Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - JELENÜNK - Vames Gyula: kezdődött a kettős könyveléssel
Kezdődött a kettős könyveléssel A számvitel fejlődése nem áll meg. Napjainkban az átíró könyvelést felváltja az író-, számológépes gépkönyvelés és várható, hogy a megyénkben több helyen a munkaigényesebb anyag, élőmunka elszámolás, leltárfeldolgozás nagy teljesítményű elektrolikus számológépek igénybevételével fog bonyolódni. Amíg az átírókönyvelésig eljutottunk, ennek a történetét tartalmazza vázlatosan e tanulmány, ami képet ad arról, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a gesztoros kettős könyveléstől a rovatos könyvelésen át az átírótechnikás, önálló számlakeretes könyvelésig milyen utat tett meg a számvitel fejlődése. Ezerkilencszáznegyvennyolc év végén, amikor az országban 130 termelőszövetkezeti csoport működött, Heves megyében ezek közül háromnak volt működési engedélye. Egy évvel később már 17 tszcs készített zárszámadást, amiben számot adtak vagyoni helyzetükről, és az elért jövedelem felosztásáról. Jellemző adat, hogy átlagosan alig haladta meg a taglétszám a húsz főt és az átlagos földterület is csak 150 katasztrális holdat tett ki. Az első zárszámadás készítésekor a közösben összesen 25 ló volt és 16 tehén. A 2540 kh földterülethez összesen 4 db traktor, 6 db cséplőszekrény állt rendelkezésre kevés munkagéppel. Hogyan is készült az első zárszámadás? Október első napjainban elindult Egerből négy brigád és a szövetkezeteknél az első két nap alatt leltározott és a negyedik nap közgyűlésen elfogadtatta az első mérleget és a jövedelemfelosztást. November végén, már az őszi alakulásé termelőszövetkezeti csoportoknál készítették a kezdő leltárt. A mérlegek a forduló- napi vagyoni helyzetre épültek, statikus mérlegek voltak. Csak ezt lehetett készíteni, mert zárt rendszerű könyveléssel egyik szövetkezet sem rendelkezett. Milyen volt a termelőszövetkezeti csoportok számtartása? Tudni kell, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének kezdeti szakaszában a csoportok nem rendelkeztek sem elegendő anyagi erővel, sem szakképzett munkaerőkkel. Ezért a könyvelési munkák önálló vezetése nem volt megoldott. A könyvelési rendszer is úgy épült fel, hogy a kettős könyvelés ahhoz a földműves-, vagy földbérlő szövetkezet könyveléséhez kapcsolódott, amelyhez a csoport szervezetileg is tartozott. Ahol a kellő felkészültség — főként a földbérlő szövetkezetek kötelékében — hiánya, vagy a csoport taglétszáma, illetve a gazdálkodásba vont terület csekélysége nem tette lehetővé, vagy szükségessé a teljes, zárt rendszerű könyvelés felfektetését, ott lehetőséget adtak arra, hogy csak a legelemibb, nélkülözhetetlen számviteli adatok nyilvántartására szorítkozzanak. Ez utóbbi csak arra korlátozódott, hogy az évi eredményelszámolás alapjául szolgáló adatokat rögzítették év közben. Megyénkre is ez utóbbi volt jellemző. önálló könyvelést — függetlenített könyvelővel — 1949. évben az encs- pusztai tsz végzett. Itt a számvitel egyszerűsített formában csak arra szorítkozott, hogy a tagokkal szemben, azok munkateljesítménye és a csoportba hozott földterülete alapján pontos eredményelszámolás készüljön. A következő könyveket vezették: kézi pénztárkönyv, földkönyv, munkateljesítmények és szolgáltatások könyve, tagkönyv, munkacsapatvezető könyv. Próbálkoztak raktárkönyv, valamint üzemágkönyv vezetésével, kisebb-nagyobb sikerrel. Ezek közül érdemes kiemelni a „Munkateljesítmények és szolgáltatások könyve”-t. Ebben a nagyalakú könyvben a teljesített munkaegységek ösz- szesítése című táblába hetenként került beírásra azok száma. Egy másik tábla a tag által beadott gazdasági felszereléseket, azok meny- nyiségét és értékét tartalmazta, amit a tag aláírásával havonta elismert. A harmadik tábla folyamatosan vezetve tartalmazta a természetben kiadott járandóságokat mennyiségben és értékben, végül a 4. tábla az éves elszámolást szolgálta. (Járandóság, előleg, maradvány.). E könyv, ami tagonként volt megnyitva, szorosan összefüggött a Tagkönyvvel, ami a tagoknál volt, mert abban ugyanezek az adatok szerepeltek részben a munkacsapat-vezető, részben az intézőbizottság megbízottja írásával. Az alacsonyabb típusú (átlag elosztású, illetve táblás művelésű) csoportoknál csak a Földkönyv, Tagkönyv, illetve az őszi-tavaszi vetéstervek, költségelszámolás kerültek vezetésre. A földbérlő szövetkezetek keretében működő termelőszövetkezeti csoport — vagyis ahol a tszcs maga a földbérlő szövetkezet — központi könyvelése kettős könyvelést vezetett. Ez a könyvelés kezdetleges bizonylatokra épült. Használták a pénztári, illetve könyvelési nyugtákat, feljegyzéseket, valamint a tszcs könyveiből a perforált példányokat, illetve kivonatok alapján könyveltek. Könyvelésükben a következőket használták: vegyes napló és főkönyv. E kettő a Főszámadások könyve volt. A fűzött könyvek korszakából érdemes visszaidézni a Vegyesnaplót, vagy ismertebb nevén a 25 rovatos, 12 számlás, lapszámozott — „amerikai táblázatos napló”-t. Ennek a formának alapelve volt, hogy egyesítette az idősoros feljegyzéseket a számlasoros feljegyzésekkel. E Vegyesnapló legnagyobb előnye vitán felüli egyszerűsége volt. Jól meghatározott, 12 oszlopba elhelyezett számlarendjével könnyítette a főkönyvi számlák vezetését, melyekre havonta egy alkalommal írták a forgalmi összegeket. A Vegyesnaplót havonta zárták és következő hónapra semmit nem vezettek át. A Vegyesnaplóban kötelező volt megnyitni a Pénztárszámlát, Igazgatásiköltség számlát, valamint a 12. oszloppárba a Vegyesszámlákat. A többi nyolc számlapárt a tszcs ágazati jellegének megfelelően lehetett használni. Ennél kicsit bonyolultabb volt a földművesszövetkezeteknél vezetett kettős könyvelés a tszcs részére. Ott is a Vegyesnaplóba épült be a tszcs könyvelése azzal, hogy abban annyi önálló kumulatív számlát kellett nyitni, ahány tszcs volt a földművesszövetkezet kötelékében. A bonyolultságot a kumulatív számla okozta, mert a tszcs belső forgalma a naplóba ugyanannak a számlának „Tartozik” és „Követel” oszlopába is könyvelésre került. Ilyen volt a vetőmagkiadás, tagi előlegkiadás, raktárból stb. Ezért kellett a szövegrovatot bővebben meghatározni, hogy a szám- lasorosan vezetett Csoport-főkönyvbe az áttétel megoldható legyen. Itt a napló könyvelésével ajánlatos volt párhuzamosan — szinte egyidejűleg — a csoportfőkönyvet is vezetni. Lényeges különbség volt, hogy a csoportnál levő könyveket tintaceruzával, az anyaszövetkezetnél levő kettős könyvelésű könyveket tintával — de nem golyóstollal — kellett vezetni. 28
