Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: "PRO PATRIA ET LIBERTATE"

Gyöngyös, de különösen Eger városa és vára, nem különben Kassa városa és vára Rákóczi számára a felvidék kulcsát jelentette, ez pedig bányavárosaival a szabadságharc fontos gazdasági bázisát képezte, tehát Rákóczi nagy súlyt fektetett e vidék megszerzésére és megtartására. A szabadságharc elején több mint fél esztendeig harcolt Eger váráért, a harcot a kezdetén személyesen vezette, később Bercsényi Miklósra bízta, míg végül is 1705. január 2-án a kétes szerepű gyöngyösi Forgách Simon kuruc tábornok hódoltatta meg.

Gyöngyösről hirdették meg 1703-ban Rákóczi oldalán a Heves és Külső-Szolnok megyei felkelést (október 14- én). A kiáltványt Almássy János alispán adatta ki, mely úrnak és parasztnak egyaránt szólt:

„.. .minden rendben levő nemes és nemtelen embereket, ki lovon, ki gyalog és aminő fegyverrel lehet, felültetvén harmadnap alatt.. . vasárnapra ide Gyöngyösre gyülekezzenek, hogy ismét keseredett és nagy iga alatt nyomorgó hazánk szabadulása végett oda mehessenek, hová parancsoltatik . .

Egy hét múlva (1703. október 21-én) megindult hát Gyöngyösről a had, amely Eger alatt, az Eger patak partján egyesült a Borsodból jött erőkkel és Eger ostromához fogott. A város magyar lakói kitörő lelkesedéssel fogadták a kuruc csapatokat, magát Telekessy püspököt is a város védelméről való lemondásra kényszerítették, nem így a rácok és a németek, akik minden marháikkal a várba zárkóztak és védelemre rendezkedtek be. Eger püspöke, az agg Telekessy meglehetősen barátságtalanul fogadta a kuruc vezéreket. Elzárkózott mindenfajta támogatástól. A kapcsolat a kurucok és a püspökséq között Rákóczi kifejezett akarata ellenére is rossz volt, így hát a kurucok Telekessy püspököt és környezetét Cserépvárba száműzték, holott az inkább Budára akart menekülni. Több mint egy esztendeig volt itt száműzetésben Eger püspöke. 1705-ben azonban, amikor Rákóczi végül személyesen is bevonult a Ráckapun át Egerbe, már Telekessy köszöntötte őt főispán-püspöki rangjának megfelelően, de még mindig kétségeket támasztott a szabadságharccal szemben. Később Rákóczi személyének közvetlen varázsa és a magyarok qyőzelmei álláspontváltoztatásra késztették Telekessyt. Személyes barátság alakult ki közöttük, mely kapcsán Telekessy szerepet is vállalt Rákóczi mellett. A szenátus tagja lett, Ónodon a detronizációs okmányt is — bár vonakodva, — de aláírta. Nem csoda hát, hogy Szatmár után Tele- kessynek meglehetősen komoly problémái keletkeztek. 1711- ben az esztergomi érsek megfosztotta rangjából a „kuruc" főpapot, s csak később, pápai utasításra helyezték vissza hivatalába, miután elfelejttették vele Rákóczit, és visszatérítették az agg főpapot a király hűségére. A vármegye népe azonban fényben és viharban egyaránt kitartott a fejedelem mellett, ugyanígy gondolkozott Rákóczi is mindvégig.

Rákóczi politikai éleslátására és becsületességére, valamint népszeretetére szép példa az 1704-ben Gyöngyösön rendezett diplomáciai tárgyalások története. Essen hát néhány szó a tárgyalásokról.

1704. március 19-én került sor először Széchenyi Pál kalocsai érsek Habsburg követtel való találkozásra. A tárgyalásokon francia, lengyel és török követek is részt vettek. Rákóczi külföldi hatalmak szavatosságát kérte biztosítékként.

A fejedelem célkitűzései az előterjesztett követelésekben világosan kifejezésre jutottak.

