Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sztrés Erzsébet: A Grassalkovich-Posztógyár és a hatvani takácsok
más, mint amelyet a régi népszínművek és kalendáriumok ábrázoltak: „Nem a futóbetyárokért rajongó, vir- tuskodó, regényeskedő nép a múlt századból. Egy vesztett háború szenvedéseitől megtört és ismét felemelkedő nép áll odalenn a síkon.” (Uo. 42. 1.) Felismerte, hogy a földosztás voltaképpen az 1848-as forradalom továbbfolytatása: „Általában a negyvennyol- cadiki napok hangulata, színe, illata szálldosott a levegőben. Akkor szabadságot kapott a nép — aminek nagyon örült. Most pedig a földet — aminek még jobban örvendezett.” (Uo. 54. 1.) Elsőnek Antal János kápolnai rokkant katona kapta meg a földjét. A birtoklevél átvételekor fogadalmat tett, hogy becsületesen fog dolgozni. Krúdy ezt fűzte hozzá fogadalmához: „Ez az Antal János megtartja az esküjét, ha emberi becsület van a földön. Ö csak egy szegény katona. A királyok szokták Magyarországon megszegni az esküjüket.” (Uo. 59. 1.) Nemcsak azért tartotta fontosnak a földosztást, mert azzal a parasztság sok évszázados álma teljesült, nagy jelentőségűnek látta a néptömegek megnyerésének, s ezáltal a köztársaság megszilárdításának szempontjából is: „A csatavesztes ellenforradalom megtanulhatta, hogy az ország népe a köztársaság mellett van. Sok rémlátásnak, suttogva továbbadott hajmeresztő mesének, károgó hírmondásnak láttuk szappanbuborékát elpattanni a kápolnai mezőn.” (Uo. 54. 1.) Már a ikápolnai riportban is emlegette az 1848-as forradalmat, külön cikkben is foglalkozott azonban a márciusi ifjak mozgalmával és az 1918-as polgári demokratikus forradalomnak a kapcsolatával. Világosan látta, hogy csak most fejeződhet be igazán, amit Petőfiék megkezdték, hogy az iákkor megoldatlanul maradt vagy csak félig megoldott társadalmi kérdéseket is most kell rendezni: „A csendes őszi délutánban elgondolkozva forgatom a száz esztendő előtti emberek regényét. Az ő márciusi forradalmukat még a föld alá tudta ásni a hatalom. Egy világháborúnak kellett felviharzani, hogy valóra váljon a múlt századbeli váteszek jóslata a szabad Magyarországról. Mi voltaképpen csak örökösei vagyunk a negyvenes évekbeli álmodozóknak, koplaló költőknek, a Pilvax-rajongóknak. Száz esztendő előtt ők álmodták meg szegényes Pestjükön, hogy egykor mi történik ebben a városban. A tintás ujjú Petőfiek, az ostorozó Vas Gerebenek, a sok gúnnyal illetett márciusi ifjak ősei a napjainkbeli pesti forraidalmárofc. Az ő hangjuk hallatszott októberiben a körúti üdvrivalgásban, Petőfi fáklyája lobbant végig a borús magyar égboltozaton, midőn kiütött a világszabadság.” (A forradalom napjai. Pesti levelek. 324. 1.) Amilyen tisztelettel beszélt a reformkorról és az 1948 —49-es forradalomról, olyan gyűlölettel ostorozta a kiegyezés utáni évtizedek magyar politikáját: „Meg kell semmisíteni Magyarország történetét 1867 óta. Ez volt a legaljasabb korszaka a magyar nemzetnek. Aljasabb a Jagellókénál. A csecsemő elvetemülten jött a világra, hangos szóval verbuvált a politikai erkölcstelenség. Mintha egyetlen tisztességes ember se lett volna többé Magyarországon. A hatvanhetes politika megmérgezte a kutakat, a levegőt, a vért. Egy rabszolgaságból, árulásból élő nemzet paráználkodott itt