Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - JELENÜNK - D. Varga Márta - Szekulity Péter: B. I. történetei nyersfordításban
igét, a prédikációt, amennyit bír. Temetésre ahova akar, oda megy, akár szórakozhat is, de itt meg kell állja a helyit. Tudja, hogy itt is kell aludni éjjel, a csirkéknél? Hogyne, tudja. Mennyit lehet keresni? Tiszteletes úr: háromezer-hatszáz forintot. Többet keres, mint a könyvelésnél, vagy a pénztárosságnál. Nagyon jó lesz, nagyon szépen köszönöm elnök elvtárs, a bizalmat, meg ehhez hasonló. Egyik alkalommal kérlek szépen, jön a brigádvezető. Nagy baj van elnök elvtárs. Micsoda? Harminchat csirke hulla. Tyű, a római szentségit, és ki volt szolgálatban? A tiszteletes. Azt a betyár, na várjunk csak. Kerül-fordul. jön a pap. Dadog a pap, dadog. Tiszteletes úr, mi van? Azt a megváltó hundér, persze nagyon dühös voltam, szégyelltem is majdnem magam, de nagyon csúnyákat nem akartam mondani, mégis intelligens emberrel van dolgom, és lehetőleg megfelelő módon beszélgessünk. Azt mondja: elnök elvtárs, egy kis türelmet, elmondom, hogy történt. Tessék, halljuk. Ez úgy történt, hogy az agronómus, a BARNEVÁL agronómusa ... Én kimentem a W. C.-re, az pedig bejött, bement a csirkékhez, pedig nagyon jól kell neki tudnia, hogy nem lehet idegennek bemenni, ohne pardon nélkül. Ez a gyerek most van itt másodszor és bement a csirkékhez, azok összefutottak és agyonnyomták egymást. Na rendben van tiszteletes úr, nyolc órakor tessék bejönni az irodába, majd én hívom ezt a gyereket. Olyan huszonnégy év körüli fiatalember volt. Mindjárt hívom a BARNEVÁL-t. Jelentkeznek is, kérem ezt a fiút oda a telefonhoz. Istentelenül nekiestem annak a gyereknek: szégyellje magát, szakember létére ilyen őrültséget csinál, bemegy a csirkék közé, ahelyett vett volna magára egy munkaköpenyt. Aztán így bemegy kérem és harminchat csirke agyonnyomja egymást. Ö!? Hát persze, hogy maga! Micsoda, ő nem! Hát, hogy szemen köpi a papot. Tiszteletes úr, hallja, hogy mit mond, azt mondja, hogy ő nem is volt bent. Most kinek van igaza? Nézze, szembesítünk. Megjön az illető, ez a suhanc. Ráparancsolok: mondja a tiszteletes úrnak szembe, hogy hogyan volt. Ez elmondja, hogyan volt. Tiszteletes úr! Mondja szembe, hogy hogyan volt. Ez meg mondja az illetőnek, úgy volt, hogy ő bement, a csibék megijedtek és tudjuk a többit. No rendben, majd a bíróság előtt eldől ennek az ügye. Majd ottan lerendezzük. Gondoltam még egyet. Mondom ennek a fiatalembernek: maga meg mer esküdni, amit mond? Elnök elvtárs, én a szívemre teszem a kezem és becsületemre mondom, hogy ez így volt. ahogy én mondom. Tiszteletes úr, maga meg mer esküdni? Hát én. Én. Dadog. Ez meg nyújcsa a kezét, hogy lehúz egyet a papnak, ha azt mondja, hogy megesküszik. A tiszteletes úr dadog. Azt mondja: hát, hát én, én nem esküszök. Dehogynem, esküdjön meg nyugodtan, hogyha magának van igaza. Mire ő: illetlen dolog nekünk esküdni. Ne dadogjon tiszteletes úr. hanem most már mondja meg, hogy mi a helyzet. Őszintén mondja meg, de őszintén és ne hazudjon. Arra felhívom a figyelmét, ne hazudjon, mert nézze, ha nekem hazudik, ebbű nagy baja lesz, mert 3600 