A nemzet kívánságait 25 pontban foglalta össze. A híres gyöngyösi 25 pont az alábbi követeléseket tartalmazta: 1 2 3 4 5 6

1. A megegyezés feltételeinek betartásáért Anglia, Hollandia, Svéd- és Lengyelország vállaljanak kezességet.

2. A király még a béketárgyalások megkezdése előtt hívja vissza Meistert és Rabutint.

3. Az uralkodó gyakran tartózkodjon Magyarországon.

4. Tartsa tiszteletben a szabadságjogokat, különösen a szabad választás jogát.

5. Minden 3. évben hívja össze az országgyűlést.

6. A közügyek megtárgyalásába vonja be a magyarokat.

7. Az idegen katonaság az országot hagyja el.

8. A nádor és a bíróság hatáskörét állítsa vissza.

9. Az egyházi javadalmakat idegeneknek ne adományozza

10. A vallásszabadságot biztosító törvényeket hajtsa végre 11 .A szabad királyi városok kapják vissza törvényhatóság

jogaikat.

12. A magyar kincstár ne függjön az udvartól.

13. A sóval és az élelmi cikkekkel való kereskedés legyen szabad.

14. Magyarországon csak magyarok viselhessenek tisztséget

15. Az országgyűlésen megszavazottakon kívül más adót ne szabadjon szedni.

16. A töröktől visszahódított országrészeket vissza kell csa tolni.

17. A visszahóditás cimén elvett birtokokat adják visszc gazdáiknak.

18. Minden, a magyar törvények értelmében jogtalanu működő törvényszék és bizottság azonnal szüntesse bt működését.

19. A király semmisítse meg az idegen bíróságoknak Rá kóczi Ferenc ellen törvénytelenül hozott ítéleteit.

20. Az idegenek által az országban törvénytelenül szerzet birtokokat vissza kell adni.

21. A bécsi magyar kancelláriát a király tisztítsa meg c magyar törvényeket nem értő idegenektől és szervezze újra.

22. Adja vissza a jászok és kunok elkobzott jogait.

23. Szerezze vissza az idegen kézre került koronajavakat,

24. A jezsuiták távozzanak az országból.

25. A király bízza meg Rákóczi Ferencet és Széchenyi Pá érseket, keressenek módot, miként lehetne Erdély sza badságát biztosítani és megakadályozni, hogy Török országhoz csatlakozzék.

A követelések egy haladó, független, magyar, alkotmá nyos királyság legfontosabb politikai és gazdasági kérdé seit, területi egységét és katonai függetlenségét fogai mázták meg.

Külön figyelemre méltó az a merkaniilista-protekcionisU gazdaságpolitika, a városi polgári, ipari fejlesztés, méh akkor igen korszerű törekvés volt. önmaga is alapított há mórokat, más ipartelepeket, többek között Tiszolcon vas hámort is, megyénkben - Parádábután olyan üvegkészítc manufaktúrát, melynek utóda ma is működik Parádsasvá ron, és igen jó hírnévnek örvend.

E program is tartalmazta azt a nemzeti állami elképze lést, mely a rendi konföderációban az érdekegyeztető egyik fontos eszköze volt. A főnemesi-nemesi-városi polgári sőt a vitézlő rendekkel való szövetkezés feudális kerete ken belül 1848 előtt az a leghaladóbb államalakulat volt melyből a korszerű magyar állam a polgárosodó Nyugat Európa legha'ladottabb államainak szintjére emelkedetj volna, és Szatmáron Károlyi éppen ezekről mondott le sa jót és főnemes-nemes feudális társai kiváltságainak sért hetetlensége fejében. A program tartalmában olyan ható rokig ment el, amit Bécs természetesen nem fogadhatot el, tehát tárgyalt és „praktikázott” — kivárt, ahogyan e: már szokása volt, ha szorítóba került.

1704 márciusában a Gyöngyösön lefolyt tárgyalásokra így emlékezik meg a fejedelem:

„.. . Március végén otthagytam az ostromot (Ege ostromát). Csupán testőreim kíséretében Gyöngyös re mentem az érsekkel tárgyalni. Elrendeltem Bér csényinek és a felsőmagyarországi megyék főurai nak, hogy ők is odajöjjenek ... Az okmányok telje gyezték azokat az előterjesztéseket, amelyeket az ér tekezleten a császár nevében tettek és az én vála szóimat is. Egyetértve Bercsényivel, leghívebb báró tómmal, titkaim ismerőjével, az volt a célom, hog) több külföldi hatalom kezességével biztosított béké érjünk el, így amennyiben a bécsi udvar szokásc szerint megszegi a feltételeket, ugyanezeknek a ke zeskedő hatalmaknak törvényes joguk lesz minké támogatni. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a bécs udvar idegenkedik egy ilyen békétől. Ez az else megbeszélés csak néhány napig tartott. Az értekez let folyamán a császár követei meg akarták ismern