Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Salga Attila: Munkásmozgalom és eszperantó II.
IIIIWI ntlHtlttlllMItlllllillllltMimiilllHIIIIIIItillllltllimiltiltltlllllUIIHIimilllllllllllllllllllllllllllillllMI SALGA ATTILA: Munkásmozgalom és eszperantó II. a,. .2 A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületének szépen indult munkáját az első világhábo.ú lefékezte és megakadályozta olyannyira, hogy két évig (1917—1913) nem is működött. Számos eszperantista munkás esett orosz hadifogságba. Baghy Gyula, Sárosi Mihály, Mi- halik József, Bállá Ignác és mások hősies munkájának eredményeként százak — köztük civil oroszok is — sajátították el az eszperantó nyelv alapjait. A háború előtti vezetőség néhány lelkes tagja kezdeményezésére, az októberi polgári demokratikus forradalom győzelme után, újból megindul a munkásegyesület tevékenysége. A kedvező feltételek mellett az eszperantista munkásmozgalom teljes fényével és erejével kibontakozhatott. Engedélyezték a nyelv oktatását a Budapesti Tudomány- egyetemen, ,létrejött a Nemzetközi Nyelvi Bizottság, amelynek alapítótagjai között találhatjuk Biró Lajost, Karinthy Frigyest, Simonyi Zsigmon- dot és Balassa Józsefet. Ezek az intézkedések az eszperantó nyelv állami elismerését jelentették. A Magyar Tanácsköztársaság eseményei újabb lökést adtak a mozgalomnak, s nemcsak a munkás, hanem a polgári eszperantistákat is lelkesítették: közülük többen kapcsolódtak be a HESL munkájába. Az eszperantisták a maguk sajátos eszközeivel segítették a fiatal proletárállamot: egyik legfontosabb céljuk az volt, hogy reálisan tájékoztassák a külföldi közvéleményt a Tanácsköztársaságról és célkitűzéseiről. A magyar eszperantisták Hun- gara Revuo (Magyar Szemle) címmel eszperantó nyelvű lapot szerkesztettek, amelynek anyagát a magyarról eszperantóra fordított cikkek alkották. A folyóirat példányai 12 európai ország eszperantista munkásszervezeteihez jutottak el : tagjai anyanyelvűkre fordították és közzétették ezeket a cikkeket. Kun Béla Mit akarnak a kommunisták? című brosúrája is így vált ismertté egész Európában. 1919 áprilisában a holland gyári munkások szervezete és a Holland Szocialista Párt eszperantó nyelvű táviratban köszöntötte a Magyar Tanácsköztársaságot és Kun Bélát. Május elsején a budapesti eszperantisták a mozgalom zöld zászlaja alatt vonultak fel a munkásnemzetköziséget, a békét és a barátságot szimbolizálva. A Tanácsköztársaság vérbe fojtása az egész magyar nemzet számára rettegést jelentett. A munkásmozgalom — így az eszperantista munkás- mozgalom is — illegalitásba vonult. Működtek ugyan Budapesten és környékén továbbra is az eszperantó csoportok, tevékenységüket azonban korlátozta és ásandó felügyelet alatt tartotta a csendőrség. Csak a húszas évek közepétől indult jelentős fejlődés olyannyira, hogy a rendszeres felügyelet ellenére a HESL már a munkások politikai továbbképzését is biztosítani tudta. A csoportok önállósága megnőtt, s 1923 és 1928 között az egyesület taglétszáma 600-ról 1500-ra emelkedett, a csoportok száma tizenöttel nőtt. A mozgalom politikai jellege nyugtalansággal töltötte el a rendőrség budapesti nyomozó főcsoportját. Egyik jelentésében ezt olvashatjuk: „A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete tulajdonképpen 1920-ban indult fejlődésnek. 