Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hering Margit - Zahemszky László: A Szovjetunió népeinek kultúrája az első világháború előtti egri lapokban

- 1901, A halál látogatóban - 1902, Gyámoltalan asz- szony - 1909). A kisemberek problémáit, sorsát részvéttel ábrázoló Csehovot A szakácsnő férjhez megy (1903) és az Egyszer egy évben (1906) c. elbeszélések reprezentálják. Élesen veti fel a társadalmi problémákat a Protekció (tkp. „Hölgyek”) c. elbeszélése egy tanító sorsának bemutatásával; ezt a Hevesmegyei Tanügy közli, 1912-ben (12. szám), nyilván éppen aktualitása miatt.

Míg Csehov műveivel szerepel, addig Gorkijtól csak egyetlen elbeszélést találunk, a Vezeklést (Egri Híradó, 1910/12.). Gorkij neve viszont gyakran felbukkan a tárcákban, hírekben, bűnügyi tudósításokban, mint jelző a „top- rongyos", „csavargó” helyett. „Legjobban helyesel neki egy Gorkij tollára méltó alak... Egyenesen a törzsasztal felé tart, s megérinti a Gorkij -embert.” (Egri Híradó, 1908/., Simányi: A mélységből). „Az alkohol Gorkij-alafcká változtatta. ..” (Egri Híradó, 1908/64., Mozgó tragikókép.) „Somogyi Józsefnek hívják a munkást, aki igazi Gorkij-alak.” (Egri Napló, 1913/32., Egy koronáért a halálba.) Jól rávilágít ez is arra, hogy Gorkij nálunk az Éjjeli menedékhely révén vált híressé (Egerben is bemutatják 1904-ben).

Igényes irodalmi cikkben is hivatkoznak Gorkijra: Pogonyi Nándor az Irodalmi irányzat (Heves vármegyei Hírlap, 1906/21.) c. eszmefuttatásában ír a bölcseleti, az orosz irányzatról, „amely a realizmus felé látszik ugyan hajlani, de a felé a realizmus felé, amely keresi az emberi méltóság idealizmusát... Ez az irányzat a modern szociá- lizrnus célját szolgálja. ..” Példaként Gorkij Éjjeli menedékhelyét említi a szerző.

Az „öt nagy” (aki Egerben csók négy, hiszen a Doszto- jevszkij-hullám elkerülte városunkat) művein kívül még sok orosz szerző neve került bele oz egri sajtóba. Közöttük vannak valódi klasszikusok, olyanok, mint Puskin, Lermontov, Gogol, Korolenko, Krilov, Csernisevszkij, Nyekroszov, de az ő életművük legfeljebb egy-egy könyvhirdetés erejéig hatol be az egri köztudatba, fordítós csak elvétve akad, a rájuk való utalások, hivatkozások is ritkák. Mások olyan orosz írók, akiket ugyan számon tart a szovjet irodalomtörténet, de munkásságuk az előzőekénél kevésbé jelentős, s a magyar irodalmi ízlés formálásában sem volt semmi szerepük, lyen pl. Nyi'kityin vagy Uszpenszkij. Szerepelnek még a divat által felkapott írók, akiknek életműve ugyan kevés irodalmi értéket tartogat az olvasó számára, műveik olvasmányossága mégis egy időre felkapottá tette őket (Potapenko, Avercsenko, Arcibasev), s fordításban főleg az ő munkáik jelennek ,meg.

Ám az egri sajtó minden provinciális vonása ellenére is mutatott fel önálló eredményeket az orosz kultúra népszerűsítésében. Természetesen a fordítások tekintélyes része átvétel valamelyik, akkortájt megjelent könyvből vagy ritkábban lapból. Van azonban néhány olyan fordítós, amelyet a Kozocsa-Radó-féle bibliográfia vagy egyáltalán nem ismer, vagy jó néhány évvel későbbről tartja csak számon; ugyanez vonatkozik a Szegeden 1967-ben Fenyvesi István összeállításában megjelent repertóriumra is. (Fenyvesi István: Az orosz és szovjet kultúra a szegedi lapokban 1890 -1944, Szeged, 1967.)

