Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - E. Nagy Sándor: A valóság vonzásában
művészetté emelő írói kísérletek születtek azok tollán, akik a korszakváltás élményét a dzsentri hullásában személyes sorsként élték ót, és a művészet világában oldották fel: a Mi'kszóth-életmű, Kaffka Margit és Török Gyula regényei lehetnek erre legjobb példák, de bizonyára nern tévedünk, ha Krúdy Gyula álomvilágát és boldogság után „postakocsizó" hőseinek lélekrezdüléseít is ebből a forrásból eredeztetjük. Az Ida regénye alább bemutatandó legfontosabb motívumai bizonyítják majd számunkra, hogy Gárdonyi a magyar századforduló társadalmi valóságából építi fel művét, s hogy tudatos írói eljárással, aprólékos műgonddal „perszonifikálja” erkölcsi—érzelmi tartalmakká a feudális hagyományokkal terheit kapitalizálódó világ ellentmondásait. REGÉNYSTRUKTÚRA Utaltunk már rá — Gárdonyi József nyomán és az író fitkosírósos feljegyzéseit idézve —, hogy az Ida regénye meglehetősen nehezen született Gárdonyi tollán. Soha nem írt könnyen, de ezt a művét már valóbon az általa elméletileg is végiggondolt esztétikai követelmények törvényei- nez szándékozott igazítani. Csak ezzel magyarázható az aprólékosság, az elégedetlenség, illetve a többszöri újrakezdés. Mindenekelőtt a legalapvetőbb feladatot kellett megoldani: a regényszerkezet biztos tartópillérét kellett megtalálnia. Gárdonyi számtalan változatban megfogalmazta feljegyzéseiben, hogy „minden művészet fundamentuma a kontraszt”, vagyis az olyan „ellentézis”, amely feszült helyzeteket teremt a szereplők között, hiszen csak az ilyen, jellemeket egymással ütköztető „szituációkból" keletkezhetnek „extazísok" — lelki izgalmak —, amelyek viszont kiváltják a „rezgéseket”, az érzelmi reflexiókat. Ugyancsak titkosírásos jegyzeteiben kulcsot ad regényéhez is: „Hogy mennyire minden az ellentézis a fundamentumban, láthattad az Ida regényé-ben. Magától dőlt belőle, mint a megfordított zsákból, mind a regény.” Másik helyen még egyértelműbben fogalmaz: „Ha egy mondatba foglalod a témádat, a mondatnak nagy ellentézisnek kell lennie. Például Ida regénye: Férj, aki beleszeret feleségébe..Ezt a merőben lelki-érzelmi konfliktust az oly sokszor hangsúlyozott „nagyjelenet” oldja fel, amelyben a személyiség vágyai, vonzódásai felszabadultan kiteljesednek. Az Ida regényéinek záró szituációja — Balogh Csaba és Ó Ida szeretetben oldódó egymásra találása - valóban szemléltető példája lehet az addig béklyóba zárt érzelmek szabad érvényesülésének. A regény „fundamentális ellentézisét”, amely - ismételten hangsúlyozzuk — valóban érzelmi konfliktus, Gárdonyi kettős társadalmi problémával készíti elő. Feltűnő, hogy milyen éles szemmel látja a magyar századforduló néhány fontos szociális ellentétét, amelyekből - mint szorító bilincsből — igyekeznek kitömi szereplői. Az első részben — ez a legrövidebb, mindössze három fejezet — a drsentribirtok széthullását, a hozzá kötött életforma fellazulását láthatjuk. Gárdonyi odott tényként fogja fel ezt a társadalmi problémát: szemléletét nem fátyolozza el a táblabírák világát búcsúztató Jókai eszményítő romantikája, vagy éppen Vas Gereben nosztalgiája, nem is játszik el a dzsentri huncutságával a pályakezdő Mikszáth módjára, de idegen tőle Just Zsigmond kömény válságtudata, Török Gyula realista útkeresése, Kaffka Margit pasztellszíneire sem bukkanunk nála, s talán legmesszebb van Krúdy álomviiágától. Balogh Csaba mór nem a dzsentrrbirtok elvesztése miatt szenved: ő ezen már túljutott, s ha cselekménymotívumként vissza- vissza is tér a regényben testvérének sorsa, már kifejezetten művészként keresi önmagát. A valósághoz egészséges érzékkel vonzódó Gárdonyi szikár élethelyzetnek fogja fel ezt a problémát, s ha jól is látja súlyosságát, csak a „lelki ember" karakterjegyét szikráztatja ki belőle. Ugyanilyen szerepet szán regényében a második rész nyolc fejezetében bemutatott társadalmi konfliktusnak is. Itt — megint karakterizáló szándékkal — a tőkésedő, gazdagodó polgár életformájának már-már animális szintre szorított silány vegetációjával fogja körül hősnőjének vágyait. Csakhogy Ida kiszolgáltatottságát