Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Balogh Béni: "Szépen szálló sólyommadár"
olvasó találkozóm is alátámasztotta. Főként Borsod megyében, de Hevesben is.) Az „Éleskővár kincse” (bükki mondák) sikere adta az impulzust, hogy a Mátrával is foglalkozzam ... Természetesen a Mátrában nem voltam olyan „otthonos”, mint a Bükkben... Ám Vidróczki utáni kutatásaim, valamint egykori katonakori emlékeim „közel” hoztak hozzá .. . Katonakoromban a rétsági (Nógrád m.) laktanyában több Mátra vidéki fiúval együtt szolgáltam. Nagyrészük falusi parasztfiú volt, akik sok minden szájhagyományt tudtak a Mátráról. (Én ezeket akkor nem írhattam le, de emlékeim közé — önkéntelenül is — elraktároztam.) Vidróczkival kapcsolatban már gyermekkoromban hallottam a Mátráról... Ismerős juhászok, pásztorok meséltek róla ... E kettő aztán összekapcsolódott... Ezeket a „népi” forrásokat egészítették ki a tudós kutatók adatai. (Pásztor József gyöngyösi gimnáziumi tanár 1933-ban megjelentetett „Heves vármegye várai” című könyve. Nagy Gyula múzeumigazgató „Képek Gyöngyössolymos történetéből” című községmonográfiája, valamint Molnár József gyöngyösi helytörténész tanár szíves szóbeli közlései... Fent a mátrai magas falvakban, Mátraszentimrén, Lászlón nem egyszer nyaraltam... Az itteniek is tudtak egy-két mondatöredéket... Ugyancsak megfordultam Sólymoson, Patán, Hasznoson . . . Ezek már valójában „tudatos” gyűjtésnek számítanak . . . A „Veresmart” című mondát Hanák Kolos egykori gyűjtése nyomán írtam. (Igaz, ennek egyik változatát régebben is hallottam már egy S. S. nevű, Abasárról származó tanítónőtől.) A mátrai nép történelmi tudata visszanyúlik egészen az Árpád-korig... Aba Sámuelt, Szent Lászlót, II. Endrét, Mátyás királyt, Csák Mátét, Rákóczit jól ismerik. Valáhányan megfordultak a Mátrában és várromok, kövek, hegyek őrzik az emléküket. Mostani írásom címét is „kölcsönvettem” egy mátrai mondámtól, amely Gyöngyössolymos nevével kapcsolatos. Állítólag II. Endre idejében királyi solymászok éltek itt. Erről és a falu későbbi birtokosáról, a Solymossyakról nevezték el a falut is. (A Solymossy-család címere ma is látható a templomban.) Az viszont történelmi tény, hogy a Sólymos környéki Monostor-völgyben II. Endre 1212-ben a Szentsír Őrei nevű szerzetesrendet alapította.. . Feladatuk az volt, hogy a keresztesháborút megjárt, rokkant lovagok itt otthont találjanak. A mese szerint azért alapította ezt a király, mert az egyik szerzetes barát találta volna meg az elveszett sólymát. Ugyancsak valós történelmi tény, hogy Pata favárát — amelyet a rablókká züllött cseh husziták építettek — a fiatal Mátyás király foglalta el, 1458-ban. A patai Várdombbal kapcsolatban ennyit ma is tudnak a patai öregek ... Sőt azt is, hogy a győzelem örömére Mátyás király templomot is épített Patán. Ezt az „Ég a favár” című mondámban örökítettem meg . . . Ugyancsak történelmi tény, de a néphagyományba is „felszívódott” Móré László rablólovag kisnánai bukása. . . („A rablólovag aranyai”)... Vagyis hogy hiába szórta az aranyat a törökök közé, a várat fel kellett adnia ... Gyöngyös Rákóczi korában igen fontos szerepet játszott . .. (Ezt az 1976. évi decemberi H. Sz.