Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: A három szomszédvár
olyan nagyon mélyen, oít ösztönöz még az évszázados feszült rémület, sokakban tón megfogalmazhatatla- nul, de kimondva is egyeseknél: maradjon valami fogódzkodója az embernek ebben a pergő új világban. Akár egy pad a templomiban. A paprika. A népviselet. A vallás. Mindegyik külön-külön is, együtt is, valamiféle archimedesi szilárd pontnak tűnik a forgó, forrongó világunkon túl és kívül, amelyen megvetheti a vallásba kapaszkodó ember a lábát. Nem azért, hogy kiforgassa a földet a sarkaiból, hanem, hogy bizton vélhesse megtámasztani a sajátját. Üj hitet adni egy régi helyett, ráadásul olyan hitet, amelynek istene bennünk van, munkálkodásunkban, eszméinkben, közös cselekvéseinkben már akkor is nehéz és hosszas dolog lenne, ha ezt mindig a legtisztább lelkű és a legokosabb forradalmárok tennék. De hát az ember, még ha jó is, megbotlik. Hátha még amúgy is gyenge, vagy a tehetség vagy az emberség dolgában. A lét határozza meg a tudatot. Az, hogy volt és még van is gond emberekkel a vezetés különböző posztjain, az csak lassíthatja, de meg nem állíthatja a józan előrehaladást minden téren. A gondolkodásban is. Lehet, hogy bérmáláskor még a szülők is pénzt kapnak az itteni szokás szerint, és ez jó dolog, szervező erő is, mármint a pénz. De eljön az az idő, amikor e sokat szenvedett és sokat dolgozó közösségnek megérik az élete arra, hogy a szerzett gazdagságot és gazdaságot szellemi kincsekké is tudja beváltani. Ügy hívják, hogy Nagy-tó. Már az öregek öregjei sem emlékezhetnek vissza arra, hogy nagy volt-e és tó volt-e egyáltalán. De ma is úgy hívják e határrészt, hogy Nagy-tó. Mélységesen mély a múltnak kútja — írja Thomas Mann a József-trilógiában. De ennek a múltnak a tava is lám milyen mélységes és néha parttalannak is tűnik. Boldog-e Boldog? Értelmetlen szójátéknak látszik ez. Miért ne lenne boldog, sőt megelégedett? Azt szeretném, hogy ne legyen se boldog, se megelégedett — maradéktalanul. Mert a boldogságnak is van emberi mércéje. Ha átlépni is köny- nyű, hol az igény a mérce emelésére? Kiss Attila: Éjszaka 22
