Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kovács Ákos: A hatvani Grassalkovich kastély és vendégei
— ön — feleltem neki — nem választhatja el magát attól, hogy hónukat vesztett honfitársainak bolygó fejedelme, akinek fényképét nem közölhetik az újságok a nácizmus magyar úttörőjével egy lapon. Ez hatott. .. ebéd utáni nyugvás után megmondta, hogy küldjék valakit Hóman'hoz egy levéllel, melyben szertartásos udvariassággal hivatkozott gyöngélkedésére, melynél fogva a szíves hívásnak nem tehet eleget..(Hatvány L.: Egy emlék Th. Maimról — öt évtized, 1960. 138. o.) Győri Judit, aki Thomas Mann Magyarországon c. munkájában (Akadémiai K., Budapest, 1968.) részletesen foglalkozik az író negyedik alkalommal — 1936-ban — tett látogatásával is, nem említi Mann június 11. hatvani, illetve boldogi utazását. Helyette — tévesen — arról ír, hogy Mann ezen a napon: „Aquincum, majd Esztergom nevezetességeit tekintette meg..(I. m. 110. o.). Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert — mint ez majd a következő interjúból is kiderül — az író ekkor Hatvanban, illetve Boldogon időzött. Az interjút Bajcsy- Zsilinszky Endre lapjában, a Szabadságban jelent meg, 1936. június 14-én. „ITT MÉG MINDIG NAGYON ÉLES A SZOCIÁLIS ELLENTÉT AZ ALSÓ ÉS FEI^SÖ RÉTEGEK KÖZÖTT” Thomas Mann nyilatkozata a magyarországi benyomásairól „ ... Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy a nagy humanista író, pár napos itt-tartózkodása alatt milyen benyomásokat szerzett a magyarságról, a magyar kultúráról és a magyar nép szociális helyzetéről. Felkerestük Thomas Mannt, aki kérdésünkre a következőkben foglalta össze benyomásait: — Házigazdám, Hatvány Lajos jóvoltából alkalmam volt futólag megismerni a magyar kultúra csúcspontját és mélységeit: hallottam Bartók Bélát muzsikálni és láttam a magyar falut. Csütörtökön Boldog községben jártam (kiemelés tőlem — K. Á.), ebben a szép és érdekes magyar faluban. A parasztok éppen a templomból jöttek ki. Takaros nép, az asszonyók színpompás, eredeti népviselete hatott rám lenyűgözően. Kár, hogy borús volt az idő, s nem sütött a magyar nap, amely még lángolóbbá tette volna ezt a képet. Engem különösen az ellentét fogott meg — folytatja Thomas Mann —, hogy itt Budapestnek, ennek a kultúra magas fokán álló világvárosnak a közelében, ilyen primitív sorsban élnek az emberek. Hangsúlyozom, benyomásaim csak futólagosak, de úgy éreztem, hogy ezeknek a parasztoknak kevés részük lehet a boldogságban és vidámságban, s ez a hatalamas és kultúrától illetlen népréteg nagyon nehéz viszonyok és ősi vegetatív formák között él, s az alsó és felső rétegek között nagyobb a feszültség, mint Nyugaton, pl. Svájcban, ahol jelenleg élek. Míg a mélységben élnek a milliók, addig a napos csúcsokon él az úri osztály. E két réteg között nagyon nehéz a magyar író helyzete, akinek se lefelé, se felfelé nincs meg a hatási lehetősége, a polgári osztály pedig, amelyikre támaszkodhatna, hiányzik. Ilyen speciális viszonyok között a magyar szellem sorsa szomorú, de azért nem reménytelen. Egyrészt azért nem, mert fent is mutatkoznak bizonyos tendenciák a magasabb szellemiség felé, főként pedig azért nem, mert a magyar népben hatalmas szűzi erők szunnyadoznak, amelyek — jobb szociális viszonyok között — nagyszerű népi kultúrává bontakozhatnak ki. A beszélgetés véget ér. Thomas Mann szívélyesen elbúcsúzik és visszasiet szobájába, ahol ibelemerül a munkájába: írja a Freudról szóló tanulmányt, amelyet este fog felolvasni a Belvárosi Színházban.” A teljes terjedelmében idézett nyilatkozaton kívül — mely önmagában is rendkívül figyelemre méltó — más adatok is azt bizonyítják, hogy Th. Mann június 11-én Boldogon járt. Vörös Sándor, a Hatvány család volt sofőrje, ma is jól emlékszik arra a napra, amikor a híres írót Hatvanból Boldogra fuvarozta, mert személyesen kapott tőle egy könyvet, melybe néhány kedves sort írt a rokonszenves gépkocsivezetőnek. (A könyvet sajnos kölcsönadta a rokonoknak, akik azt a mai napig nem adták vissza. A kötet címe: Ezüstkanál.) A hatvani, illetve boldogi látogatást követő napon a Bécsi-kapu téri Hatvany-palotában Thomas Mann tiszteletére teát adnak. Erre az alkalomra Bajcsy-Zs. Endre is hivatalos volt. Zsilinszky azonban különböző okok miatt lekési a teát, de még ugyanaz nap este levélben kér elnézést távolmaradásáért. Ebből a levélből is idézünk néhány sort, mert itt is szó van a Szabadságnak adott interjúról: „Kedves Barátom! Kérlek, ne ítélj el a neveletlenségemért túlságosan, hogy ma délután bejelentés nélkül elmaradtam a Thomas Mann tiszteletére adott teáról. Csak részben vagyok oka a dolognak. Vidéki atyafiakkal való nyűgösködés miatt, az utolsó pillanatban érkeztem haza... fölrobogtam a Bécsi-kapu térre, s megtudván a szomszéd portástól. .. melyik a Te palotád, be akartam csöngetni. Ekkor néztem az órámra, és láttam bizony, hogy már V2 6 is elmúlt... Tűnődtem egy darabig aztán... fájó szívvel visszafordultam, leballagtam a hegyről. Látod, kedves Lajos, ez az én szerencsém — ez az eset szimbolizálja valahogy az én dolgaimat. Igazán boldog lettem volna, hogy Thomas Mann-nal beszélhetek, és élőszóval is megköszönhetem neki a szép interjút, amit lapom számára adott, de veletek is szerettem volna már, 40
