Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - KÖNYVESPOLC
LACKÓ MIKLÓS: VÁLSÁGOK—VÁLASZTÁSOK Egyre gyakrabban vállalkozik történeti irodalmunk arra, hogy harminc-, negyvenévvel ezelőtti szellemi, ideológiai életünk problémáit és vitapontjait tudományos igénnyel tisztázza. Az ilyen kísérleteknél valójában nem kevesebbről van szó, mint mai gondolkodásunk ideológiai előképének a megrajzolásáról. Laczkó Miklós kötetbe gyűjtött tanulmányai arra keresnek választ, hogy a harmincas évek társadalmi és szellemi válságából kiutat kereső egyéni gondolatrendszerek és eszmei-politikai csoportosulások milyen elképzeléseket és szervezeti kereteket hoztak létre. A harmincas évek elején Magyarországon is súlyosan végigsöprő gazdasági válság rövid időszak alatt ingataggá tette az uralkodó köröknek azt a stabilizációját amit az első világháborút követően sikerült megteremteni. A válságból kiutat keresők sorában ott találjuk a legkülönbözőbb árnyalatú politikai-ideológiai kísérleteket, amelyek — le- fojtottan ugyan —, már a húszas évek elején is sokféle árnyalatát képviselték a magyar ideológiai gondolkodásnak. A kötet tanulmányai — melyeknek nagy része különböző folyóiratokban már napvilágot látott —, olyan izgalmas ideológiatörténeti problémákat boncolgatnak, mint a népiesek nemzedéki tömörülésének kísérlete, az Új Szellemi Front megalakulása és ideológiai jellemzői vagy pedig a magyar politikaiideológiai irányzatok formaváltozásai a 30- as években. Több tanulmányban kísérli meg a szerző kifejteni a két világháború közötti kommunista mozgalom ideológiai harcainak jellemzőit. Elemzi a fasizmus kelet-közép- európai elterjedésének okait és általános ismérveit. A két háború közötti Magyarország minden bizonnyal legizalmasabb, tudományos cikkekben és memoár írásokban sem egyértelműen tisztázott problémája a népi írók által kavart szellemi erjedés, illetőleg az a nemzedéki tömörülési kísérlet, melyet a népiesek szerveztek a társadalom közeli és gyors átalakításának az igényével. Lackó Miklós két tanulmányban tesz kísérletet arra, hogy a harmincas években szerveződő nemzedéki tömörülés ideológiáját és társadalmi célkitűzéseit értelmezze. Rámutat azokra a társadalmi, politikai jellemzőkre melyeknek következtében ez az új frontalakulási kísérlet bekövetkezhetett. A világgazdasági válság meggyorsította ezt a folyamatot, részben azzal, hogy a 30-as években szerveződő jobboldal is új arculatot öltött, másrészt maga a kormánypolitika is hajlandóságot mutatott arra, hogy a későbbiekben ugyan hamisnak bizonyult reform-demagógiával a szellem embereivel kiszélesítse a szimpatizánsok társadalmi bázisát. A korszak az ideológiai átrendeződés korszaka is, ami leginkább a magyar szellemi élet neuralgikus pontjának számító irodalmi életen érződött a legjobban. Lackó a tényszerű feltáráson kívül arra törekszik, hogy megrajzolja a mozgalom ideológiai jellemzőit és értelmezze az új nemzedék ideológusainak tartott írók eszmei alapállásának motívumait. Lackó szerint a mozgalom abból a csalódottsági érzésből fakadt melyet azok a részben paraszti származású intellektuális elemek termeltek ki akik élesen elfordultak a 20-as években megvalósult ellenforradalmi politikától éppen úgy, mint az évtized eleji forradalmi tradícióktól. A mozgalom egy valójában már elvetélt és megkésett polgári fejlődést akart új vágányokra terelni. Németh László szellemi útkereséseiben egy osztályával és a kortársi társadalmi szellemi viszonyokkal meghasonlott értelmiségi egyénnek kíván új magatartásformát kirajzolni. Lackó Németh László nemzedékteremtő gondolatait elemezve arra a következtetésre jut, hogy a némethi gondolati rendszerrel szemben szükségszerűen válik az illyési álláspont — a jakobinus nacionalizmusnak