Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Erdélyi Lukács: Végintézkedés

jiiiiiiiilfiiiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiKiiKimmMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiimtiiiiimiijiiiiiiiiiaiiiiiiiuniiiiiiiiiiiiMiiiiiiUiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiHiiiiiiiu ERDÉLYI LUKACS: I j Végintézkedés | s Í | | i § SMHiwtBiHm»iiMHiiniiwnnimmtumHiimiiiiiiiimiiniuiuiiini)uminumimnmiiu»witiiiiMMWnwiiiwi>niimmwM.tt»»ii»nuftrti>»wwiiHwiwmi~ Veres Gábor betegágya körül ezen a héten mozgalmassá vált a világ. Kedden délelőtt kapta meg a fiúk levelét Budapestről. Véletlenül került a kezébe. Anna nevű leánya éppen a faluban piacolt, a reggeli kapkodás­ban elfelejthette az ajtókat kulcsra zárni, s így a postás egészen a be­tegágyig jutott. Derék fiatalember volt, a borítékot is ő bontotta fel, s a teleírt papírt az öreg ember kicsit még mozgatható bal kezébe helyezte. — Milyen odakint az élet? — kér­dezte a beteg, inkább csak a barát- kozás kedvéért. A postásfiú jól tudta, hogy Veres Gábor bácsi már tíz éve nyomja az ágyat, hát úgy beszélt, hogy a szó ide is megfeleljen: — Olyan szeles, csípős az idő, hogy kilépni sem érdemes. A beteg mosolyfélével jutalmazta a fiú igyekezetét. — Ezek, már a böjti szelek, fiam: az öregeket elviszik, a fiatalokat meg­frissítik. A hosszú írást többször is végig ol­vasta. Tulajdonképpen nem is neki volt címezve, hanem Veres Annának, a lányának. A három Veres-fiú közös válasza volt a húguk legutóbbi leve­lére. Szép, értelmes szöveg volt, biz­tosan a jogász fiú fogalmazta, bár a mérnök és a tanár szava is kihallat­szott belőle. Azt is mondhatná valaki, hogy illetlenség volt felbontatni, de- hát a családi küldemények olyanok, hogy mindenkihez szólnak. No, lám, lám ... hát így vagyunk. Annus nemcsak dohogni tud, hanem mozgolódni is. A fiúk válaszából a lány levele is kiolvasható: a régi ud­varlóm megözvegyült, kérőként jelent­kezett, de csak házzal együtt és ágy­ban fekvő beteg nélkül hajlandó el­venni, ... fogadjátok magatokhoz az öreget, én már eleget szenvedtem mellette, feláldoztam az ifjúságomat, ... harmincöt éves vagyok, jogom van egy kis életre, nemcsak nektek áll a világ ... A lány előtte is célozgatott már a házasságra, de az akadályról egyet­len szót sem ejtett. Hát ezért finto­rog, csapkod, zsörtölődik már hetek óta! No lám, lám... hát ide is elju­tottunk. A húgocska levele nem igen válo­gathatta a szavakat, mert a bá- tyuskák válasza meglehetősen inge­rült: mindnyájunk életét fel akarod fordítani? ... jól tudod, hogy egy magatehetetlen beteg ápolását egyi­künk sem tudja vállalni, kicsi a la­kás, nagy a család, dolgozik a fele­ség, ápolót még dupla pénzért sem lehet kapni, ... le és a férjed szépen eitertek majd a nagy szobában, a kis szoba maradhat apanKé, ...ha uny- nyiru vagy, inkább felemeljük a Havi xurtásdíjat, mi a pénzt sonasem saj­náltuk, gondold meg, Annuskánk, te is jól jársz, a beteg is nyugton ma- raúhat, úgyis hozzád van szokva, meg a jó falusi levegőhöz, csendes­séghez, embertelenség lenne új kör­nyezetbe kényszeríteni, úgy sem sok van már hátra az öregnek, ezt iga­zán megértheti a jövendőbelid is, ha ennyi belátása sincs, akkor nem ér­demli meg, hogy Veres Anna férje és a mi sógorunk iegyen, ezt kertelés nélkül meg kell neki mondanod, ...előtted is ismert dolog, hogy a kórházak elfekvő osztályai túlzsúfol­tak, a szociális otthonok ilyen béna embert nem vállalnak, egyszerűen te­hetetlenek vagyunk, ... arról sem szabad megfeledkezned, drága hú­gunk, hogy régi megállapodásunk szerint a családi ház és egyéb csak akkor lesz a tied, ha haláláig kitar­tasz az öreg mellett, ajánljuk, hogy ezt a