Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: A posta újjászületése Heves megyében
A hevesi járás futárszolgálata egyúttal a magyar honvédség postáját is továbbította. Levéltári adat nem maradt fenn arról, hogy meddig funkcionált a megye saját futárszolgálata, de valószínűnek látszik, hogy az május derekáig, illetve utoljáig működött, mivel ekkor a vasúti közlekedés már helyreállott. Feltehetően a pétervásári járásban talán hosszabb ideig fenn kellett tartani a kisegítő postaszolgálatot. A szovjet katonai hatóság részéről felállítani rendelt szervezet valóban remekül bevált, és fennállása alatt nem merült fel számottevő kifogás az egyes futárjáratok ellen. S ez azokban az első időkben nagy szó volt! A TÁVBESZÉLŐ- ÉS TÁVÍRÓHÁLÓZAT HELYREÁLLÍTÁSA A postai szolgálat helyreállításán belül egészen különleges feladatot és egyben problémát jelentett a telefon- és távíróhálózat újjáépítése, mert a vonalak részben a visszavonuló fasiszta csapatok tudatos rongálásának, részben pedig magának a harci eseményeknek estek áldozatul. Magától értetődően a közigazgatás sürgetően igényelte a vonalak helyreállítását. Az újjáépítést azonban súlyos szerszáméi anyaghiány gátolta, illetve nehezítette. A szakmunkások zöme — mór amelyik nem teljesített katonai szolgálatot, - kéznél volt ugyan, de a szükséges nagyszámú segédmunkás biztosítása kezdetben nem kis nehézséget okozott. A munka 1945 januárjában megindult, de természetszerűen először csak Egerben és Gyöngyösön. Egerben, ahol a visszavonuló katonai alakulatok felrobbantották a telefonközpontot, a műszakiak Verpelétről egy 100- as, Kerecsendröl pedig egy 10-es épen maradt kapcsolót szállítottak be a megyeszékhelyre, melyeknek villanyáram hiányában éppen az volt a megfizethetetlen előnyük, hogy ,,'külön telepes áramfejlesztő berendezésük” volt. Gyöngyösön is hamarosan nagy lendülettel láttak hozzá a vezetékek helyreállításához. Amikor 1945 februárjában egyre inkább sürgették a közigazgatási hatóságok a telefon- és távírószolgálat megindítását, a miskolci igazgatósági kirendeltség közölte, hogy bár a helyreállítás folyamatban van, de anyag, szerszám és személyzet hiányában az újjáépítés nehezen halad. A kulcs- fontosságú Tiszafüreden és környékén „szovjet katonai személyekkel és támogatásukkal" folyt a munka. Számtalan esetben az alispán lépett közbe és ő rendelte ki egyik-másik falu lakosságát a munkára, melynek során gyakorta az erdőből kellett a telefonpóznákat kitermelni és a felállítás helyére szállítani. Mi sem bizonyítja e munkák tekintélyes voltát jobban, minthogy pusztán a Terpes-Sirok közötti vonalszakaszon 180 új tölgyfa - oszlopot kellett pótolni. A teljes erőbedobással végzett munka viszonylag hamar meghozta gyümölcsét. 1945. március 15-én a gyöngyösi lap jelentette: „...ma messzi földön nincs olyan széles körben kiépített telefonhálózat, mint Gyöngyösön és környékén." De ugyanekkor mór megnyílt Borsod megye irányában is néhány vonal: Mezőkövesdre, Nyékládházára, Ernődre, Mezöcsátra, Miskolcra és Sajószentpéterre. A lendületes újjáépítő munka rövidesen további sikereket érlelt. Április 8-ra még tovább bővült megyénk telefonhálózata. A Heves megyei telefonhálózatba addig bekapcsolt újabb állomások a következők voltak: Heves, Tiszanána, Sarud, Kisköre, Vi- sonta, Kisnána, Adács, Gyöngyöshalász, Gyöngyöstarján, Gyöngyöshal- maj, Gyöngyöspata, Ludas, Kará- csond, Csány, Nagyréde és Bélapátfalva, sőt a Pest megyei Túra és Aszód is. Kiépült a távbeszélőkapcsolat Borsod megyében Putnokkal, Bánrévével, Borsodnádasddal, Diósgyőrrel, Ónoddal, Abaújszántóval, Tokajjal, Hidasnémetivel, Alsó- és Felsőzsolcával, Tiszatarjánnal, Tiszacsegével, Ároktővel, Egyekkel, Tiszakeszivel, Hejőpapi- val, Mezőnyékkel, Hejőbábával, Tisza- luccal, Girinccsel, sőt Balmazújvárossal is. 1945. április 29-én kelt budapesti postaigazgatósági jelentés szerint „az orosz parancsnokság utasítására" a Budapest—Hatvan—Eger vonal távbeszélő-összeköttetéseinek a helyreállítása volt soron. Május második felében alapjában már nem csupán a megyében építették újjá a legtöbb vezetéket, de bekapcsolódott Heves megye a környező megyék telefonhálózatába is. A távírdák működésének megkezdésére sajnos nem volt levéltári adat feltárható. De az bizonyos, hogy az egri főpostán 1945. júliusában már működött a távíróberendezés, viszont május 22-én még nem. Rendkívül érdekes az a levéltári adat, mely szerint 1945. május 17-ón Budapesten feladott táviratot még csak közönséges levélként 22-én kézbesítették a címzettnek. A POSTAHIVATALOK SZÜKSÉGBÉLYEGZÉSEI Befejezésül egy rendkívül érdekes kuriózumra szeretnénk felhívni olvasóink közül elsősorban is a bélyeg- gyűjtők figyelmét, — bár maga a kérdés kortörténeti szempontból is figyelemre méltó. A működésüket megindított postahivatalok egy része nem rendelkezett a szükséges bélyegzőkészlettel, részben mert a menekülő személyzet azt magával vitte, részben pedig, mert az a háborús cselekmények során megsemmisült. Ezért azután, amikor végre újból felvették ezek a hivatalok a levélpostai forgalmat, a küldemények bélyegeinek a lebélyegzésére vagy házilag készített (fából, kemény gumiból), vagy pedig a községi elöljáróságtól kölcsön kapott, eredetileg más célt szolgáló bélyegzőket használtak. Néhány ilyennek be is mutatjuk lenyomati rajzát. A háború pusztításait követő lendületes újjáépítő munka különböző területeiről írtak már eddig is, kiemelve ennek vagy amannak a jelentőségét, szeretnénk hinni és remélni, hogy olvasóink ezek után csak tisztelettel és nagyrabecsüléssel fognak gondolni arra a mindeddig ismeretlen és háttérben maradt újjáépítő munkára, melyet a posta dolgozói, a segítségükre sietett falusi és városi lakosokkal karöltve végeztek. HATVANI így kis összeállítás néhány megyénkben postahivatal sziikségbélyegzöinek lenyomatából. Tipikus emlékei a második világháború pusztítása után újjáéledi életnek.