Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dráviczky Imre - Sereg József: Szocialista hazafiság és internacionalizmus II.

A táblázat adataihoz megjegyezni kívánom, hogy a szülők munkahelye és lakhelye az üzemi munkások esetében neun esik egybe. A falun lakó munkásszülők igen nagy arányban, több mint 75 százalékban városi üzemi dolgozók, olyanok, akik naponként járnak haza családjukhoz, munkahelyük és lakhelyük közt legfeljebb 15—20 km távolság van. A megkérdezett fiatalok szülei közül az apák közel 87 százalékban, az anyák 74 százalékban kétkezi fizikai dolgozók, s az a társadalmi közeg, amely mindkét szülő esetében fizikai munkás életet jelöl azonos munkahelyen, 23 százalék. Az értelmiségi kategóriába tartozó százalékadatok pedagógus és üzemi műszaki gárdát jelölnek.

Az első kérdés így hangzott: „Mi a haza, határozd meg a haza fogalmátl" A válaszok között szinte egy sincs, amely nem tartalmaz valamiféle pozitív magot a szocialista haza fogalmáról, de egyetlen meghatározás, még a legjobbak sem elégítik ki a teljesség igényeit Állandó előforduló elem a szülőföld motívum, „ahol születtem, élek, dolgozom". A szűk földrajzi területfogalom szubjektivizálódott, pozitív érzelmi töltéssel telítődött. Ez általánosan jellemző. A tanulunk - dolgozunk a hazában, ez a megfogalmazás a fiatal szemében a munkáséletre való előkészületet kapcsolja össze a haza fogalmával, s ez is igen pozitív világnézeti mag. További kedvező vonás a több esetben visszatérő „békében élni” óhajtás megfogalmazása a hazában, s meglehetősen sokszor előfordul a haza védelme, olykor érzelmi túlzással is — „életemet, a véremet adnám érte". — „Minden képességemmel a hazámat szolgálom", — „ide mindenhonnan visszajönnék", — „nem tudom miért, de ha külföldről hazajövök, megdobban a szívem". — „A haza az a hely, ahol a munkához minden ember jogot kap". - (Persze, csak a szocialista hazában, a válaszoló nem teszi hozzá, mert ő már természetesnek tartja azt.) Egyik érzelmileg átélt szép vallomásban — falusi üzemi munkás apa és tsz-tag édesanya 18 éves fia így ír — „A haza az az ország, amelyben élünk, amit „szeretünk", mindent megteszünk érte. A hazával szemben kötelezettségeink vannak. A hazaszeretet az az érzés, amely azt jelzi, hogy tartozom valahová!" — És egy városi üzemi munkás 18 éves fia: — „Az ország, amelyhez elválaszthatatlan szálak fűznek. Ezt az országot építem, itt dolgozom, itt akarom hasznosan leélni az életemet. Semmilyen csábításnak nem engedek, és soha nem hagynám el hazámat".

Ezek a lelkes válaszok, amely jelentős, 30—40 százalékot tesznek ki, megadják azt a pozitív húzóerőt, elvi és gyakorlati szövetséges tábort, akikkel együtt a szűk földrajzi fogalommeghatározás határain átlépni szándékozó másik 30-40 százalék megnyerése lehetséges. A maradék, a 20 százaléknyi rész pedig ebben az esetben újra tovább csökken, mert ebben a légkörben már senki sem lehet közömbös. Az első kérdésre adott válaszokkal tehát nincs lényeges problémánk, ha nem is kapjuk a tudományos, pontos fogalmazást a legjobbaktól sem, megnyugtató és elegendő az érzelmi motiváltság és értelmi bázis, amelyre a felkészült pedagógiai jó szándék a siker reményében biztosan támaszkodhat.

Mit tudsz a Magyar Népköztársaság alkotmányáról, milyen fő megállapításokat tartalmaz - volt a második kérdés.

A válaszokban már jelentkezik az életkorral együttjáró ismeretbövülés is. A 18 évesek válasza érettebb — pontosabb, a 14 éveseké viszont érzelmileg telítettebb. A középiskola negyedik osztályába járó tanulók 30-40 százaléka megfelelő tudás alapján elemző választ ad, szinte mindannyian említik az alkotmány alaptörvény jellegét, aláhúzzák a munkához való jogot, sőt a munkavégzési kötelezettséget is. Mindannyian megfogalmazzák a tanulás jogát. Beszélnek a választójogról, a honvédelmi kötelezettségről, viszont csak néhányon tudnak a módosításról. A megkérdezettek kisebb százalékarányban emelik ki az állam munkás-paraszt jellegét, az alkotmány szocialista jellemzőit szó szerint még kevesebben. A válaszadók 50 százaléka egy tömör mondattal elintézi a kérdést, bár amit ír, helytálló, de túlságosan lesommázott. A 15—20 százaléknak viszont vagy nincs, semmiféle tájékozottsága a kérdésben, vagy egyenesen téves választ ad. Bizony nagy