politikai elvetemültségében. Míg végre jött a megérdemelt büntetés, a háború nyaktilója, amely kivégezte a gonoszokkal együtt a jókat is.” Valamikor Krúdyban jóformán csak a Ferenc József-i kor eszményítőjét, a millenniumi ragyogás megéneklőjét látták, s kár lenne tagadni, hogy ennek a szemléletnek a nyomai itt-ott még ma is kísértenek. Publicisztikai írásai — köztük a most megjelent kápolnai riportkötet is — arra figyelmeztetnek, hogy az ilyenfajta vélekedéseket ideje lenne revideálni. Születésének centenáriuma a számvetésre is alkalom lehet. Katona Béla A Grassalkovich-Posztógyár és a hatvani takácsok (A Hatvány Lajos múzeum helytörténeti gyűjteményéből) Kevesen tudják, hogy a Grassalkovich-kastély (jelenleg kórház) mellett, az áruház épülete Hatvan egyik legrégibb épülete, melyet Grassalkovich I. Antal emeltetett. A hetvenöt éves Grassalkovich 1769-ben szövőgyár létesítésére Mária Teréziától alapítólevelet kapott. „Mi Mária Terézia, isten kegyelméből özvegy római császárnő, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia apostoli királynője, Ausztria főhercege, Habsburg, Flandria, Tirol, Görtz grófja adjuk tudtul a jelenlevőknek, akiket illet, a következőket: Minthogy miután a mi hűséges és nekünk őszintén kedves, tekintetes és nagyságos gyaraki id. gróf Grassalkovich Antal, Szent István apostoli király rendje nagykeresztjének lovagja, belső titkos tanácsosunk, a magyar .királyi udvari kamarának elnöke, úgyszintén magyar királyi főlovászmesterünk és Nógrád megye főispánja szövőgyárat létesített a Heves megyéhez tartozó Hatvan városában elgondolása szerint és különösen a közösség gyarapodásáért és kérve, Felségünkhöz alázatosan azért folyamodott, hogy annak ezután kegyesen kiváltságlevelet adjunk, az alábbi mellékelt pontok megtartásával. Ezért, annak alázatos kérésétől kegyesen indíttatva és attól is, hogy hűséges alattvalóink iránt anyai gondoskodásunkat kimutassuk, azoknak érdekeiről kegyesen igondoskodni kívánunk, így elrendeljük, császári és királyi hatalmunk teljességéből és kegyéből, hogy beleegyezünk és megengedjük. Először: Minthogy kézműhelyeket a közösség gyarapodására és hasznára kétségtelen, hogy nem eleget alkotnak, Így azonban igazságosnak látszik, hogy a magyar királyságunkban felállítandó kézműhelyek vállalatait ne csak ne akadályozzák, de inkább könnyítsék meg és annak akár |felállítóit, akár előmozdítóit ilyen módon a kézműhelyeket, a szükséges felszerelésekkel előmozdítsák és a megindult munkát védelmezzék ezután. Másodszor: Hogy az előbb említett hatvani gyár vállalatát minél jobb fejlődéssel elő lehessen mozdítani, ugyanezt a szabad kézművesség számára kegyesen kijelentjük, hogy szabad legyen annyi szövőt, ahány szükségesnek látszik a céhtől, de törvényes eljárással és céhbeli jutalmazással befogadni. Harmadszor: Ehhez a gyárhoz keressenek a mesterségben jártas olyan kézműveseket, akikről az 1723:117. cikkely intézkedik, ezentúl ennek a törvénynek értelme szerint minden mesterség ilyen módon olyan modern, amelyet ezentúl ennek a gyárnak a fejlesztésére be kell vezetni. Az idegenek és maguk a készítők is a gyárépületen belül és kívül letelepedtek, amíg kézművességet űznek személyükben minden köztehertől 15 éven át a kiváltság szabadsága értelmében örülj enek. 37
