Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
Vajda György: ENERGIA ÉS TÁRSADALOM Az Akadémia Kiadó, a Korunk tudománya című remek sorozattal nemcsak közművelődési missziót teljesít, de segédanyagot ad szakembernek és laikusnak egyaránt a napi, a rövid- és középtávú feladatok megfogalmazásához, végrehajtásához. Időzíteni sem lehetett volna jobban a sorozat új kiadványát az energiáról, mint 1975. évre: a fejlett szocialista társadalom építésének nagy változásokat és töretlen fejlődést lezáró IV. ötéves terv utolsó évére, egy új ötéves terv megfogalmazásának idejére. Társadalom, tudomány, filozófia, ideológia, politika, termelés, fogyasztás, fejlődés, előrehaladás, szinte mind egyszerre felmerülő fogalmak, kapcsolatok — és gondolatok egy ilyen jelentős mű olvasása közben. A szerző tág körbe helyezi a kérdést „energia és társadalom”, jelezve ezzel is a téma mindenre kiható jelentőségét. A szocializmus építésében mindezekben a kérdésekben. így az energiakérdésben is, jellemző a közösség döntése a maga tevékenysége, élete és produktuma fölött a fejlettebb emberi életért. A könyv ehhez a döntéshez ad segítséget. A kapitalizmusban jellemző a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális lavírozás a rendszer objektív buktatói között a magasabb profitért, a rendszer mentéséért — a mű segít ennek felismerésében is. A kapitalista társadalom életében meglevő válságot tette nyilvánvalóvá az eddig észrevétlen. segédanyagként kezelt energia. Sok szó esik manapság az energiaválságról, pénzügyi válságról stb., de mindez a kapitalizmusban — az elnevezés vagy megnyilvánulási formától függetlenül — társadalom válságjelensége. Vajda György állapítja meg a bevezetés első mondatában: Majd három kérdést tesz fel: Vajon a mai társadalmunk számára nem tartogat-e az energetika valamilyen meglepetést, minden tekintetben védve vagyunk-e az energiaellátás gondjaitól, jövőnk és fejlődésünk zökkenőmentessége e tekintetben megnyugtató-e, vajon helyesen ítéljük-e meg az energetika helyét és szerepét. jól mérjük-e fel távlatait? A feltett kérdésekre a választ 14 fejezetben és az ezekhez írt utószóban adja meg, mindössze 154 oldalon, mégis beavatva az olvasót mindazokba a tudnivalókba, amit korunk emberének az energiáról tudni kell. Az emberiség történetében a nagy előrelépések mindig összekapcsolódtak az energetika új vívmányaival. Lenint idézd a szerző és az 1920-ban kidolgozott Goerlo-tervet, mint a szocialista társadalom építésének második pártprogramját. Az energetika eszközei, mint a munkaeszközök fejlődése, mindig is hatottak a termelési viszonyok alakulására. Az energetika hatása a fejlődésre közvetve, áttételeken keresztül érvényesül. Azonban, hogy milyen mértékben, az egy ország gazdasági fejlettségét, életszínvonalának szintjét is mutatja. A század első felében a világ energiafogyasztása évente 2—2,2 százalékkal nőtt. a második világháború után évi 5—5,1 százalékkal. Az energetikai összhatásfok 50 évvel ezelőtt viszont a jelenlegi felét sem érte el. Az egy főre eső világátlag primer energiában 6,5x1010 j/év. a hasznosított energia 2x2010 J/év. A jelenlegi energiafelhasználás tulajdonképpen olyan járulékos munkavégző képesség igénybevételét jelenti, mintha a Föld minden egyes lakosának tevékenységét 30 fizikai dolgozót helyettesítő robot támasztaná alá: az emberi tevékenység hatékonysága ilyen arányban nőtt meg. Az ezredfordulóra az egy főre jutó robotok száma megközelíti a 100-at. Természetesen a világon az egyenlőtlen fejlődés, a társadalmi különbségek itt is eltérő számokat mutatnak. A gazdag tőkés országokban nem kétséges, hogy kiket szolgálnak ezek a robotok és mekkora hányadának a kizárólagos feladata az uralkodó osztályok fényűzésének biztosítása. Az energiaellátás a társadalom fennmaradásának olyan bonyolult feltételévé lép elő, amelyet maradéktalanul csak a termelőerők és a termelési viszonyok összhangját megteremtő szocializmusban lehet biztosítani. Az energetikában, mivel időigényes, hosszabb távra kell gondolkodni. Az energiagazdálkodás nem olyan rugalmas, mint más szerkezeti anyagok változása vagy megteremtése. Ritkán sikerül olyan összetett és bonyolult kérdésekről olyan egyértelmű és világos összefoglalót adni, mint a II. fejezet ad az energetika kozmológiai hátteréről. Megtudjuk, hogy