Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: A posta újjászületése Heves megyében
SUGÁR ISTVÁN: H j A posta újjászületése Heves megyében a 3 3 A Heves megyei Levéltár közleményeiben, az Archívum 1975. évi 4. számában jelent meg a szerzőnek levéltári kutatásai alapján megírt tudományos igényű tanulmánya Adatok Heves megye felszabadulás utáni postatörténetéhez címmel. A szerző erről az eddig ismeretlen témáról ismeretterjesztő cikkben számol be a Hevesi Szemle olvasóinak, akikhez zömükben — természetszerűen — nem juthatott el a megyei levéltár tudományos közleménye.- O A másodük világháború után újjászülető magyar állam életében a postaszolgálat egészen különleges jelentőséggel bírt. Levéltári kutatásaink során egyértelmű határozottsággal bebizonyosodott, hogy az új magyar állam életében a magyar postai szervezet újjászületése minő kulcsfontosságú szerepet töltött be. A Vörös Hadsereg hadműveletei nyomán 1944 szeptemberének első napjaiban Heves megyét a délkeleti s a déli határok mentén érte el. A Hevesben operáló 2. Ukrán Front jobbszárnyának a feladatát e térségnek az ellenséges erőktől való megtisztítása. a Budapest felszabadításáért indított akció, nem különben az északi területeken működő 4. Ukrán Front csapatainak hathatós támogatása képezte. A legyezőszerűen részben északi, északnyugati és nyugati irányban kibontakozott hadműveletek során, bár november 25-én már Hatvarrt is elérte a szovjet hadsereg, sőt a megyeszékhely: Eger november 30- án felszabadult, mindennek ellenére a megye északi területét: a pétervá- sári és a hatvani járások északi felét csak december 24-én sikerűit teljesen megtisztítani a német és a magyar fasiszta csapatoktól. A védekezésre kényszerített katonai erők makacs ellenállását a Bükk és a Mátra hegység nehéz terepadottságai is kedvezően támogatták, de a felszabadító harcoknak ebben az időszakában a Vörös Hadsereg ütőerejének a zömét a hadászati fő célkitűzésére: Budapest felszabadítására összpontosította. A postahivatalok a front közeledtére egymás után beszüntették működésüket, sőt a postai dolgozók egy része el is hagyta korábbi lakóhelyét. A postai küldemények továbbításának valósággal a megbénulását jelentette az, amikor a Budapest— Hatvan—Füzesabony—Miskolc, illetve Debrecen vasúti fővonalakon megszűnt a forgalom. Figyelemre méltó azonban, hogy úgy a vonatok, mint a postahivatalok szinte az utolsó napokig fenntartották forgalmukat. Szépen példázza megállapításunkat, hogy a kulcsfontosságú Hatvanban a vasút, a posta és a távirda 1944. november 14-én hagyott fel működésével, s 19- én már kezdetét vette a község szovjet tüzérségi lövetése. A megyeszékhelyen is a város katonai kiürítésével egy- ídőben zártak be a postahivatalok. De hogy a magyar postaszervezet szinte a front megérkeztéig funkcionált, frappánsan bizonyítja az a birtokunkban levő levélboríték, melyet 1944. november 23-án adtak fel Budapesten atkári címzéssel, s amelyet útnak is indítottak, de a vasútíorgalomnak a Vörös Hadsereg előretörése nyomán való leállta miatt gondosan visszaszállítottak Budapestre és ki kézbesítették a feladónak, „VISSZA! FORGALOM SZÜNETEL!" feliratú bélyegzővel látván el a küldeményt. A postahivatalok bezárása után a bélyegzőket és a bélyegkészletet távolibb, „biztonságosabb”-nak tűnő nagyobb városok hivatalainak küldték meg, vagy pedig az elmenekülő postavezetők vitték magukkal. Az uralomra tört nyilas közigazgatás mindenütt, de kivált a városokban szorgalmazta a lakosság kitelepítését, részben a Kis-Alföld, részben pedig a Dunántúl kijélölt helységeibe. De a nyilas és német fasiszta parancsnak a postai dolgozók pusztán elenyésző számban tettek eleget, s természetszerűen elsősorban is a politikailag exponált hivatalvezetőket, vagy éppen a beosztottakat találjuk a távozók sorában. Az egri főposta hivatal- vezetője is a város katonai kiürítése során menekült el a városból, de a postások többsége a helyén maradt, vagy csak a szomszédos falvakban húzódott meg. A gyöngyösi főposta főnökét is a sürgősen távozók sorában látjuk, s végül is Nyugaton kötött ki. „A gyöngyösi postások csaknem kivétel nélkül a helyükön maradtak - írta később a demokratikus Gyöngyösi Néplap — s főleg ennek köszönhető, hogy postánk szinte sértetlenül maradt." (!) Vitathatatlan azonban, hogy a fel- szabadulás után még bizonyos ideig a kishivatalok egy része vezető nélkül maradt. Ennek az az emberi magyarázata, hogy a postahivatalok vagy ügynökségek vezetőinek sorában sok volt már akkor is a nő, akik a háborús események közeledtére biztonságosabbnak hitt távoli rokonaikhoz utaztak, vagy egyszerűen a háborús pszichózis hatására vettek búcsút munkahelyüktől. Az így gazdátlanná vált hivatalok azután jobban ki voltok téve a háborús pusztításnak. A postai szervezetre rendkívül súlyos csapást jelentett az a körülmény, hogy a visszavonuló magyar és német katonai alakulatok megsemmisítették, felrobbantották a telefon- és távirdaközpontokat. Egerben is ez történt, a többi között. A hatvani eseményekről a felszabadulás után ezt jelentették az alispánnak: „November iO-én megkezdődött a község tüzérségi lövetése. Német különleges osztagok felrobbantották a vasút műszaki berendezéseit, a vasúti hidakat. Aláaknázták a közúti hidakat és a posta műszaki berendezését". A helységnek 24-i kiürítése kapcsán pedig „felrobbantották a Budapest-Mis- kolc-Kassa-i állami főútvonalnak a hatvani Zagyva-hídját, a postahivatal, távirda és telefonközpontjának műszaki berendezéseit." Olyan hatalmas volt a robbanás ereje, hogy átszakította a födémeket, s a földszintről közvetlenül az égre lehetett tekinteni. A főhomlokzatot pedig hatalmas repedés éktelenítette el. A visszavonuló német csapat különleges alakulata a távkábel erősítő állomását fejszével verte szét. (!) A fennmaradt hivatalos iratok egyértelmű határozottsággal tanúsítják, hagy a megye kiterjedt telefon- és távíróhálózata is a visszavonuló csapatok vandál pusztításának esett áldozatul. Ennek a barbár akciósorozatnak a keretében robbantották be a szarvaskői alagutat és szedték, il-