Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Az idővel elégő
BECS, 1926, JAN. Mekkora kedves Baklöveged van Ebben a bájos, Új üzenetben! Pénzt akaródzol? Bárha tehetném! Pénz, ami magnak Kellene nálam, Nincs, s ha ez így van. Kényszeredetten Más etikával Járok a földön, S abbon igyekszem Jutni előbbre — Lakni meg enni Kellene és még Kellene más is, S mint te is olykor Rendre tanítasz, Mondom ez úttal, Rend, kicsi rend is Kellene bennem, Nap vagyok így csak Izzik e tányér, S rajta a minden Nő zabolátlan, Mennyi erő és hány Kusza zavartságl (TOPREN KEDÉS) Az ég talán tudója, hogy lehetne Költőt szülni, vagy szülni mást helyette? Hogyha a szükség Újra megérint? Vagy csak az élet Lenne az érték, És ami benne Emberi részünk. Folytonosan csak Átalakuló, Égi kísértés? PÁRIZS, 1926. OKT. Itt van a téma, Vásznakon és a Színek egében, Furcsa kis ábrák Közt, de nem úgy, hogy Mondani kéne, 6s nem is úgy, hogy Vallani kéne, Mint a megoldást, Melyet a szív rejt, Vagy kikiált, Hogy bárki megértse. és ez a téma Mindig utólag, Benne, a tettben Kelt örök élményt. Mert a valódi Téma elindít Fel-fel, a csúcsig — Am ki a bíró, Mekkora mércét Tart a kezében, Hány tagadással, Hány nagy Igennel? Ringatni el nem halt értékeinket, Mikor a főgond itt zokog, a Mindegy! Mindegy: ki volt, miért, hová, kiért élt, Csak az nincsen sehol, amit ma kértél, Ez lenne most a seb, az Egyre-Mindegy, Ahogy rabolja vézna hiteinket. HATVAN, 1926. AUG. Még lovagolni Nem merek, ám a Kiskocsi itt van Értem. A borbély Kéri, hogy épp most Jöjjön el és még Jönne borotva. Megvagyok, innen Kellene mennem Még le, Makóra, Majd az a Párizs és a csavargás! Hogy lehet unni Azt a bakonyt, ott? Majd jövök és új Szívvel, egész sor Névhez igyekszem El-ki-bejutni, Mert van ajánlás, És az a kispénz összejön innen — Onnan — ez így megy — Persze a dolgok Új etikája Ennyi se néha — És hol az erkölcs, PÁRIZS, 1927. MARC. 12. A táncosnő valóban Magyar s szép volt. A bája Bűvölte vőlegényét, Aki szerelmesen-vad, Féltékeny, sűrű férfi, Tehát a nő, a táncos Kacérkodott velem, de Vesztére, vőlegénye Szemem előtt lelőtte Sajátmagát — Beszélték, Hogy ez a nő megölte Szerelmesét, velem meg Továbbszökött, azaz, hogy Megszöktettem — hová is? Miközben a gyomorbaj Naponta meggyötörne. Miközben a barátok írnak rólam, szavalnak, Miközben itt a sznobság Olykor kedves derűvel Használható a célra, Miközben Korda Vince Megfestene. A vásznon Inkább egy félhülyével Találkozom, de ettől Mélyen megdöbbenek, mert Szugqesztív a hatása, S valahogy rám hasonlít — PÁRIZS, 1927. MÁRCIUS 25. Elmondhatod Ödönnek, Hogy amit eddig értem Tett, az pótolhatatlan, De a nemvárt eredmény Nem az ő érdeméül Sorolható, hiszen ha Belőlem az hiányzik. Amit ő meg se sejtett, Vagy meg sem sejthetett még, Akkor ma nincs eredmény, Se ez, se semminő se! Talán rosszul is ismert, Ezt kell feltételeznem, így hát aránytalanság Mutatkozik a tőle Indult rokoni szándék És a kitűnt eredmény Között, ezért a hála Belőlem úgy szivárog, Ahogy belül fakadna: Ha bárhol életében Veszély, vagy más adódna, Mindent tennék miatta, Akár az elveimből Bármelyiket feladnám, De így, az életünkben, Ahogy vagyunk, ne várjon, Megalázó fokon ne Kérjen hálát — a pénzérti CAGNES SUR MER, 1927. JÚL. A politiká'ól vagyok beteg, De még van némi pénzem tőletek. A nők sokszor sírnak, bár nem tesz jót nekik, A férfiak a szépséget ízlelgetik. NÉMETH LÁSZLÓ, 1928. MÁRCIUS 31. Ez a műprimitívség Lebilincsel, a művész Igazít a fö'ényén, Ha a gond, ha a játék Igazibb, komolyabb lesz; Modor ez, ez a iátszma Valahol közelebb visz A világhoz, amelyből Igazat hoz a dallam, Második tétel VAGÖ MARTA, BRAINS, 1928. JÚL. 23. Nem, ne magad lásd, És ne akard, hogy Mindig a sorsod Lenne a téma Fürge agyadnak, És ne akard, hogy Mások is úgy, azt Látva szavalják, Mint ami téged Görcsbe csavarhat — Ennyi nagy önzés Nem vezet el már Semmi sikerhez! Mondta a néném, S bár szeretettel Adta a választ, 'Nem lekicsinylő
