Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 1. szám - HAGYATÉK - Kapor Elemér: Miért Heves, Heves megye?
34 berek közé sorolni, mert állatként kezelték őket, adásvétel tárgyai voltak. Ha valakit tolvajsággal vádoltak s a nagyváradi káptalan előtt megégette kezét a tüzes vas, szemét kitolták és házanépével együtt eladták rabszolgának. Ha a kitűzött időre a vádlók nem jelentek meg, a vádlottakat igazoltnak, fölmentettnek kellett tekinteni. Alább olvasható a Vá;adi Regestrum 174. jegyzőkönyvének szövege Kandra Kabos fordításában. A névmagyarázatok kissé önkényesnek látszanak, de magából a Re- gestrumból nem tűnik ki pontosan a névkapcsolások elve. Beő-i Róva, Syka és Aladár s társaikról bebizonyosodik, hogy nem kevesebbek, mint született jobbágyai a várnak. Vale ián cantor, Mihál custos, Gellért dékán, Joakim és Pousa váradi öspörös és a többiek mindnyájan jelen levelünk olvasóinak üdöt az Urban. „Exurge" hetében jőve hozzánk néminemű pristáldus (A pristál- dus, poroszló, törvényszéki kishivatalok-féle volt, idézéseket írt, s a vádlottal végigkísérte az egész eljárás folyamán, mint hivatalos kiküldött.). Az őmagá- ról tett vallomásaként Balassi Boczonád (Bobona) faluból egynémely falubeliekkel Beő-ről (Iku), nevezetesen Rowa, Szyka Somos, meg Aladárral és mondó, hogy az összes Hanyi (Horz) és Erdeutelki (Erdeu) és Teluki (Zethu) és Bod-i (Bala) és Tenk-i (Quer) és Nána-i (Zaka) és Kömlő-i (Barcza) lakosság pártjo- kat fogván az újvári várjobbágyok, jelesen Jordán várnagy és Pozsony főhirdető, pörbefogták volt a fönnemlített négy beő-falusit, nem különben Lőrin- czet, Csobánt, Farkast és Szamotát, hogy várnépből lett várjobbágyok. — Ök ellenben azt állítják, hogy született jobbágyok (kik a szent király szabadjainak neveztetnek) Pártjokat fogók a pristáldus bemondása szerént a várjobbágyok, névszerint Farkas hadnagy, Sama, Vidárd, János, Zalas Lesták, Jákó fő kikáltó. Kiket Mihál, a hevesi udvarbíró, urának, Sándor újvári ispánnak parancsolatából kihallgatván, a pristáldus állítása szerént Váraddá küldte, hol a mondott pristáldus, úgyszintén Rowa, Szika Somos és bizonyos György nevezetű jobbágy, saját állítása szerént Farkas hadnagy és párthiveinek küldötte ott valónak a kitűzött időben, tudniillik Exurge hetében. Ellenfeleik pedig nem jelenének meg és az emlegetett pristáldus állítása szerint a mondott bíró, tudniillik Mihál meghagyta, hogy a meg nem jellenő fél pörveszíett- nek és elítéltnek tekintessék; hanem erről nekünk nincsen tudomásunk. — A fenti szövegben tehát fel vannak tüntetve a vádlók, védők, Mihál udvarbíró (ma alispán) Sándor ispán, (ma főispán). Meddig volt Heves a megye székhelye? Kandra véleménye szerint valószínű, hogy — ha hamarább nem — a tatárjárás után, vagyis a várispánságok megszűntével Heves is megszűnt a megyének tényleges központja lenni és „megnyugvással engedte át ezen előnyt a kies fekvésű Egernek, melyet nagyszerű püspökei a virágzás és tekintély oly magas fokára emeltek, hogy sokáig a fél országban vetélytárs nélkül állhatott.” „Ezzel szemben nem akarom azt állítani, hogy Eger lett egyszersmindt a fokozatosan népesebb s időnként zajosabb megyei gyűlések helye is. 1261. december 5.-e körül V. István, a fiatalabb király párthíveivel gyűlést tart Poroszlón. 1271-ben ugyanő az ország ügyeinek rendezése és igazságszolgáltatás céljából Hevesen és a Heves megyei Hajontán (Hajóhalmán) a Dunán inneni rész nemeseinek országgyűlést hirdet. A megye középszázadi múltjára egy pillantást vetve a legtöbb központosító mozgalmat a festői Tarnavölgyön találjuk. Róbert Károly és Nagy Lajos korában (az előző időkről okmányok hiányában nem szólhatunk) ez a regényes völgy tűzhelye nem csupán a vármegye, hanem az ország sorsát is döntőleg befolyásoló nagynevű férfiaknak. Az Abák kitűnő nemzetisége, úgymint a Nánayak, Debrewiek, Kompolthiak, továbbá a Szentmarjaiak és Szalókiak részint e völgyön laktak, részint ennek közel szomszédságában. Másik ok, amivel a Tarna-völgy megye-politikai szerepe magyarázható, hogy Eger főpapjai akkor még nem viselték Heves megye főispánjának kitüntető címét, amely személyüket bizonyos központosító erővel ruházta föl. Sőt a megyei nemesség tagjai bizonyos idegenséget mutatnak, szívesebben tartózkodnak a királyi udvarban, hol nem ritkán kancellári tisztséget viselnek. Bizonyára a Tarna-völgyön tartották azt a gyűlést is, melyet Nagy Lajos ideje alatt hirdettek meg 1342-ben Heves és Nógrád megye nemeseinek s az elmaradókat három márka büntetéssel fenyegették meg. Az ilyen gyűlésekre a meghívás nem futárok, vagyis cursorok által történt, hanem körlevél formájában. A meghívott elolvasás után köteles volt a körlevelet a legközelebbi helyre küldeni. 1346 táján a megyei gyűléseket Kompolthon tartották. A megye főispánja s a négy nemes bíró innen keltezik böjt negyedik vasárnapja után következő szerdán tartott közgyűlésükből kiadott ítélet-levelüket. 1370-ben Verpeléth mellett tartották meg Heves megyének nemesi összejövetelét. (Congregatio nobilium de Heves Vjuar prope villám Werpelich.) Itt ismét feltűnik Heves Újvár neve, de most már az egész vármegyére vonatkozóan. 1381-ben Gara Miklós a hevesi nemesekkel nádori gyűlést tart „Velperétthen”. Ezek a nádori gyűlések, ha több megye nemességének hirdették meg, kis országgyűléseknek is mondhatók. A gyűléseket szabad ég alatt, a mezőn tartották. A nádorispán, mint a király helyettese magaslaton fölütött sátorában hallgatta ki a panaszosokat, rendelt rögtöni vizsgálatot és hozott ítéletet. Az eljárásban az alispán és a nemes bírák támogatták. 1399-ben ismét Verpeléten gyűltek össze a vármegye nemesi rendei Bubek Detre nádor elnöklete alatt. 1412-ből egy őszi gyűlés okmánya ismeretes, mely szerint Verpeléth mellett (prope villám Welpreth) gyűltek össze a megye rendei. Ezen a gyűlésen Bereczk egri kanonok fölkelvén elbeszélte, miként pusztítják a füredi polgárok az ő Bábolnához tartozó Zayla és Ecsen nevű erdejét. Fölhívta az alispánt, nemesi bírákat és esküdteket a sérelem orvoslására. Az 1416. évben ismét Verpeléten tartják a megyei nemesek gyűlését. Ott vannak Nánai István mester, István fia János mester, poroszlai Hancskónak fia György mester, Zenth-Emrehi Sebestyén fia, Ugrai Tamás, Zenth-Do- monkosi Jánosnak fia Miklós mester, Zaloki könyves Demeter stb. Valószínűleg a török világ kezdetéig maradt a verpeléti völgy s'ksága a megyei gyűlések színhelye. Nem sokkal 1526 előtt hívták össze ide az utolsó gyűlést. A Miskolcon egybegyűlt felső megyék ugyanis azt határozták, hogy követeiket fegyveres erejükkel Verpelétre küldik. Nem maradt írásos emlék arról, hogy ezt a gyűlést valóban megtartották. Mikor a török seregek Szolnok és Hatvan felől veszedelmesen közeledtek, a megye székhelyét Fülek várába helyezték át. Ugyanoda költözött a levéltár is. 1653-ban kezdődnek jegyzőkönyvei, ettől az időtől lehet nyomon követni a megye székhelyeit. 1682- ig a füleki várban tartották a gyűléseket. Ebben az évben a füleki vár leégett. 1683- ban Losoncon ejtették meg a megyei tisztújítást. 1684-ben Gácson. A gácsi várban tartották az évenkénti gyűléseket. 1688-ig. 1688-tól 1702-ig tíz alkalommal Gyöngyösön voltak a megyegyűlések. 1710-ben Eger volt a székhely 1714- ben Gyöngyösön gyűlt össze a nemesség 1715- től 1718-ig ismét Egerben gyűlésezik a nemesi rend. 1730-ban Detken van egy nemesi összejövetel, ettől kezdve már állandóan Eger a megye székhelye. 1849-ben rövid időre költözik el a megye a harci események miatt C&vaványára. Eddig a sokat bujdosó megyeszékhely rövid története.
