemcsak sérti a parasztság nagy részének érdekeit, hanem ki is vonhatja őket a baloldali pártok befolyása alól. Ez viszont azzal a következménynyel járhat, hogy a parasztság az SZDP jobboldalától is lényegesen jobbra álló csoport befolyása alá kerülne. így érthető, hogy a szociáldemokrata jobb- és baloldal egyöntetűen fellépett a kisgazda javaslattal szemben, sőt az SZDP-ben hangzott el elsőként az a vélemény, amelyik a kisgazdapárti törvényjavaslatot korporációs rendszerűnek minősítette. Ennek a megállapításnak később döntő jelentősége lett a mezőgazdasági érdekképviselet jövőjét illetően. A parasztpártban nem került sor a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslat behatóbb megvitatására. A politikai bizottság határozata úgy szólt, hogy az NPP a tárgyalások során összes eredeti szempontját fenntartja. A nemzetgyűlés földművelésügyi bizottsága augusztus 28-án tárgyalta a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslatot. Az előadó, az indítvány beterjesztője, Kiss Sándor volt. Nézetei szerint az érdekképviselet nem csupán tanácsadó, véleményező szerve, hanem egyúttal igazgatási szerve is legyen a mezőgazdaságnak, mert csak így láthatja el eredményesen a mezőgazdasági népesség érdekeinek a „kielégítését”. Mivel pedig a munka47