forintnak lőttek. A papi fizetés kutyagumi ehhez képest, kap 1200 forintot. A püspöknek hazudhat, mondhat, amit akar, a maga papi állására ménkű se pályázik, de ilyenre meg az egész falu. Nem győzök itten rendet teremteni, mindenki a maga állására pályázik. könnyű állás, meg satöbbi és hogy én a papot támogatom ... Megszólal a tiszteletes úr: na most már akkor elmondom elnök elvtárs, hogy történt. HazudtamHű a szentségit neki, mondom, hát még ilyet tiszteletes úr, no, csak mondja el, hogy történt. Hát ez úgy történt, tetszik tudni, hogy nagyon meleg volt, 35 fokon felül volt, persze a csirkék mind feküdtek, úgy el voltak nyújtózva, úgy mint a hullák, úgy feküdtek ebben a nagy melegben. Én persze megijedtem, mentem, akartam, hogy majd megmozgatom, élnek-e, mondja. Aztán közben, amint akartam a kerítést átlépni — ugye a széles papi nadrágban —- beakadt a lábam, és közéjük vágódtam. Agyonnyomott 36-ot. Azt a megváltó, no mindegy, most már itt más megoldás nem lesz, mint az, hogy befizeti a csirkék árát. De erről senkinek nem szabad tudni, mert ha ezt megtudják, hogy maga úgy nyomta agyon, akkor még nekem is végem van, nemcsak magának. No, de azt se mondja el elnök elvtárs, hogy hazudtam. Tiszteletes úr, én senkinek . . . Jött az új gazdasági mechanizmus, már meg a csirkék ára . . . Egyre inkább nem volt kifizető a csirkékkel való foglalkozás. Legjobb lesz — mondom, áttérünk a nagyállattartásra, amit a jászolhoz lehet kötni, azokat az állatokat főleg szeretem, megmondom őszintén, úgy ahogy van. No de hát, hogy űvele mi lesz? Majd arról én megint gondoskodom. Azt mondja, hogy szeretne elmenni a tehenészetbe. Tiszteletes úr, oda? Oda nem! Nem lehet, tetszik tudni, először a borjúkhoz, aztán a növendékekhez, majd a tehenekhez. Maga se lett egyszerre pap. Fokozatosan, először a gimnázium, ugye a teológia, egyetem, meg tudom is én, azután lehet mindig följebb. Meg aztán a másik az, hogy maga roppant szereti a tejet, azon, ameny- nyit fogyaszt, kilenc borjút lehet fölnevelni egy év alatt, ha maga ott lesz a teheneknél . . . Maga elmegy a növendékekhez : ott se tej nincs, se ez, se az. És mennyit lehet keresni? Én biztosítom a tiszteletes urat, hogy a fizetése meglesz, persze a normák alapján, ha dolgozik, de itt mindennap kell dolgoznia, nem minden másnap. Jól van, a pap dolgozik, köszöni a gondoskodást, satöbbi. Megyek, úgy harmadik-negyedik napjára, hányják a trágyát kifelé, ilyen rögtönzött istálló volt az ottan, a baromfinevelőből átalakítva és még akkor ottan sarág- lyán hordták ki a trágyát, a párttitkárral együtt. Megyek oda. Tiszteletes úr, hogy és mint? Hát nagyon jól megvan, de nagy baj van. Micsoda? Hát majd csak úgy négyszemközt mondom meg inkább, mert nem akarom, hogy hallja a párttitkár elvtárs is. Panaszom van rá. Micsoda? Hát tudja, első nap, én ezt az embert nem is nagyon ismertem és mindjárt az első nap nekem azt mondja: Gyere faszikám. fogd meg ezt a saráglyát! Sörös, gyüjjön csak ide, azt a római szentségit magának. Azért ne haragudjon; nézze, nem az, hogy pap, a rosseb ette vóna meg a rangját, nem arról van itten szó, hanem arról, hogy becsületesen szólítsa meg a mun35