Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A tizennegyedik aradi vértanú tábornok haditörvényszéki pere és kivégzése
(amire ő mégiscsak büszke volt) ezt a későn érkezett tábornoki címet, amelyet főleg ,,az isaszegi, nagysarlói és tápióbicskei meg a komáromi kétrendbeli csatákban" kifejtett vitézségéért kapott. Ö maga „ezredes” megjelöléssel írta oda nevét az emlékirata végére, de alatta zárójelben a tábornoksá- gát is megemlítve: „Tábornoki címem nem használtam, mert azt a Görgey fegyverletétele után kaptam." Ha nem kapta volna meg ezt a címet a magyar kormánytól, ugyan miért állított volna ilyet még a siralomházban is, hét órával a kivégzése előtt? Bár a kinevező okirat maga nem maradt fenn, Kazinczy Lajos szavait egy hősi élet és e rokonszenves fiatal tábornok vértanúhalála hitelesíti. Ernst törzshadbíró vádirata Kazinczy ellen Két nappal később, 1849. október 13-án Ernst törzshadbíró (az aradi rendkívüli haditörvényszék „ügyésze") a következő vádiratot terjesztette elő: „Széphalmi Kazinczy Lajos. Széphalmon, Zemplén megyében, Magyarországon született. 29 éves, református vallásé, nőtlen. 1835-iben a Miklós cár nevét viselő 9. huszárezredhez soroztatott be, azután a császári utásziskolába vezényeltetett. 1840-ben hadnagy, 1846- ban főhadnagy lett az ezredében. Az utóbb megjelölt évben rendfokozatának megtartása nélkül kilépett a hadseregből. A kilépésre előírt kötelezvényt kiállította. Ezen vádlott, mint egy lázadó csapat parancsnoka, a császári seregeknek augusztus hónapban végrehajtott győzelmes előnyomulása folytán kénytelen volt megadni magát Grottenhjelm orosz tábornoknak. Ennek következtében több lázadó társával Arad várába szállíttatott. Azonnal megkezdődött ellene a vizsgálat és a haditörvényszéki eljárás a felségsértő lázadásban való részvétele miatt. A vádlottal szemben vezetett kimerítő vizsgálat eredményeként a következő tények állapíthatók meg: A vádlott a múlt év júniusában lement a szerbekkel szemben álló Bechtold altábornagy csoportjához, mint parancsőrtiszt. Augusztusban az Ivánka (Imre) parancsnoksága alatt képezett hadtestnek lett a segédtisztje. Ebben a minőségében részt vett a horvót bán vezette csapatokkal szemben Pákozdnál vívott csatában, továbbá a schwechati csatában. Ezután a hadüqyminisztérium Pozsonyba, majd Győrbe küldte utászzászlóalj szervezésére. Győrben ő vezette az osztrák hadsereggel szemben emelt sáncok munkálatait. Ekkor lett őrnagy. A lázadó hadseregnek a f. (= 1849.) év januárjában történt visszavonulása ideién alezredessé és dandárparancsnokká nevezték ki. Ebben a minőséqben Per- czelnek a hadtestébe oszfva támogatta azt a támadást, amely az osztrák csapatok által megszállt Szolnok ellen irányult. Ezt követően a vádlott hadosztályparancsnok lett, és megtámadta a Kassánál előnyomuló Schlik hadtestét. Azután a Klapka vezette I. hadtestbe osztva, a vádlott mint hadosztályparancsnok részt vett a következő csatákban: Tápióbicske, Isaszeg, Vác. Nagysalló és Komárom. Magatartásáért elnyerte a harmadosztályú érdemkeresztet. Majd mint ezredes a Csallóközben lett hadosztály- parancsnok. Görgey nemsokára Munkácsra rendeli, hogy egy hadtestet szervezzen az oroszok elleni védelemre. Tényleg sikerül neki rövid időn belül 8000 embert. 2 lovasosztáiyt és 32 ágyút összehozni. Az ágyúk közül 24-et ő maga fúrat Munkácson. Ezzel a csapattal fedezte Görgeynek a visszavonulását, sőt méq azt is elérte, hogy az oroszok Kassáról Eoeriesre kényszerültek visszavonulni, mivel a vádlott a Vereckei-szoros eltorlaszolása után egy osztaggal Galíciába is betört. Állomáshelyén maradt mindaddig, amíg augusztusban fel nem szólították, hogy sürgősen Erdélybe menjen. Ekkor Máramarosszigeten, Kapnikbányán és Désen át előnyomult. Elhatározta, hogy Kolozsvárt is visszafoglalja, mivel megtudta, hogy Kemény ezredes az oroszok elől onnan