a növény- és az állatvilág életét biztosító fotoszintézis a becslések szerint 6xl02* J energiát igényel évente és ennek mintegy 2x10—5-szeres része szükséges az emberiség táplálására. Az élet energetikai igényei tehát összevetve a Föld egyéb energetikai folyamataival, igen szerények. Annál meghökken- több viszont az az energiamennyiség, ami az emberi civilizáció fenntartásához szükséges. Prognózis szerint hat-hét évtizeden belül több energiát fogyasztunk, mint amit a természet a földi élet fenntartásához igényel. A föld energiabevételének 99,98 százaléka a Naptól származik. A napsugárzás kereken ötezerszerese bolygónk minden egyéb energiaforrásának. Elgondolkodtató a III. fejezet is. — Emberi motor — a címe. Az emberiség, történetének legnagyobb részében csa"k saját fizikai erejére támaszkodhatott. A mai ember átlagos napi 12,5xl06 J kalóriafelvétel mellett (3000 kcal) 1,5—3x10® J nagyságú fizikai munkát tud végezni. 3,3 kw lehet a pillanatnyi ideig tartó csúcsteljesítménye egy percig 450 W munkavégzésre képes, tartós munkavégző képessége 50—100 W. És ez bizony kevés, ha meggondoljuk, hogy egy kávéőrlő 120 W. De a modern társadalom az embertől nem is az izomerőt, hanem az alkotó, irányító tevékenységet igényli: ez napjaink tudományos-technikai forradalmának az előfeltétele is. Magyarország dolgozó lakosságának összesített potenciális fizikai munkavégző képessége — ami sokkal nagyobb a ténylegesen végzett fizikai munkánál — jelenleg évente mintegy 3xl01!> j-ra becsülhető. Ez az országban felhasznált primer energia negyed százalékát sem éri el és a Gagarin Hőerőmű legkisebb — 100 MW-os egysége is több energiát szolgáltat ennél. Az embert segítő állati potenciális munkavégző képesség az állatszám csökkenésével az embernél is kevesebb energiát képvisel, mintegy 2x10*5 j. Ez az energiamérlegünk az 1-5 ezreléket sem éri el. Technikai elégtelenségek miatt hasonló a helyzet a természet más befogható munkavégző képességével, így a szél_ és a vízi energia, amelynek a vi'ágon a lehetséges mennyiségéből eddig 10 százalékát építették ki. Az eddigi legnagyobb energetikai vívmány a tűz volt és napjaink kérdése is a tüzelőanyagaink, amelyek tulajdonképpen kondenzált napsugárkészítmények. A legnagyobb fejlődés is a tüzelőanyag felhasználásában van. Szénből 1940 óta. kőolajból 1960 óta elfogyasztott tüzelőanyag megfelel az emberiség történelme alatt eddig elhasznált összmennyiségnek. A tüzelőanyag-képződés ma is folyik, azonban ez legalább 4 nagyságrenddel kisebb, mint a kitermelés üteme. Őseink minden éghető szerves anyagot eltüzeltek, a szén részarányának maximumát a világ energiamérlegében az 1930-as években érte el. Sok mindent megtudunk az olaj történetéből, amit régen ismer az ember, de korábban nem tudott mit kezdeni vele. A mai energiaellátás fő szereplői a szén. a kőolaj termelése, felhasználása, a velük való gazdálkodás nem kis gondot okoz világszerte. A világ energiaszerkezete: szén kőolaj földgáz szén szénhidrogén 1964. 42 százalék 36 százalék 16 százalék 1964. 42 százalék 52 százalék 1970. 34 százalék 44 százalék 19 százalék 1970. 34 százalék 63 százalék 1974. 24 százalék 51 százalék 19 százalék 1974. 24 százalék 70 százalék Regényszerűen izgalmas a villamosítás története. Mindnyájunkat érdeklő kérdés az atom felszabadítása. A szerző az összefoglalást a XIII. fejezettől kezdi „távolabbi kilátá- sok”-kal és az .,energia és környezet” kérdésével. Az utószóban választ kapunk a bevezetőben feltett kérdésekre, most már a szükséges ismeretanyagok birtokában. A takarékos és hatékony gazdálkodás a tüzelőanyagokkal mindenképpen indokolt, de katasztrófától nem kell tartani, az emberiséget energiaoldalról nem fenyegeti a pusztulás veszélye. Magyarország méreteinél, gazdasági erőforrásainál és természeti kincseinél fogva az energetika területén nem kerülhet vezető helyre. Lényeges azonban tájékozódásunk, hogy döntéseink a fejlődés fő irányába mutató elhatározások legyenek. A létesítmény, amit ma kezdünk előkészíteni, 7—10 év múlva léphet csak üzembe és 30—40 éven át termelőberendezés marad. Helyzetünket könnyíti, hogy a szocialista táboron belül támaszkodhatunk a Szovjetunió óriási energetikai potenciáljára. Energiaellátásunkat ebben a közösségben lehet biztonságosan és gazdaságosan megoldani. BERECZ ISTVÁN 63
