Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - JELENÜNK - Jámbor Ottó: A Mátra vizei
Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1967—1970. évi komplex méréseinek területi adatait 1971-ben ismerhette meg a szakmai közvélemény. E szerint a geológiai középkorú medencealjzat 400—500 méterre a tengerszint alatt helyezkedik el. A kutatások egyik kiemelkedő eseménye volt a mátraderecskei hévíz kút, mely a Kis- terenye—Kál-Kápolna vasútvonal mátraderecskei megállója mellett mélyült 1967 februártól novemberig. Mélysége 998 méter és az ott talált víz hőfoka 48,2 °C. Az Országos Községségügyi Intézet 1968-ban végzett vízkémiai elemzése szerint, a víz sok oldott sót tartalmaz és egészségre ártalmas vegyületektől mentes. Szakmai szempontból azért jelentős ez a kút, mert igazolta a Mátra hegység alatti, hévizet tartalmazó alapkőzet jelenlétét. Érdemes megjegyezni, hogy hévíznek a 26 °C-nál magasabb hőmérsékletű, természetes eredetű vizeket nevezzük, tekintet nélkül vegyi összetételére. Az említett kút vizének vegyi tulajdonságai (kálium, és nátrium-ionok túlsúlya, a klorid- és szulfát-ionok jelentős mennyisége) melegvizes kőzetbontás és vízoldás szerepére utal. Utóvulkános működés eredeménye a hegység északi peremén fakadó, vizükben oldott szén-dioxidot tartalmazó kutak. Ezek vizét savanyú víznek vagy borvíznek is nevezik. Ugyancsak vulkáni utóműködés következményei a vizükben oldott kén-hidrogént tartalmazó csevi- cék. A borvizek és csevioék forrásszáma csekély, többnyire élénk törésvonalú völgyek fenekén keletkeztek. Hideg vizűek, mert hőmérsékletük 20 °C alatti. A Magyar Állami Földtani Intézet által 1961-ben szerkesztett „Magyarország Vízföldtani Atlasza” három térképen mutatja be igen szemléletesen a Mátra vizeinek legfontosabb jellemzőit. Az első, 1 : 200 000 méretarányú „Mátra hegység Vízrajzi Térképe”, mely a borvizeiket Nagybátony környékén, a csevicéket pedig Párád térségében ábrázolja. A második térkép az ugyancsak 1 :200 000 méretarányban készült „Mátra hegység Vízkémiai Térképe”. Több éven keresztül, többszöri ismétlésben, közel 50 mintavételi helyről (kutakból, patakokból, forrásokból) merített vízmintákon rendszeresen meghatározták a következő nyolc kémiai mutató értékeit: összes keménység német keménységi fokban, összes oldott anyag, valamint klorid-, hidrogén-karbonát-, szulfát-, nitrát-, kalcium- és magnézium-ionok literenkénti milligramm mennyiségben kifejezve. A térkép ezeknek a méréseknek kördiagramban ábrázolt átlagértékeit tartalmazza, külön-külön mintavételi helyenként. A harmadik, 1 : 100 000 méretarányos térkép Magyar- ország ásvány- és gyógyvizeinek lelőhelyeit tartalmazza. Érdemes megjegyezni, hogy ásványvíz a hőmérséklettől független, a természetben előforduló olyan víz, mely több mint 1000 milligramm/liter — tehát az édesvizekhez képest dupla mennyiségű — oldott szilárd alkatrészt vagy más, meghatározott mennyiségű alkotót (bróm, jód stb.) tartalmaz. Gyógyvíz pedig olyan ásványvíz, mely vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógyhatású. A térkép a következő helyeken tüntet fel gyógyhatású ásványvizeket a Mátrában: Kisterenye: 262 méter mélyből fakadó, 20 °C alatti hőmérsékletű, tehát hideg alkali-hidrogén-karbonátos víz. Maconka: hideg, metakovasavas, szénsavas, kalcium- magnézium-hidrogén-karbonátos víz. Parád-csevice: hideg, kénes, szénsavas, alkáli-hidrogén- karbonátos víz. Párád—Clarisse: hideg, vasas, szénsavas, kalcium-mag- nézium-hidrogén-karbonátos víz. Vulkanikus