számban összetévesztik az állomszervezet felépítési rendjével az alaptörvényt, vagy pl. egyik fiatal a vagyon védelmét tartja az alkotmány legfontosabb megállapításának. Mégis, ennek ellenére is a korábbi egri felmérés adataihoz viszonyítva a felmérés már jelentős előrelépést, eredményeket tükröz, különösképpen a történelem és a világnézetünk alapjai tantárgy pozitív hatása érzékelhető, az összkép azonban mégsem megnyugtató. Még a középiskolai ifjúság állampolgári - alkotmányjogi ismeretei is meglehetősen hiányosak, felületesek és ennél valószínűleg sokkal gyengébb, ellentmondásosabb a kép a szakmunkás- iskolát végző, vagy a fiatal szakmunkásgárda körében. Rendszeresebben, esetlegesen iskolai tantárgyi formában is indokolt lenne ezzel a kérdéssel végre többet törődnünk.

„Mit kell tenned azért, hogy igaz hazafinak tarthassanak az emberek?" — kérdeztem 3. kérdésemben. Előbb egy-két válasz úgy ahogy írták, s aztán általában a válaszokról I

15 éves falusi munkásgyerek írja: „A hazát szeretni kell, büszkének kell lennünk, hogy mi magyarok vagyunk. Segíteni az országot a szocializmus építésében és lerakni a kommunizmus alapjait. Ebben nagy szerepe van az ifjúságnak." — 15 éves városi fiú, munkásszülők gyermeke: „Ahhoz, hogy hazafi legyek, egész életemben becsületes munkát kell végezzek, szolgálnom kell a magyar hazát, építeni a szocialista társadalmat, és őrizni a békét." —

Egy másik fiú (ugyanilyen családi környezetből) hasonlóan ír, de külön kiemeli a „védeni kell a köztulajdont...!" - és végül egy 18 éves, szintén városban lakó üzemi munkás családból származó fiú vallomása: „Hogy igaz hazafinak tarthassanak az emberek, ahhoz most először a tanulásommal, később a munkámmal is bizonyítanom kell. Erőmhöz és tudásomhoz mérten képességem legjavát kell nyújtanom a munkában, mert csak így lehetek jó hazafi".

Az erre a kérdésre adott válaszok a legjobban motiváltak. Sokszínűek, érzelmileg fűtöttek, fiatalos, derűs jó szándékkal telítettek, tükrözik az egyéniséget. — Szerényen, becsületesen élek és dolgozom, ha felnövök, — az ifjúsági és pártszervezetben dolgozom, „marxista-leninista világnézettel dolgozom, élek és cselekszem", - „segítem a gyengébbet", — „mozgalmi munkát is végeznem kell ... a közösség hasznos tagjának kell lennem", olykor romantikus túlzások, a honvédelem motívumai is megjelennek — „meg kell védenem hazámat, — életem árán is oltalmazom a hazát." — A kalandvágy, a disszidensek elítélése, olyan jelenség a válaszokban, amely fordítottan tükrözi a serdülőkori kalandos-romantikus vándorlási hajlamot is.

— „Nem engedek semmilyen külföldre csábításnak" — „ellenállnék minden Nyugatra ,;hívó" csábításnak... — soha sem árulom el hazámat". Egy-két serdülő korú fiatal elképzelésében a kiemelkedő személyiségideál is megjelenik. — „valami olyat tenni az emberekért, amire nagy szükség van ..." — Híressé kell válni I...

A feleletek több mint fele, jó kétharmada olyan érzelmi fűtöttséggel megfogalmazott hitvallás a becsületes szocialista életforma megvalósításának igénye szerint, amely megdobbantja a felnőtt olvasó szívét. - Nagyon kis százalék, szinte 10 százalékon belül van az a réteg, amely „kiégett" — cinikus —, nem akar, nem tervez emberi, szocialista életet magának. A válaszok azonban arról is vallanak, hogy bár nem jellemző számokban, de még mindig hat a nyugati életforma hamis illúzióinak csábítása, és a most még romantikus-gyermekes túlzásokban jelentkező „személyiségideál” későbbi esetlegesen túlzott érvényesülési törekvés, önzés, egoizmus csíráit is hordhatja.

Már e kérdésnél is feltűnt, hogy a válaszolók csak nagyon kevés százalékában él tudatosan a hazafiság és az internacionalizmus természetes kapcsolata, s hogy a szocialista hazafiság és az igaz hazafiság korunkban azonos MB. fogalom, és hogy nem képzelhető el a szocialista szemé- KJLl lyiség internacionalista érzések hiányában. A 4. kérdésben II' tehát nem fogalmazzák meg a fiatalok a munkás nemzet- ^ közi szolidaritás követelményét az igaz hazafiság ismérvei között, talán éppen hazafias nevelésünk múltba tekintő, 61 polgári jellegét még mindig kölöncként magával cipelő volta miatt, s amikor predig egyenesen feltesszük a kérdést, hogy „mit jelent a szocialista hazafiság és az inter-