Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Molnár Pál: Az utolsó túlélő

Mikor kinyitotta a szemét, Górd hajolt fölébe hideg, kíváncsi szemekkel. Aztán ez is szétesett előtte.

Valahonnan iszonyú távolból gyerekkori pajtásai integettek felé apró, dundi karjukkal, majd szülei tűntek fel, karonfogva sétáltak a napsütésben; anyja jóságos arca jött közelebb, aggódva fürkészte, mint rég; első szerelme mosolygott rá felhőtlenül, tisztán, s együtt nevettek szívből, őszintén...

Mentősziréna reccsentette ketté a képet. Kinyitotta a szemét, lámpafény fehérsége vakította el. Erős kezek nyúltak a hóna alá, markolták meg a lába szárát.

Polin, a nagy túlélő e pillanatban kegyetlenül becsapottnak érezte magát.

Molnár Pál

(Csont István illusztrációja)

13