erőteljesebben motiválja: ezért ütközteti össze a zárda kisszerű világával — szinte páratlanul aktív, a korszak irodalmában csak Kaffka Margitnál megfigyelhető női magatartást villantva fel itt - és ezért ellenpontozza szecessziós lelki finomságát Ó Péter nyerseségével. S mindezek mellett már belépteti Ida életébe Bogár Ellát, aki talán önállóbb, de mindenképpen erkölcstelenebb életfelfogásával emeli ki a hősnő lelki nemességét. E sokfajta kötődés számtalan valóságos élethelyzetből és magatartás-különbségből fakadó „ellentézist" eredményez, amelyek feszültségükkel lelki izgalmakat, illetve érzelmi reflexiókat huliámcztatnak végig a második rész nyolc fejezetén. Ezt Gárdonyi még fokozza azzal, hogy a harmadik személyé elbeszélő formát az énformával váltja fel, és így a naplójegyzetekben még erőteljesebben szubjektivizálja az eredeti társadalmi problémát. Az eljárás tudatosságát igazolja az író vallomása is: „Ha nem drámai a szerkezet: minden íz vagy fejezet egy rezgésnek a története, lefolyása. Vékony fonalra fűzött extázisak sora, amelyekben a figyelmet feszítő erő csak a részletezés meg az eltolódások. (Ida regénye, Boldog halál szekere s egyéb regényeim, de különösen az elsőszemélyű elbeszélések)” — olvashatjuk a titkosírásos feljegyzések között. Ida boldogság utáni vágyódása, személyiségének körülzártsága ezzel a megoldással válik a századforduló társadalmi ellentmondásának, a tőkésedő polgári miliő erkölcstelenségének szubjektivizált kifejezőjévé. E kettős vonalú expozíciót Gárdonyi a regény harmadik, legterjedelmesebb részében — tizennyolc fejezeten keresztül - bontakoztatja ki egyértelműen lelki analízissel. A regény itt válik igazán „vékony fonalra fűzött eksztázisok sorává”, amelyek a „fundamentális ellentézis” konfliktusát hordozzák. A helyzetek és epizódok aprólékos egymásra építésével tágul ki a két főszereplő érzelemvilága. Azt a folyamatot ábrázolja az író, amelynek során a már idézett egy mondatba foglalt ellentézis — „Férj, aki beleszeret feleségébe...” — feloldódik, és a magányosan társat kereső szereplők harmonikus kapcsolatot, így értelmet, hitet találnak a világban. Gárdonyi szemléletére nagyon jellemzőnek tartjuk a harmadik rész sajátos struktúráját: az első két rész karakterizáló szándékkal exponált társadalmi problémáját mindvégig megtartja ugyan cselekménymotívumként, de nem ezeket ütközteti össze alapvető ellentézísként, hanem a társadalmi miliő zártságán túllépő személyiségek érzelmi egymásra találásának aprólékos rajzát adja. Itt kitágul ugyan a regénytér - hiszen a harmadik rész főként müncheni környezetben játszódik —, de ez a térbeliség csupán a személyiségjegyek ismételt motiválásához kell. Pedig a dzsentri-polgár ellentét Mikszáth által is feldolgozott társadalmi konfliktusa a magyar századforduló és századelő egyik legfontosabb szociális problémája volt. Gárdonyi ugyan Mikszáthnál is keserűbben szemléli a polgári-tőkés életforma lehetőségeit — hiszen a Noszty család ármánykodásával szembeszegülő Tóth Mihálynak még sok szép jellemvonása van —, de Ó Péter életútja nem szociális képletként érdekli elsősorban, hanem morális tanulságként: lezüllése Balogh Csaba és Ida szebb emberi magatartását domborítja ki. SZEMÉLYISÉGMINTAK A titkosírásos feljegyzések bőséggel igazolják, hogy Gárdonyi talán semmivel sem foglalkozott annyit esztétikai természetű fejtegetéseiben, mint a személyiségrajzzal, a „perszorvifiká lássál”, a jellemzés művészetével. Az Ida regényéinek minden struktúraeleme — mint láttuk — túlhangsúlyozza a szereplők belső, lelki életét, és minden ízében annak szolgálatában áll. Lényegében arról van szó itt is, hogy az író nagyon következetesen valósítja meg a gyakorlatban mindazt, amit elméletileg végiggondolt. Ahhoz az elvéhez tartotta magát, hogy „az egyén egy lelki jegy repetálása vagy túlzása által teremtődik elénk”. Másik helyen ugyanezt így fejezi ki: „Karakteri- zálás: egy jegynek a kiemelése és néhányszor való repetálása. S nem felejtendő, hogy kép által válik feledhetetlenné minden karakter”, [gy érthető, hogy a regénystruktúra fő jellemzőre a helyzetek, epizódok, képek folytonos