-ben az „Egy kegyvesztett érsek”, című mondái ihletésű történetemben írtam meg.) Azt mondhatnám, hogy a mátrai mondáim nagy része közelebb van a történelmi valósághoz, mint a bükkiek ... Persze azért a mátraiakat is átszövi a néphagyomány. (Vaskapu, Kanászvár, Oroszlánkő, A Kecskekő titka, Miért sír Darnó király, Saskő) ... Nem lennék azonban őszinte, ha elhallgatnám, mily nagy szerepet játszott a mátrai mondáim megalkotásában is az írói képzelet... Az író ugyanis nem tagadhatja meg önmagát... Bármennyire is tiszteli és szereti a néphagyományt, valamint meghajlik a valós történelmi tények előtt, de ahol rést lát, ott bizony behatol a képzelet, és a mese madara röpdös, szárnyal... Ez alól tehát a mátrai mondáim sem kivételek. És miután a mondák — amint már említettem is — ma már nem kerek, egész történetek — így az írói, szépírói munka erősen szükségeltetik... Mondhatnám úgy is: a mondákat újjá kell teremteni, újjá kell alkotni... Természetesen a bükki és a mátrai mondáknál nem álltam meg ... Legközelebbi területként a Hegyalja következett ... Nemcsak azért, mert e táj bővelkedik történelmi emlékekben, hanem azért is, mert ifjúságom nagyon fontos 5 esztendejét ott töltöttem, mint a pataki tanítóképző növendéke. Sok hegyaljai fiúval ismerkedtem meg, akik nagyrészt parasztgyerekek voltak, s magukkal hozták falujuk népmondakincsét, illetve töredékeit. (Mert bizony ezek töredékek voltak, s néha csupán egy mondat erejéig terjedtek.) A Hegy alj a történelmi múltja minden pataki diák számára vonzó volt... A hegyaljai tájon fontos szabadságküzdelmek játszódtak le, Bocskai, Bethlen és II. Rákóczi Ferenc idejében . . . Várak, várromok hirdették a dicső harcok emlékét. Már mint író — a szerencsi járási könyvtár jóvoltából — több hegyaljai faluban vettem részt író—olvasó találkozón. Az itteni gyerekek — miután tudták, hogy mondákkal foglalkozom, Szegedi Pálné könyvtárigazgató javaslatára, tanáraik segítségével több ma is élő mondát gyűjtöttek részemre. Ezeket aztán nekem „ajándékozták”, amiket én azóta feldolgoztam.(Ilyen pl. a Tállyáról származó „Rákóczi kovácsa”. Ez a tállyai mester fordítva verte fel a patkót Rákóczi és kurucad lovára... Nem is fogták el őket soha a labancok ... Avagy a lányrabló barátok mondája, ami igen hasonlít az abasári „Veresmart” című mondára ... Ebben is a veres barátok lányt raboltak, de mindkét esetben meglakoltak érte ... Az abaúj- szántói „Kincseshegy” című mondában a vak juhászfiú az elásott, de később megtalált kincsből sereget szervez a török ellen ...) Aba Sámuel utáni kutatásaim során eljutottam a régi Abaúj megyébe is. Itt hallott népmondák alapján írtam meg a „Hernád herceg”, valamint a „Boldogkővár tündérei”-ben a vár nevének keletkezését. Legújabban Pest megye különböző tájainak mondáival foglalkozom. (Tápió-völgye, Galga-völgye, Dunakanyar, Duna—Tisza köze.) Itt is a bükki és a mátrai mondáknál „bevált” módszereket alkalmazom; vagyis a néphagyomány által megőrzött töredékeket ötvözöm a történelmi tényekkel, eseményekkel; segítségül híva továbbra is az írói képzelet szárnyalását és a szépírói eszközöket... A mondák kiadását a felszabadulás óta mostohán kezelték. (Sokkal többet és sokkal több írótól kellett volna megjelentetni.) Ma már kezdik „bepótolni”, de ez még mindig nem elég. .. Nagyon hiányoznak az egyes tájak népi gyökerű mondái. (Egy-kettő, ha van! Pl.: „Rejtett kincsek nyomában” baranyai mondák, Balassa Iván: Karcsai mondák... és szerény kis kötetem, az „Éleskővár kincse”.) Több kötetet jelentetett meg különböző tájakról Lip8
