Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg István: Török Ignác emlékezete
MÚLTUNK JELENE Török Ignác emlékezete Gyöngyösön, a Bugát Pál (Posta) tér és az Április 4-e útja között, a Kossuth Lajos utcával párhuzamosan halad a Török Ignác utca. A gyöngyösi óváros forgalmas összekötő utcája, keleti végén a modern autóbusz'állo- mással, nyugati végén pedig a Posta térnél öblösen kiszélesedő részben a régi Városi Művelődési Házzal. A 150—200 méter hosszú, szűk utca a jellegzetes „közökkel” (mellékutcákkal) egy darabka múlt. A történeti városmag közepe felől vezetett az egykori városfalak felé. Tisztviselők, szegény (kisiparosok húzódtak meg itt hajdanában a „Kolostor kert” és a „Fő térről” az „Egri kapuhoz” vezető út rangosabb épületeinek kertjei közé szorult szűk telkek földszintes házaiban. Török Ignác mindössze két esztendőn keresztül ta" nult a régi Piac tér (ma Lenin tér) közepére emelt ősi gimnáziumban. 1809. és 1811. között volt tehát városunk diákja; mint az itteni gimnázium V. és VI. osztályának növendéke. Gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön fejezte be, hiszen 1811-ben már a bécsi császári-királyi mérnöki katonai akadémián folytatta felsőbb iskolai tanulmányit. Török Ignác gimnáziumi tanulmányait Gö_ döllőn kezdte, itt az I. és II. osztályt végezte el csupán. Innen a budai katolikus gimnáziumba került, ahol a III. é‘- IV. osztályokat folytatta. 1809-ben a család Heves megyébe költözött. Édesapja a gyöngyösi báró Brüdern család szolgálatába került mint jószágkormányzó (ispán). Török Ignácnak tehát a gyöngyösi gimnáziumban nyílt lehetősége tanulmányait folytatni és befejezni. Gyöngyösön a polgári tanulmányainak vége is szakadt. Török Ignác a hadmérnöki kart kitűnő eredménynyel és hadnagyi ranggal végezte el. 1838-ig mérnökkari tisztiként működött. 43 éves korában, 1838-ban (tehetsége és magas képzettsége elismerése képpen a magyar nemesi testőrség tanára lett. 18 éven keresztül „az ideiglenes és tartós erődítések” tantárgyat oktatta. Tanítványai között a szabadságharc kiváló katonai vezetői is megtalálhatók: Klapka György és Görgey Artúr, és még sokan mások is. 1846-tól a katonai katedra mellől a kötelesség újra a hadmérnökkarba szólította. Rövid ideig Lembergben, majd alezredesi rangban Zágrábban és végül Komáromban szolgált. Mint katonát, itt érte a szabadságharc. Természetesen a várral együtt a haza oldalára állt. Komárom vára a szabadságharc erős oszlopa volt. 1848-ban a késő őszi osztrák előrenyomulás idejében a vár körülzárt magyar szigetként dacolt. A várparancsnok (Majthényi várkapitány) már-már feladta a várat Wrbina gróf altábornagy felszólítására. A várbeli tisztek azonban fellázadtak és 1849. január 10-én lemondatták az ingadozó várparancsnokot, helyébe legidősebb társukat, Török ezredest választották meg. E forradalmi döntést a kormány is helybenhagyta és Török Ignácot 1849. január 28-án tábornokká nevezte ki 54 éves korában. Az új tábornok várparancsnok kiváló hadmérnök volt. A Komáromban töltött időt a vár erődítésének szakszerű kiépítésére fordította. Nem érzett azonban erőt arra, hogy ilyen fontos, nagy erőd katonai személyzetét kellő fegyelmezettségben összetartsa. Állandóan kérte hadmérnöki tudásának igénybe vételét, de a várparancsnokság alóli felmentését is. A magyar kormány márciusban eleget is tett kívánságának, felmentette és helyére a legendás hírű „Lenkey Jánost” nevezte ki. Török Ignác a várat korszerű erőddé építette ki. Elődje szerint Komárom vára nyolc napnál tovább nem tartható. Török Ignác amellett, hogy egész 1849 telén súlyos elszigeteltség nehezedett a várra, úgy kiépítette azt, hogy 1849 október 4-ig, kedves és tehetséges tanítványa, Klapka 28
