Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Az idővel elégő
Fintorért, sőt Kell az igenlést Elfogadom, hogy Véglegesen-szép Éppen az erkölcs Indulatommá Juttat idáig, összeszerelnem. Juttqt a végső És letagadva Tettig, amelynek Azt, ami bennem Kezdete van csak? Végbemenendő, Kell-e tovább is (FELOLDÁS) Hinnem a példák És a Teremtés Ez a tett, ez a vég idelátszik, Vérözönében? Ez a véges a végtelen is már. Mit hisz a gyermek? Ahogy elfogy a perc, hogy a végén. Sohasem, sohasem, sose lenne — Hogy hisz a felnőtt? S míg a világot (ÚJABB INDULAT) Képmutatással, Félve, naponta Mit ne tegyek haragommal? Rendre becsapják Mit ne akarjak? A döntés Vad kupecekből Megkoszorúzza a lelkem összevezényelt Rettenetes ragyogással! Emberi bandák, Állati jankók, Hol van az Énnek, Ennek a felnőtt És keresendő Énnek az első Tette, a jellem? És ha a mában Elkopik és a Holnapi napra Nem születik meg Újra, ha jobban, (A KÉTELY ÖRÖMÉVEL) Tegnap a jellem Szó koszorúzta Végig a gondot Rajtam! A jellem Megkeresendő Bárhol! A tettben? És ha a tett nincs? És a szavakban? Hány tagadással Mert pihenés nincs, Hát hova szállhat? (ÚJABB TÖPRENGÉSSEL) Én mindig annyit, És ugyan írtam, Hogy nem lehetne Ellenvetéssel Se ma, se holnap Eltékozolni — Ami igazság Fájó szavakban Kimondható volt, Kimondtam, aztán Várok, didergek, A holnap eljön — (ÖNMEGVETÉSSEL) Aki feleslegesnek, Tehernek született — Ilyen sorsok megesnek — Hagyja az életet! Legyen benne erő még Es jól számolja le. Hogy a mohó idő ég És ő ég el vele, A többit hagyja másra! Csak ami idegent Jelezhet ámulósa. Azzal hová legyen? Drahos István fametszete (1963)
