Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Erdélyi Lukács: Végintézkedés
jiiiiiiiilfiiiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiKiiKimmMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiimtiiiiimiijiiiiiiiiiaiiiiiiiuniiiiiiiiiiiiMiiiiiiUiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiHiiiiiiiu ERDÉLYI LUKACS: I j Végintézkedés | s Í | | i § SMHiwtBiHm»iiMHiiniiwnnimmtumHiimiiiiiiiimiiniuiuiiini)uminumimnmiiu»witiiiiMMWnwiiiwi>niimmwM.tt»»ii»nuftrti>»wwiiHwiwmi~ Veres Gábor betegágya körül ezen a héten mozgalmassá vált a világ. Kedden délelőtt kapta meg a fiúk levelét Budapestről. Véletlenül került a kezébe. Anna nevű leánya éppen a faluban piacolt, a reggeli kapkodásban elfelejthette az ajtókat kulcsra zárni, s így a postás egészen a betegágyig jutott. Derék fiatalember volt, a borítékot is ő bontotta fel, s a teleírt papírt az öreg ember kicsit még mozgatható bal kezébe helyezte. — Milyen odakint az élet? — kérdezte a beteg, inkább csak a barát- kozás kedvéért. A postásfiú jól tudta, hogy Veres Gábor bácsi már tíz éve nyomja az ágyat, hát úgy beszélt, hogy a szó ide is megfeleljen: — Olyan szeles, csípős az idő, hogy kilépni sem érdemes. A beteg mosolyfélével jutalmazta a fiú igyekezetét. — Ezek, már a böjti szelek, fiam: az öregeket elviszik, a fiatalokat megfrissítik. A hosszú írást többször is végig olvasta. Tulajdonképpen nem is neki volt címezve, hanem Veres Annának, a lányának. A három Veres-fiú közös válasza volt a húguk legutóbbi levelére. Szép, értelmes szöveg volt, biztosan a jogász fiú fogalmazta, bár a mérnök és a tanár szava is kihallatszott belőle. Azt is mondhatná valaki, hogy illetlenség volt felbontatni, de- hát a családi küldemények olyanok, hogy mindenkihez szólnak. No, lám, lám ... hát így vagyunk. Annus nemcsak dohogni tud, hanem mozgolódni is. A fiúk válaszából a lány levele is kiolvasható: a régi udvarlóm megözvegyült, kérőként jelentkezett, de csak házzal együtt és ágyban fekvő beteg nélkül hajlandó elvenni, ... fogadjátok magatokhoz az öreget, én már eleget szenvedtem mellette, feláldoztam az ifjúságomat, ... harmincöt éves vagyok, jogom van egy kis életre, nemcsak nektek áll a világ ... A lány előtte is célozgatott már a házasságra, de az akadályról egyetlen szót sem ejtett. Hát ezért fintorog, csapkod, zsörtölődik már hetek óta! No lám, lám... hát ide is eljutottunk. A húgocska levele nem igen válogathatta a szavakat, mert a bá- tyuskák válasza meglehetősen ingerült: mindnyájunk életét fel akarod fordítani? ... jól tudod, hogy egy magatehetetlen beteg ápolását egyikünk sem tudja vállalni, kicsi a lakás, nagy a család, dolgozik a feleség, ápolót még dupla pénzért sem lehet kapni, ... le és a férjed szépen eitertek majd a nagy szobában, a kis szoba maradhat apanKé, ...ha uny- nyiru vagy, inkább felemeljük a Havi xurtásdíjat, mi a pénzt sonasem sajnáltuk, gondold meg, Annuskánk, te is jól jársz, a beteg is nyugton ma- raúhat, úgyis hozzád van szokva, meg a jó falusi levegőhöz, csendességhez, embertelenség lenne új környezetbe kényszeríteni, úgy sem sok van már hátra az öregnek, ezt igazán megértheti a jövendőbelid is, ha ennyi belátása sincs, akkor nem érdemli meg, hogy Veres Anna férje és a mi sógorunk iegyen, ezt kertelés nélkül meg kell neki mondanod, ...előtted is ismert dolog, hogy a kórházak elfekvő osztályai túlzsúfoltak, a szociális otthonok ilyen béna embert nem vállalnak, egyszerűen tehetetlenek vagyunk, ... arról sem szabad megfeledkezned, drága húgunk, hogy régi megállapodásunk szerint a családi ház és egyéb csak akkor lesz a tied, ha haláláig kitartasz az öreg