Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Játékok
VI. VII. VIII. Névsor is áll már Ötven után, sőt Lagymatag izmok Késnek, a mozgás Már nem a könnyed, Egyszeri játék, Már nem a téren, Már nem a nagy-nagy Labda, ha pattog, Már a szobába Dugjuk a játék Perceit, és úgy Hisszük, a földi Férfi-szemérem Ezt követné. Kell e szorítás?! Hatvanon is túl, Ülve a parkban, Még a szemünkkel Visszamatatva Kérjük a labdát, És ha a kis gömb Pattan a lábunk Orra elébe, Még nagy-esetlen Ügy belerúgunk. Hogy kirepülne Bárhova, messze, Mert az a labda Űj idegenség, Labda. Van ív még? -— Kell ez a szellem! Hetvenen is túl Kellene írnunk Bármit a labda Új szerepéről, És valahonnan Kellene újabb, Jobb belenyugvást Is kitalálni, Hogy ne a látszó, Félszeg eredmény Volna a cél, de Benn, az agyunkban Lenne valódi, Tiszta találat Mindez a játék — — Kell remegésünk! IX. Nyolcvanon is túl, Hogyha a nap süt, És a nagy égen Rám hunyorít az Égiek izzó Labda-csomagj a, Majd kibeszélem, Hogy valahol már Kezdeni kéne összekaparni Annyi erőt még, Hogy belerúgjunk Abba a fontos Semmibe, hogy majd Messzerepülne — — Kell gyönyörűség! X. És a kilencven, Mint hagyatéknak Drága gyümölcse, Újra reményt hajt, Szellemi síkon Vágtat az eszme, Félsüket álmok Közti világban Fut, közelíti Dédunokáját Annak a kezdő, Régi örömnek, Azt, amikor még Dobtuk a labdát, S szállt valamerre — -— Kell az öröm még!
