Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - G. Molnár Ferenc: Andrea és a többiek
kor botrány kerekedik körülöttem. Nem tudom magam fegyelmezni, nem tudok beilleszkedni a közösségbe. A magatartásommal méltatlanná váltam arra is, hogy bármiféle vezető tisztséget töltsék be, ezért a kollégium fegyelmi bizottsága ilyen irányú javaslatot terjeszt be a KISZ-csúcsvezetőséghez. Nem zárnak ki a kollégiumból, mert figyelembe vették tanulmányi eredményeimet, de ez az utolsó figyelmeztetés. Bármi legyen is ezután, a legcsekélyebb fegyelmi vétség is, a kapun kívül találom magam azonnal. Megértettem? Akkor este sírtam először. Kimentem a kertbe, leültem egy padra a nagy fűzfa alatt, és ahogy ott ültem magamnak, egyszer csak megindult a könny a szememből. Percekig némán rázott a zokogás. Megkönnyebbültem. ♦ O ♦ — Mivel tölti szabad idejét? — Néhány dolgot már elmondtam. Azokon túl és mindenekelőtt az őszibarack érdekel. Ha lehet, otthon minden percemet a kertben töltöm. Szükség is van a munkámra, mert apám egy éve trombózist kapott. Akkor hónapokig én csináltam meg mindent. Ha másként nem, hétvégeken hazautaztam, de a kertben semmi munka nem maradt el, Most is így van. Innen a főiskoláról időnként két-három napra is el tudok lógni. Megyek haza a barackosba. Az valami csodálatosan jó. Apámmal kísérletezgetünk is. Hogyan lehetne több és szebb gyümölcsöt termeszteni, milyen eljárásokkal, agrokemizálással, beporzással és egy sor más egyébbel. Öröm, ha érzem az izmaim feszülését, ha jól elfáradok estére. Utána bújom a filozófiai könyveket. Kant, Nietsche, Hegel, Marx és főként Lenin. Ahogy Lenin tud szólni valamiről, az káprázatos. Ezt nem azért mondom, mert vonalas dolgot akarok mondani. Így érzem és kész. Nekem nagyon sok behozni valóm volt és van még mindig. Amikor bekerültem a városba, olyan voltam, mint az elefánt a porcelánboltban. Suta, esetlen, megszólalni sem mertem, mert egy egészen új világ volt az, nem az én megszokott életem. Tudja, én tv-t is csak ritkán láttam, az utcánk végében lakott egy autóbuszsofőr, nekik volt tv-jük. A szám is tátva maradt, úgy ültem a tv elé, ha lehetett. Akkor döbbentem rá először, hogy mennyi mindenről fogalmam sincs. Akkor határoztam el először, hogy majd megmutatom. Bár alaptermészetem a lustaság, de ha valamit csinálni kell, akkor nincs mese, nem hagyom nyugton magamat. A politika is nagyon érdekel. Újság nélkül nem érzem jól magam. Ide a koliba többféle újság jár, azokat rendszeresen végigolvasom. Már az érdekesebb írásokat. Aztán írok is, nem komolyan, de szeretek verset írni. Soha nem készülök rá, van úgy, hogy előadás közben formálódik ki bennem néhány sor, de előfordult már az is, hogy sörözgetés közben firkáltam rá a szalvétára. En sem veszem komolyan őket, de jólesik leírni a szavakat. Tegnap este például ezt írtam: Lefeküdtem s párnámra fagyott arcom ránca — a hidegkék éjszakában — mert kezdek újra magamra találni — s nem mások letaposott szavaiban turkálva — próbálom feslett szukák közül a legszürkébbet kiválasztani — mintha magam lennék — mert szeretetet még nem találtam — s a téli ködök sötét fátyla repked szemem előtt — míg ismét aludni tudok — s érzem, hogy ember vagyok — s dicsőült álmokat szül az agytekervényeken — az öntudatlanság — és akarom, hogy örökké így legyen. — Tessék, ennyi. Kis bohóság, kis szamárság, egy múló hangulat, enyhe fejfájás, amire holnap már nem is emlékszem. De ezt sem szégyellen Péter két hét múlva odalépett hozzám a folyosón. — Felejtsd el, jó? — Már elfelejtettem. — Andi, én komolyan gondoltam, hogy veled.. Nem csak hülyéskedésből. Nekem nem csak úgy voltál 2 partnerom. Értesz? — Nem, nem is tudlak megérteni. — Olyan hülye dolog az egész, Andi. Van így, hogy az ember begőzöl. Csak nem vetted komolyan azt a kis csajt, a Katicát? — Nem az én ízlésem szerint való, hogy az a srác, akivel én járok, a jelenlétemben nyalja-falja a más csaját — Féltékeny vagy? — Arra a kis bigére? Akinek teljesen mindegy, hogy kivel fekszik le? Attól többre tartom magam, nem mintha én szent lennék. De nekem a szerelem nem sport, a szex nem társasjáték, hanem . . . hülyeség ... nagyon tiszta valami. Két ember találkozása abban a... Jó, nem papolok tovább, mert még azt hiszed, begolyóztam. Nem vagy hozzám kötve, azzal fekszel le, akivel akarsz, teljesen szabad vagy. De ha gyűrűt vettél volna már, akkor sem kötöznélek magamhoz. Ha neked másra jön gusztusod, a te dolgod. Az a te lelkiismeretedre tartozik. Én pedig csak magamnak tartozom számadással. És kész. — Andi, én komolyan beléd estem. — Nem akarom kiélvezni a helyzetet, de szia, mi a leltározást elvégeztük. — Nézd, ez a férfiaknál egészen másként van, nem úgy, mint nálatok, nőknél. Egy ilyen futó kaland úgy elmúlik nálam, hogy a bőröm sem emlékszik rá utána. Csak ti csináltok olyan nagy ügyet belőle. Pedig a biológiai szükséglet és a ... — Nagyon olcsó érv. — Isten bizony igaz, nézd csak meg bármelyik fel- világosító könyvben. — Két malomban őriünk, Péter, szia. De az a fél év, azért szép volt. Komolyan! ❖ O ♦ — Történt-e valami olyan eddigi életében, amire nem szívesen emlékszik vissza? — Semmi olyan. Talán, mert szerencsés vagyok. Valahol azt olvastam, hogy aki az életet meg akarja ismerni, annak sok mindent meg kell próbálnia. És csak azt sajnálhatja, amit nem élt át, mert az embernek van egy nagyon jó tulajdonsága, amire sokan nem gondolnak: tudunk feledni, felejteni. Azt hiszem, felejtés nélkül nem tudnánk elviselni az életet. ♦ O ♦ A szomszéd kert a Fodor Gézáék kertje. Amikor a tizenhat évem betöltöttem, Fodor Géza már túlfoiiult a harmincon. — Ne mondd nekem, hogy bácsi, hallod-e te lány, mert elverem a feneked. Azazhogy, dehogy verem, hiszen te nagylány lettél ott, abban a városi iskolában. — Gyerek ő még hozzád — mosolygott az apám, de büszkén nézett végig rajtam. — Az Andi? Ha nem lenne ilyen kerge világ, mint amilyen van, ebből holnap már asszony lehetne. Így kezdődött. Ott álltunk a két kert mezsgyéjén, a férfiak cigarettára gyújtottak, hogy kifújják magukat, én meg odasündörögtem melléjük. 32