kérődnek is hozd a tudomásá­ra, ...egyébként nyáron feltétlenül leutazunk, addig mozdulni sem tu­dunk, de akkor mindent szépen, bé­késen elrendezünk ... A beteg gyűrött pergamen-arca, kiszikkadt szeme semmiféle érzést nem árult el, csak lélegzése gyorsult, s a szemhéjai rebbentek sebesebben. Úgy érezte, hogy a kis szobában ki­bírhatatlanul fülledt lett a levegő, szinte fuldoklott benne. Bal kezével nagy erőlködve ülőhelyzetbe tornász­ta magát, hogy ablakot tudjon nyitni. Odakint valóban böjti szelek zúgtak, s a szobácskát pillanatok alatt tele fújták enyhítő levegővel. Aztán meg kellett birkóznia a széllel, hogy be tudja csukni az ablakot. Sikerült győznie, de utána fáradtan esett visz- sza a párnákra, lekintetét ráakasztot­ta az egyik szobasarokra, s tízéves gyakorlatával beleszédítette magát a gondolation csendbe. A kiskapu csattanására riadt fel. A levelet bal kézzel a szalmazsák alá nyomta. Alvást színlelt, hogy időt nyerjen a gondolkozásra. Később szemhéjai alól megleste a lányát. Harmincöt éve van a szeme előtt, de a levél nyomán most olyas­mi érzése támadt, hogy tulajdonkép­pen meg sem nézte még ezt a gye­reket. Az pedig bejön, kiszalad, a szobaajtót hol nyitva hagyja, hol ma­ga után csapja, kivisz valamit, behoz valamit, ágyat vet, tüzet gyújt, edé­nyeket csörget, kanalat, villát, kést forgat a kezében, a betegre pislog, a tüzet vigyázza, a szobát pásztázza, az ablakon is kivág a tekintete, mint­ha a böjti szeleket dorgálná... Úr­isten, tud-e ez közben gondolkozni is! Ki ez a végtelen szorgalmú terem­tés?... Magas, szikár, erős nősze­mély, mogorva arc, a szemek és a száj körül durva ráncok, sima haja középütt kettéválasztva, a nyakszirt táján valamiféle konty, hosszú, sötét ruhájában olyan, mint egy kivetkőz- tetett apáca ... Ez lenne az én lyá­nyom? Annus még az ősszel bevitte a sparhertet a kis szobába, s így fű­teni és főzni tud egyszerre. Spórolós fehércseléd, jól megtanulta, hogyan kell szorítani a garast. Ahogy most munka közben hajladozik, egész for­másnak látszik. Hát csak ez az én lyányom, gondolja az öreg, sok van benne az anyjából, meg az én mor­cosságomból is. Szép lány volt vala­mikor, keringtek körülötte a legények. Talán még ki tudna nyílni, ha jól megölelgetné valaki. — Csúnyán elaludtam — hívja fel magára a figyelmet. — Teheti — mondja a lány kurtán. A beteget már nem bántja a hang. Megszokta. Csak éppen tovább hall­gatnak utána. Ezt is megtanulták. Egyszer majd újra megszólal valame­lyikük, aki nem bírja tovább. Most az öreg adja meg magát: — Te, lyányom, megvan még az a kötél, amivel a zsákokat húzgáltuk a padlásra? — Mi gondja vele? — Arról a kötélről álmodtam, hal- lod-e. Jó, erős kötél. Még én kötöt­tem fel a padlásgerendára, a lenti végére meg hurkot készítettem a zsá­kok részére ... Álmomban hiába ke­restem. — Ott lóg a kamrában — löki vissza a szót a lány. — A létra mellett? — Csakis. — Jól van, lyányom. Ott van annak a helye. — Bolond álmai vannak, kendnek. Hol vannak már a huzgálnivaló zsá­kok?... Mondja csak, apám: a pos­tás nem járt? Kis csend után: — Nem tudok róla, lyányom. Vársz valamit? — Mit várnék?... No, hozom az ágytálat. A reggeli tisztálkodás után meg akarta simogatni a nagylány kezét, de az szinte elugrott, s szó nélkül ki­fordult a szobából. Szegény kislyá- nyom, eleged lehet már belőlem, gondolta a beteg. A délutáni csendben, amikor a lány a sparhert mellett varrogatott, halkan, de nagyon határozottan így szólt hozzá: — Hát, kislyányom, én már útra készülök. Veres Anna ránézett az apjára, s fejét csóválta. — Ha már beszélgetni akar, talál­jon ki okosabbat kend. — Még néhány nap... Éppen ideje lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom