Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: "PRO PATRIA ET LIBERTATE"

Még a végső hanyatlás kezdete előtt halt meg a legújabb vélemények szerint is legvalószínűbben pestisben, Tarnaörsön, 1708. szeptember 27-én Bottyán János kuruc generális, „a szegény nép jótevő Jánosa, szeretett Bottyán apója, kinek, miután második vigyázó szeme is lehunyt, nem lett több reménycsillag a kuruc szabadságharc egén." Ilyen szavakkal vette tudomásul a hírt Bercsényi, rászólván az igazságra: Bottyán halála súlyos veszteség volt a szabadság- harc katonai vezetésében. Az elhunyt tábornokot hadve- zéri pompával temették el a ferencesek kriptájában, Gyöngyösön. Sírja ismeretlen. A templom szentélyében ma már csak egykori gyászzászlója helyére állított vörös márvány emléktábla jelöli a helyet. Legvalószínűbb, hogy II. József rendeletére kerültek ki az oltár előtti középtérről más sírokkal együtt hamvai és a templom északi, rendház felőli oldalfalába vájt ossariumba falazták be. Eddig jutott Ipolyi Arnold és Tihaly Kálmán gyöngyösi kutatása Bottyán sírja után a szabadságharc 200 éves évfordulója alkalmából.

A korabeli kuruc vers a márvány emléktáblán túl talán még szebben hirdeti Bottyán emlékét:

„Fakó lovam lába Bécs mezejét járta, Nyugszom most immár Gyöngyös városában I"

Bot'yán János Rákóczi leghívebb tábornoka volt, valóban képzett és tapasztalt, becsületes katonája, éppen ellenkező jellemmel, mint a gyöngyösi származású Forgách

Korabeli gúnyrajz Vak Bottyánról (az egyetlen fennmaradt ábrázolás)

Vak Bottyán emléktáblája egykori sírhelye színhelyén, a gyöngyösi Ferences templom szentélyében

Simon gróf, vagy a hatvani postamesterből várkapitány- nyá emelt és később árulóvá vált Szabó Máté. Nemcsak harctéren szolgálta „szívbül-Iélekbül” a fejedelmet, de leghűségesebb támasza volt reformtörekvéseiben is. Most már még nagyobb szükség lett volna rá, s éppen a súlyosbodó időszakban ragadta el a halál.

A trencséni csatavesztés után az árulások egyre gyakoribbá váltak. (Ocskay—Bezerédy) a fegyelem lazult. Boty- tyán 1709. szeptemberében Hatvanban — ahoJ az árulás szintén felütötte a fejét - még rendet teremtett. Nem lehetett azonban a kuruc közkatonák régi harci kedvét visz. szahozni, mert várakozásuk, reményeik szinte alig teljesültek, a szabadulás a jobbágytefhektől jószerével csak ígéret maradt, ennélfogva az elkeseredés az egyszerű katonák között már kiábrándulással párosult. A császáriak előnyomulása pedig várható volt. Rákóczi Szolnok—Hatvan—Eger és Kassa vonalán szerette volna megállítani az ellenséget. Különösen Eger vára megerősítésével törődött személyesen is kivételesen sokat. Elrendelte, hogy az őrséget 1000 emberrel ki kell egészíteni, jó tüzéreket kall hozni a kisebb várakból, és a megbízhatatlan német katonák helyébe magyarokat és szlovákokat kell állítani. Új várkapitányt nevezett ki (Prinyi Miklóst). 1710-ben külön megyegyűlést hívtak össze Eger vára megerősítése érdekében. (Élelmet és védelmi eszközöket ajánlottak meg.) Nemsokára szükség is lett a megyegyűlés segítőkészségére, tudniillik 1710. szeptember 24-én elesett Érsekújvár és most már Szolnok— Hatvan—Eger és Kassa vonalára nehezedett az osztrák katonai nyomás.

A támadás két oldalról indult, Erdély felől és nyuga i irányból. A kettős csapat Eger alatt egyesült Pálffy János császári tábornok vezetése alatt. Október 10-én Hatvan és Gyöngyös ellenállás nélkül került császári kézre, Gyöngyösön a katonai kényszer alatt még október 10-én kimondta a megyegyűlés a kapitulációt és vállalta Pálffy hadainak élelmezését. Eger vára hat hétig állt ellen a császári hadak ostromának. Pálffy Budáról a vár nehéz ostromágyúit is elhozatta és ezekkel lövette a várat. A kurucok többször is kitörtek és súlyos károkat okoztak az ostromlók tá-