kivonult. Kemény utóda, Gál Zsibóra menvén, a vádlott is oda menetel. Ott már nagy fejetlenség uralkodik, amikor ő a Zsibón levő összes csapatok felett átveszi a parancsnokságot. Az ottani egész haderő 12 ezer ember és 56 ágyú. Ekkor jön egy orosz hadikövet Grottenhjelm orosz tábornoktól, magával hozva Görgeynek azt a levelét, cmelyben ez tudatja, hogy letette a fegyvert, és felszólítja a vádlottat, hogy kövesse példáját. A fegyverletételt a vádlott csak akkor rendeli el, midőn visszatért az a tisztje, akit Nagyváradra küldött, hogy ott meggyőződjék róla, igaz-e a fegyverletétel, és ez a tiszt elhozta Paszkevics hercegnek Grottenhjelmhez intézett levelét a fegyverletétel megtörténtéről. A hadsereg elszéledt, a vádlott több tiszttársával Aradra szállíttatott. E tényállás a vádlott saját vallomásából is kivehető, és megerősítik Molnár Ferdinánd, Bayer József és Dobay József lázadótisztek vallomásai. Mindezekből kitűnik, hogy a vádlott a forradalmi háború folyamán igen jelentékeny szerepet játszott, önállóan működött, s a legnagyobb eréllyel és kitartással szervezte az ellenállást a császári osztrák és a szövetséges orosz hadsereg ellen, amelyek a lázadás elnyomása és a királyi tekintély helyreállítása végett vonultak be Magyarországra. A vádlott csatlakozott a királyi tekintély ellen kitört fegyveres lázadáshoz, engedelmeskedett a lázadó kormánynak, és ezt még azután is szolgálta, midőn ez kimondotta Magyarországnak a császári tartományoktól való elszakadását és a dinasztia trónvesztését s e lázadó kormány érdekeiért az utolsó pillanatig harcolt, fgy ő az 5. haditörvénycikk és a katonai büntető törvény- könyv 61. pontia alapján a felségsértés bűntettében bűnösnek találtatik. Mindez bizonyítva van azon ellenállás ténye által, melyet a vádlott a rend helyreállítása végett bevonult szövetséges hadakkal szemben kifejtett, továbbá saiát vallomása által, továbbá Molnár, Bayer és Dobay lázadótisztek vallomásai által, továbbá az I. hadtest parancsnoksáaának f. évi szeptember 5-én kelt 1033/op. számú rendelete által, mellyel a vádlott bekísértetett Aradra. Mindez n 26. szakasz alapján elegendő a tényállás megállapítására. A vádlott a felséqsértő lázadásban való részvételét beismeri Mentségéül a következőket hozza fel: a hadse- req a király parancsára támadta meq a lázadó horvá- tokat; az őfelséqe által kinevezett hadügyminiszter is mint katona teljesítette a kötelességét: politikába nem eleavedett; véqiq mea volt győződve, hoay ők vannak a ‘örvéoves úton. mivel Móga altábornagy is a hadsereg élén állott és vezénvelte a hadsereaet; a császári seregekkel a horvátok üldözése folytán kerültek szembe. Ő a király hadseregében szolgált, és meg volt qyő- ződve arról, hogv velük szemben csupán egy párt harcol, mivel a király gátolva van szabad akaratának kifejtésében. A függetlenségi nyilatkozatra vonatkozólag megjegyzi, hogy mivel a hadsereg főparancsnoka, Görgey, a hadse-eg élén meqmaradt, az alárendelteknek a függelem parancsolta, hogy helyükön maradjanak. Görgeynek o parancsait maqára nézve kötelezőnek tartotta, annyira, hogy amikor Görgey őt felszólította a fegyverek letételére. ennek azonnal eleaet tett. annak ellenére, hoav Grottenhielm és Clam-Gallas tábornokokkal szemben taktikai fölényben volt. Mindez a védekezése a vádlottnak a haditörvényszék előtt nem vehető figyelembe, mert a felségsértés bűntette saiát beismerése által bizonyítva van. E bűntett megtorlása iránt az 5. haditörvénvcikk, továbbá a katonai büntető törvénykönyv 61. pontja, továbbá az 1848. október 3-án és 20-án, valamint november 6-án kelt legfelsőbb nyilatkozatok, továbbá az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltványok intézkednek. A vádlottnál a büntetés kiszabásakor még figyelembe kell venni, hogy a (császári hadseregből való) kilépése alkalmával kiállított kötelezvénye ellenére fogott