1924-ben már csoportjai vannak 8— 10 helyen... Az egyesület által hallgatólagosan megtűrt és meg nem akadályozott SAT (Nemzetnélküli Világszövetség — S. A.) kommunista propaganda gyakorlati eredménye mutatkozott abban is, hogy a megindult Vági-féle kommunista mozgalom tagjai közt is számtalan esetben szerepeltek mun- káseszperantisták. A bolseviki propaganda karöltve járt a Természetbarátok Turista Egyesülete és az Alkoholellenes Munkásszövetség hasonló tevékenységével. Az egyesület melegágya lett a bolseviki propagandának, amelynek ténye külsőképpen is megnyilvánult abban, hogy az egyesület gyűlésein, előadásain, helyiségeiben a tagok olyan eszperantó jelvényt viseltek, amelyen az eredeti fehér szín helyett a vörös színt használták alapul, vagy pedig — a megtorlást elkerülendő és a járatlant megtévesztő — jelvényeiken az eredeti jelvény fehér és zöld színével együtt még egy színt, a vöröset alkalmazták, s így a jelvények külsőleg a piros, fehér, zöld nemzeti színeket mutatták. A propaganda veszedelmesebb méretű elharapózhatóságának megakadályozására és a Magyar Eszperantista Munkások Egyesülete működésének megfigyelésére és fokozottabb ellenőrzésére a m. kir. belügyminiszter úr 1928-ban 5337/1928. VII. rés. számú rendeletével hívta fel a hatóságok figyelmét." A belügyi szervek aggálya jogos volt. Egyre többen kapcsolódtak be az eszperantó nyelv révén a munkások nemzetközi harcába. Az egyik legnépszerűbb Eszperantó Nyelvtan tanfolyamok és magántanulók számára c. kiadvány néhány év alatt öt kiadást ért meg. Mi okozta a tankönyv nagy sikerét? Az előszóban Tieder Zsigmond, a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületének elnöke, így vállaszol a kérdésre:,,... Napról napra nagyobb munkástömegek ismerik föl az eszperantó fontosságát, azonban ez egyedül nem magyarázná meg a könyv népszerűségét is, hiszen sok és köztük több jó magyar nyelvű tankönyvvel rendelkezünk. A siker titka abban rejlik, hogy e könyvet dolgozó munkások írták — dolgozó munkásoknak." Hogy mennyire igaz ez a kijelentés, bizonyítsuk a tankönyv példamondataival: ,,A munkások negyedrésze gyakran munkanélküli és csak a háromnegyed része dolgozik... A nagy gépek mellett mint kis figurák, dolgoznak a munkások. A férfiak és a nők mellett dolgozik még a kisgyerekeknek tömege is. A legtöbb munkás naponta 9 órát dolgozik. Volt idő, amikor 12 —14 órát is dolgoztak s biztosan el fog jönni az az idő is valamikor, amikor csak 6 órát kell dolgozni. Akkor nem fogunk kisgyerekeket látni dolgozni. Most nekik is be kell menni korán reggel és dolgoznak késő estig egy kis darabka kenyérért. Azért sem tanulni, sem iskolába járni nem tudnak. Kérdeztük őket, hogy mennyi fizetésük van, de azt mondták, hogy olyan kevés van, hogy abból nem lehet megélni. Most már mi is tudunk mindent arról a nehéz munkáról, amit ők végeznek... Gondold meg munkástársam, menynyivel tudnád fokozni egyetlen tulajdonod, a munkaerőd árát még a kapitalista társadalomban is, ha ott tudnád azt eladni, ahol a legtöbb kereslet van, tehát ha nem akadályozna meg téged vándorlásodban a nyelv nemtudása." Nem volt ritka jelenség az 1920 és 1934 közötti időszakban az sem, hogy eszperantisták vagy kiadványa- ik ellen nyilvános sajtópert indítót- tak. Az Akadémiai Kiadónál 1964- ben megjelent Markovits Györgyi Üldözött költészet c. műve hitelesen 55 számol be az elkobzott kötetek, perbe fogott eszperantisták bírósági ügyeiről. A Ni kantu (Énekeljünk) c.