mellett, ajánljuk, hogy ezt a kérődnek is hozd a tudomására, ...egyébként nyáron feltétlenül leutazunk, addig mozdulni sem tudunk, de akkor mindent szépen, békésen elrendezünk ... A beteg gyűrött pergamen-arca, kiszikkadt szeme semmiféle érzést nem árult el, csak lélegzése gyorsult, s a szemhéjai rebbentek sebesebben. Úgy érezte, hogy a kis szobában kibírhatatlanul fülledt lett a levegő, szinte fuldoklott benne. Bal kezével nagy erőlködve ülőhelyzetbe tornászta magát, hogy ablakot tudjon nyitni. Odakint valóban böjti szelek zúgtak, s a szobácskát pillanatok alatt tele fújták enyhítő levegővel. Aztán meg kellett birkóznia a széllel, hogy be tudja csukni az ablakot. Sikerült győznie, de utána fáradtan esett visz- sza a párnákra, lekintetét ráakasztotta az egyik szobasarokra, s tízéves gyakorlatával beleszédítette magát a gondolation csendbe. A kiskapu csattanására riadt fel. A levelet bal kézzel a szalmazsák alá nyomta. Alvást színlelt, hogy időt nyerjen a gondolkozásra. Később szemhéjai alól megleste a lányát. Harmincöt éve van a szeme előtt, de a levél nyomán most olyasmi érzése támadt, hogy tulajdonképpen meg sem nézte még ezt a gyereket. Az pedig bejön, kiszalad, a szobaajtót hol nyitva hagyja, hol maga után csapja, kivisz valamit, behoz valamit, ágyat vet, tüzet gyújt, edényeket csörget, kanalat, villát, kést forgat a kezében, a betegre pislog, a tüzet vigyázza, a szobát pásztázza, az ablakon is kivág a tekintete, mintha a böjti szeleket dorgálná... Úristen, tud-e ez közben gondolkozni is! Ki ez a végtelen szorgalmú teremtés?... Magas, szikár, erős nőszemély, mogorva arc, a szemek és a száj körül durva ráncok, sima haja középütt kettéválasztva, a nyakszirt táján valamiféle konty, hosszú, sötét ruhájában olyan, mint egy kivetkőz- tetett apáca ... Ez lenne az én lyányom? Annus még az ősszel bevitte a sparhertet a kis szobába, s így fűteni és főzni tud egyszerre. Spórolós fehércseléd, jól megtanulta, hogyan kell szorítani a garast. Ahogy most munka közben hajladozik, egész formásnak látszik. Hát csak ez az én lyányom, gondolja az öreg, sok van benne az anyjából, meg az én morcosságomból is. Szép lány volt valamikor, keringtek körülötte a legények. Talán még ki tudna nyílni, ha jól megölelgetné valaki. — Csúnyán elaludtam — hívja fel magára a figyelmet. — Teheti — mondja a lány kurtán. A beteget már nem bántja a hang. Megszokta. Csak éppen tovább hallgatnak utána. Ezt is megtanulták. Egyszer majd újra megszólal valamelyikük, aki nem bírja tovább. Most az öreg adja meg magát: — Te, lyányom, megvan még az a kötél, amivel a zsákokat húzgáltuk a padlásra? — Mi gondja vele? — Arról a kötélről álmodtam, hal- lod-e. Jó, erős kötél. Még én kötöttem fel a padlásgerendára, a lenti végére meg hurkot készítettem a zsákok részére ... Álmomban hiába kerestem. — Ott lóg a kamrában — löki vissza a szót a lány. — A létra mellett? — Csakis. — Jól van, lyányom. Ott van annak a helye. — Bolond álmai vannak, kendnek. Hol vannak már a huzgálnivaló zsákok?... Mondja csak, apám: a postás nem járt? Kis csend után: — Nem tudok róla, lyányom. Vársz valamit? — Mit várnék?... No, hozom az ágytálat. A reggeli tisztálkodás után meg akarta simogatni a nagylány kezét, de az szinte elugrott, s szó nélkül kifordult a szobából. Szegény kislyá- nyom, eleged lehet már belőlem, gondolta a beteg. A délutáni csendben, amikor a lány a sparhert mellett varrogatott, halkan, de nagyon határozottan így szólt hozzá: — Hát, kislyányom, én már útra készülök. Veres Anna ránézett az apjára, s fejét csóválta. — Ha már beszélgetni akar, találjon ki okosabbat kend. — Még néhány nap... Éppen ideje lesz.