jellegénél fogva, a vidék vízben meglehetősen szegény. A Mátra és környéke hosszú ideje vízellátási gondokkal küzd. 1977 nyarán vízhiány miatt például fürdés helyett csupán napozni és olykor zuhanyozni lehetett a mátrafüredi strandon. A Mátrának csak a Heves megyei területén 47 000 vízfogyasztó ellátásáról kell gondoskodni. Bár ezen a területen az 1970. évi népszámlálás adatai szerint 14 875 az állandó népesség, egy-egy meleg hét végén azonban 32 000—35 000 ember tartózkodik a hegyvidéken. A lakott területeket és látogatott helyeket sóik helyen még ásott és fúrt kutak látnak el vagy segítenek ki ivóvízzel. Érthető, hogy a vidék erdő- és mezőgazdaságának és településfejlesztésének legindokoltabb velejárója a megfelelő víztartalék és helyes vízgazdálkodás biztosítása. A vízgazdálkodást hazánkban a vízügyről szóló, 1964. évi IV. törvény szabályozza. Az egyes vízgyűjtő területek vízgazdálkodási feladatait és fejlesztési tervét pedig az Országos Vízgazdálkodási Keretterv tartalmazza, melyet a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 2032/1965. sz. határozata hagyott jóvá. A keretterv a Mátra vízgyűjtőjének vízgazdálkodási feladatait is tartalmazza. Ennek alapján folyamatos megoldást igényel a kis folyók rendezése, az erózió elleni küzdelem, a belvízvédelem, az üzemek ipari vízzel, a lakóterületek ivóvízzel való ellátása, az öntözéses vízgazdálkodás, a tógazdaság, az ásvány- és gyógyvizek hasznosítása, a szennyvíztisztítás és a- vizek tisztaságának védelme. A kis patakok mélyen beágyazott főmederben foly- nák, szűk, keskeny árterükre kiöntenek ugyan, de nagyobb pusztításokat nem okoznak. Inkább a hegység tetejéről lezúduló vizek kártétele jelentős. Ellene partrendezéssel, partbiztosítással, hordalék-visszatartással és vízmosáskötéssel kell védekezni. Partbiztosító árvízgátakat találunk a Zagyva, a Tárná szakaszain, valamint a Gyöngyös és a Bene patakok mentén. A vízmosáskötés elsősorban a hegység lábánál fekvő alacsonyabb és erdőmentes felszínein fontos, mert a vízmosások tetemes károkat okozhatnak a termőföldeken. A vízmennyiség gyarapítására legcélszerűbb megoldás az addig hasznosítás nélkül tovarohanó téli és tavaszi csapadékmennyiség minél nagyobb hányadának völgyzáró gétak közé történő terelése, mesterséges tározók létesítése. Ezt a lehetőséget az utóbbi időkig kevésbé használták ki. 1960-ig az egész Közép-Tisza vízgyűjtő területén csupán 6 tározó épült, azok közül 4 sík- vidéken és csak 2 a Mátra vizeinek gyűjtésére: a Mát- ravidéki Hőerőmű és a Selypi Cukorgyár tározói. LÁNG professzor könyvében még azt is olvashatjuk, hogy tógazdaságokkal és víztározókkal a Mátra mégnem rendelkezik. Az eltelt időszak gazdag változásokat hozott. MARKÓ JENŐ „Heves megye öntözési lehetőségei” c. dolgozatában részletesen foglalkozik a Mátra víztáro- zási lehetőségeivel. Domborzati szempontból 26 tározó kiépítésére megfelelő helyet említ. Ezen tározási lehetőségek közül azonban egyesek fedésben vannak, tehát az összes tározó nem építhető fel, mert egy-egy tényező a környezőkre számított vízmennyiséget lefoghatja. Ma már közel 500 hektár az elkészült, több célú, komplex feladatokat teljesítő, vízzel töltött tározók össz- felülete. Jelentősebb mesterséges tavak az alábbiak: Gsörgővölgyi tároló vízfelülete 12,0 ha Domoszlói tároló vízfelülete 56,0 ha Gyöngyöshalászd tároló vízfelülete 42,6 ha Gyöngyösoroszi alsó tároló vízfelülete 7,5 ha Gyöngyöspatai tároló vízfelülete 13,3 ha Köszörűsvölgyi tároló vízfelülete 4,7 ha 20
