Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - A szovjet ex libris-művészet hatvan éve
ÁSZÁN MERKOV* Jasztrebino 1943. december 19-én, Jasztrebino faluban, egy megtorló akció során hat gyermeket is agyonlőttek a fasiszták. A legkisebb egy nappal élte túl a hetedik születésnapját. Falu — éppoly, mint akármelyik — kis főtér, s az óvoda. Reggel a dal kaszára hajlik, s nyáresti szél kísér haza. Víg gyerekhad — mint tegnap — katonásdit játszik, s labdájuk száll, pufog. Vacsorázni anyjuk szavára mind szalad, s szelíd szavára aludni fog. Puha ágyban szép mesék világa, álom-zöld erdők örök útja vár... Hat gyermek alszik, tél az álma, s a pisztoly agyában kíntól üres a tár . . . JUHÁSZ ÁKOS LÁSZLÓ fordítása * Targoviste megyei költő és újságíró. SJUKRJU ESZEN* Mi lesz belőlem Hogy nyúljak így, elégedetlen, az elmúlt nap annyi érzése után, ha te nem vagy közöttünk, szép szerelem, magányosság társa? Ha már napjaim előlem bújnak el, mondd, mi lesz belőlem sistergő nevetésű arcok mosoly-gödrei közt, szárnyas ajkak között, amelyek messze vitorlázzák a röppenő dalt? JUHÁSZ ÁKOS LÁSZLÓ fordítása * Targoviste megyei költő és újságíró. A szovjet ex libris-művészet hatvan éve (i 917—1977) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemcsak Oroszország történetében hozott gyökeres változást, de mint a huszadik század legnagyobb történelmi eseménye, kihatott — és ma is hat — az egész világra. A Szovjetunió hatvan éve folytonos és fokozatos fejlődés mind a politikai és gazdasági élet, mind a kultúra területén. E fejlődést sem a kezdeti évek belső és intervenciós háborúi, sem a Nagy Honvédő Háború nem tudta megakasztani, legfeljebb lelassították. Az írástudatlanság felszámolása, a korszerű iskolahálózat kiépítése nemcsak a gigantikus gazdasági-műszaki feladatokhoz biztosították a kiművelt emberfőket, de a kultúrát is közszükségleti cikké tette. Irodalom, tudomány, művészet azelőtt nem ismert hatalmas fejlődésnek indult; a könyvnek éppen olyan becsülete lett, mint a kenyérnek. Ez magyarázza, hogy a Szovjetunió miért lett a könyvkiadásban is világhatalom. 1976-ban 84 000 mű látott napvilágot egymilli- árd hétszázmillió példányban; ehhez megközelítő könyvterméssel csak az Egyesült Államok dicsekedhet. A könyvtárügy szervezete mintaszerű, mégis minden családban ott a házi könyvtár, akár egyetemi tanárról van szó, akár ipari munkásról, akár kolhozparasztról. És ahol ennyire szeretik a könyvet, ott megjelenik és elterjed az ex libris is, a könyvbarátok grafikai névjegye. A Szovjetunió hatvan éve alatt a könyvkultúrán és képzőművészeten belül az ex libris is megtette a maga felfelé ívelő útját. ♦ O ♦ Az ex libris nem volt ismeretlen a cári Oroszországban sem, csak éppen ritka jószágnak bizonyult. Az első, még kézzel rajzolt ex libris, Diosifeus apát könyvjegye 1494-ből való, s a szmolenszki kolostor egyik kéziratában maradt fenn. Az első, mai értelemben vett ex librisek I. Péter idejéből valók (1672—1725). Dmitrij Golicin herceg, Jakob Brjus táborszernagy és Robert Areskin udvari orvos ex librisei már beragasztható grafikai lapok voltak. A fejlődés azonban mennyiségileg is, minőségileg is lassú volt. Míg Oroszország ex libriseinek száma nem haladta meg a nyolcezer darabot, addig a szovjet ex librisek száma hatvan év alatt ennek sokszorosára, mintegy 40—50 ezerre tehető. A tizenkilencedik század közepéig az orosz ex librist a címer uralta s fejlődése híven követte a nagy stíluskorszakokat. A XIX. század orosz ex libris művészei közül A. Benois, L. Bakst, J. Bilibin, M. Dobusinszkij, J. Lanceret, M. Mitrohin, G. Nar- but és K. Somov alkotásai érdemelnek különös figyelmet. Alkotásaik magas művészi színvonalukkal jól épülnek bele az európai ex libris művészetbe. A szovjet ex librisből a címer teljesen kiveszett és tematikai szempontból az egyéni érdeklődésnek megfelelő motívumkor és jelképrendszer vált uralkodóvá. A történeti témák mellett gyakori a forradalomra való visz- szaemlékezés és az egyéb politikai téma is. Technikában majdnem kizárólag a fa-, linó- és plasztikmetszet vezet s mellettük a klisé elégíti ki a tömegigényeket, a réztechnikájú lap meglehetősen ritka. E technikával elsősorban a balti szovjet köztársaságok ex libris művészei élnek. A Szovjetunió első évtizedeinek ex libris grafikusai közül Vladimir Favorszkij (1886—1964) a legjelentősebb. 10