értelmezett politikai-ideológiai rendszer — az új nemzedék formálódásának, szélesebb rétegek által is inkább méltányolt és inkább elfogadott eszmekörévé. A szellemi ideológiai útkeresés természetszerűleg kihatott a korabeli munkásmozgalomra is. Ezen a téren kettős kísérletről volt szó. Egyrészt a húszas évek eleji forradalmi időszakban nem egyértelműen megoldott társadalmi és politikai problémákat kellett újólag átgondolni. Másrészt az egyre fokozódó fasiszta veszéllyel szemben kellett az antifasiszta erők összefogásának ideológiai terepét kimunkálni. Lukács György 1928-as foganású írása — a Blum tézisek — sajátos dokumentuma a magyar kommunista mozgalomnak. A kibontakozó gazdasági válságban a kommunista mozgalomnak is választ kellett adni arra, hogy Magyarországon mi a soron következő stratégiai, taktikai feladat. Lukács politikai tézistervezete új alternativát vázol a korabeli magyar kommunista mozgalomnak: szerinte a súlyosbodó gazdasági válság ellenére sem beszélhetünk olyan krízisről, amelyből megteremthető egy újabb proletárdiktatúra. Helyette Lukács egy demokratikus diktatúrát lát inkább megvalósíthatónak amely a szocializmushoz vezető út közbeeső állomása lenne. Lackó Miklós tanulmánya elhelyezi ezt a dokumentumot mind a magyar mozgalomban, mind Lukács szellemi önfejlődésében. Megállapítja, a dokumentum mint a balodali szektarizmus és a forradalmi ro- manticizmus elleni vitairatnak fogható fel. Ugyancsak a magyar kommunista mozgalomban a húszas évek végén kibontakozó mozgalmi válságot elemzik a kötetnek a Révai-tanulmányai. Az a szellemi portré, amit Lackó Miklós rajzol a két világháború közötti kommunista mozgalom eme tekintélyes alakjáról, nemcsak elemző és színes, problémafelvető, hanem sok vonatkozásban továbbgondolásra is ingerlő. Révai 48-as írásainak ideológiateremtő funkcióját és aktuálpolitikai fogantatásait emeli ki Lackó. A szerző Révaiban olyan ideológust láttat aki a korabeli társadalmi és szociális problémák iránti fogékonysággal a kommunista mozgalom által elvégzendő feladatokhoz kíván a kortársi jelenben is elfogadható ideológiai fogódzókat kimunkálni. (Gondolat, 1975.) Szőke Domonkos Egy Steinbeck-mű világa- KÍSÉRLET A KRIZANTÉMOKRÓL A század derekától egészen napjainkig haladva aligha találunk az amerikai prózairodalomban még egy olyan jelentős egyéniséget, akit témában és kifejezési módban Steinbeck mellé állíthatnánk. Témáinak, műfajainak, eszközeinek változatossága révén életműve, teljesen egyéni gondolatközlő világa osztályozhatatlan, besorolhatatlan. Maga a háttér, amelybe beágyazza mondanivalóját, a fizikailag létező valóság, reális alakjai való időben és földrajzi térben, tájakon élnek. Ezt bizonyítja az 1950-ben megjelent The Long Valley című kötet dráma-novellája, A krizantémok, eredeti címén The Chrysanthemums. E drámai eszközökkel és szerkesztéssel épített novella az író szülőhelyén, Salinas városka mentén játszódik. Hősei reális, tipikus alakok, egyszerű emberek, jómódú gazdaságuk ellenére is. Egy viszonylag gazdag amerikai farm decemberi szombat délutánjának eseményeibe pillanthatunk be. A domboldalon fekvő tanya világát eleveníti meg Steinbeck. A természeti környezet a Salinas folyó völgye, amelyet a ,.flanelszürke téli köd" szigetelt el ,,az égtől és az egész világtól." Rögtön az első képben megteremti a lényeges alaphelyzetet az író, amely miatt az egész történet létrejött, s amely tragikussá képes változtatni a ,.tiszta, fehér tanyaépület” és „piros muskátli" idilljét. A folyóparti füzes levelei „lángolón sárgálltak" a „csend, a várokozás ideje" alatt. „Hideg volt a levegő, hideg, de gyengéd". A motívum drámaiságot indít meg, nem egyszerű ellentétről, de jelképről van sz®, amely mintha a kar vagy éppen a narrátor szerepét jelentené, s amely előkészíti a konfliktust. Erre utal. őzt bontja tovább a „De köd és eső nem fér össze." gondolat is. Majd színre lép a virágoskertjét gondozó harmincöt éves asszony, akit a tanyai életforma fizikai erőt igénylő világa „tagbaszakadttá, nehézkessé” tett, „ormótlan bakancsot", fekete férfikalapot erőszakolt rá. Krizantémjait nyesegeti, míg a férje üzletel a kapitalista állam hivatali üzletkötőivel, a „két, utcai ruhás férfival”. Az alakok száma csak eggyel nő, a bádogoséval, ez is a drámai elvek szerint építkező szerkezetre utal. A mai drámák kevés szereplőt mozgatnak, ezért mint ebben az elbeszélésben is, ragyogó lehetőség nyílik a sokoldalú jellemzésre, bemutatásra, a leglényegesebb tulajdonságok kiemelésére. Tagbaszakadtsága ellenére a nő arca élénk és csinos. Nő szerepeltetése, drámai alakká emelése ritka Steinbeck műveiben, legtöbbször csak mellékes alakként jeleníti meg. Máris eggyel bővült az író sokszínűsége: a nőt, mint középponti személyt ábrázolia, nem pedig, mint másodlagos alakot. A férj, Henry Allen boldog, hogy jó üzletet kötött, és feleségét vacsorázni hívja a városba. Áz asszony örül a csekély változatosságnak, s szívesen beleegyezik. Amíg a férj a tinókat behajtja, egy kóborló bádogos érkezik a farmra kopott ba- tárján különös felszerelésével, egy „öreg pej” és „egy szürkésfehér kis csacsi" valamint egy sovány kutya társaságában. Ügy jelenik meg, ,,. . . mintha különös álomból lépett volna elő". A kocsi ugyanabban a környezetben, a sárgás, fűzfás dűlőn közeledik, amelyet az író az egyetlen színt adó motívumnak nevez, lav a szekér, főleg egyetlen férfi utasa különös szerepet kap, szimbolikussá lesz. A bádogos és az asszony beszélgetése folytán kiderül, az asszony ki akar törni ebből a világból, a foitogató, körülkerített tanyából, a. magányból, a semmilyen változatosságot nem hozó életmódból. Ismét megjelenik a Steinbeck-féle idill: „Mindig arra szeretek járni, amerre a szép idő." — mondja a „nagydarab ember”. Effajta idillre utal a virágok,a krizantémok szerepe is. Nem véletlen, hogy azok a virágok a temető virágai. Szimbolikus értelmű a cím Is, amelynek komor hangulata a steinbecki kiúttalanság, a magány jegyében írt, szabadjon így neveznem — tragédiája. Nem a mű végén lesz tragikussá a tanyasiak, a közösségtől elszigetelt emberek élete, hanem az egész elbeszélés atmoszférájában benne él az elszomorító társadalmi valóság, amely felé Steinbeck a harmincas évek gazdasági válsága után fordult. Nem az amerikai proletariátus, hanem a mezőgazdasági munkások, farmerok, a földdel együtt élők, dolqozók kerülnek művel középpontjába. Steinbecket is gyerekkora, ifjúkori foglalkozásai a vidékhez, a földműveléshez, a tanyai idillikus természet-ember és ember-ember kapcsolathoz vonzotta. A két, változatosságot kutató ember pillanatok alatt kialakuló mély kapcsolatát az író elmélyült lélekelemző emberábrázolással mu- tatia be. Az események minden kis részletére kiterjed az alkotó figyelme. minden részecske segíti a tetőpontig, pontosabban a tetőpontokig való eljutást. Mint a drámában, egyetlen fontos dolog létezik: a két ember kialakuló kapcsolata, vonzalma folyamatának fokról fokra kiteljesedő ábrázolása, az ellevegőtlenített tanya fölé emelése. Az edényt foltozó, ollókat javító borostás, szinte mesei alak és az asszony között az eleinte meglevő üzleti hangnem, mihelyt a férfi a nő krizantémjairól érdeklődik, közvetlenné, meleggé változik. A feleség Örömmel teljesíti a bádogos kérését, s ad neki néhány haitást eqy virágcserépben, maid készségesen elmagyarázza, hogyan kell gondoznia a hajtásokat. „Rügyezéskor kell a legjobban vigyázni —- mondta aztán tétován." Valóban, ez a szimbolikus kép az életút kezdetekor való vigyázat