Egyik összeállításában sem szerepelnek azok a mesék, amelyek „Tálstoj Leo gróf, orosz író után vanak fordítva magyarra”, s az Egri Népújságban jelentek meg 1892- ben, a 24. számban a Miként osztó föl a muzsik a libát?, a 25.-ben A cár új ruhája és a Sakálok és az elefánt. Az utóbbi kettővel együtt megjelent A két testvér a szegedi repertóriumban szintén nem fordul elő, Radó és Ko- zocsa pedig csak 1923-tól tartja számon, a Hézsongárdy Gábor fordításában megjelent Legszebb Orosz Mesék c. kötetben. Ugyancsak mindkét gyűjteményből hiányzik Aver- csenko A delej c. elbeszélése, mely a Hevesvármegyei Hírlapban jelent meg (1911/57—58.), méghozzá Holik Sámuel eszperantóból készült fordításában.

Érdekes képet mutat a többi fordítás megjelenési időpontjának egybevetése is a Kozocsa-bibliográfiában jelölt időponttal. Van pár olyan elbeszélés, amely csak néhány évvel előzi meg a központi sajtóban megjelent változatot — ilyen két Csehov-noveNa. A Nők szerencséje című elbeszélés a szerző neve nélkül, Spectator fordítói névvel (Ambrus Zoltán? v. ö. Magyar írói Álnévlexikon) jelent meg a Hevesvórmegyei Hírlapban 1901. június 2-án (66. sz.).

Ugyancsak 1901-ben, de november 10-én, napvilágot látott a Szegedi Híradóban is, itt a fordító neve nélkül, majd 1903-ban, a Magyar Könyvtár 326. kötetében, A nők kiváltságai címen, Barabás Árpád fordításában - ez az adat szerepel a Kozocsa-bibliográfiában. A halál látogatóban c. Csehov-novella szintén előbb jelent meg Egerben, mint Budapesten. Nálunk az Egri Híradóban (1902/87.), ott a Jövendőben (1905/13.), Egy borzalmas éj címen.

Ezek a 2-3 éves eltérések még jelentéktelenek. A többi, a Kozocsa-bibliográfiátál különböző ódat azonban jelentős időkülönbséget mutat, nem egyszer egy évtizednél is nagyobb az eltérés Eger javára.

Csehovnál maradva:

1902. január 1-én jelent meg az Egri Újságban A szerelem zsarnoka c. novellája; kerek tíz évvel később, szintén a fordító neve nélkül, de már A gonosz fiú címen belekerül Az orvos felesége és más elbeszélések c. kötetbe (Bp., 1912); ez az adat szerepel Kozocsáéknál.

A Felsülés c. Csehov-novella az Eger 1912/97. számában jelent meg; a Kozocsa-bibliográfiában Kudarc címen szerepel, mint a Csehov Antal Összes Elbeszélő Művei I. kötetének egy darabja, Peterdi István fordítósában. A megjelenés éve 1924! I I

Az Egri Újság 1896/92. számában látott napvilágot „Gontsoharow”-tól a Melyik az őrült? című tárca, szintén tizenkét évvel korábban, mint ahogy a Kozocska-bibliográfiából kitűnik. Ott Ki az őrült? címen szerepel, első megjelenése szerintük 1908, az Újság az évi 3. számában. (Meg kell jegyeznünk, hogy az egri változat német átültetésből készült fordítás, erre mutat a szerző nevének né- metes írásmódja.)

Az Eger és Vidéke c. lap 1890/24. számában Lovasdi címen közli Tolsztoj két kis remekét. A Kozocsa-bibliográ- fia a Hogyan tanultaim meg lovagolni? címűt a Tolnai Világlapja 1905-ös évfolyamában, Á vén ló címűt a Nagyváradi Napló 1907. évfolyamában találja meg először. Az eltérés 15, illetve 17 esztendő!

És végül, mintegy 500 adat mindössze három verse közül az egyik Lermontov A tőr c. műve, mely Karaffiáth Jenő fordításában, 1902-ben jelent meg a Hevesvármegyei Hírlap 102. számában. Tizenkét évvel későbbről tartja számon a Kozocsa-bibliográfia, igaz viszont, hogy akkor Kosztolányi fordításában jelent meg, Modern költők c. kötetében.

Ám a lapok tárcarovatát 1860-tól átnézve, az is kiderül, hogy az orosz téma, az orosz attribútumok használata megelőzi az orosz fordítások megjelenését, sőt a rójuk való utalást is. Már az 1860-as években tömegével találunk orosz tárgyú, de nem orosz szerzőktől való elbeszéléseket. Ezek kezdetben németből vagy franciából fordított művek, és jelzik, bogy az orosz irodalom kezd divatba jönni, hogy Turgenyev és a szorgalmas németek (pl. Badenstedt) munkássága nyomán több orosz író már ismertté vált francia és német nyelvterületen. A giccs — bár örök — mindig jelzi a múló divatot, gyorsan vedlik ót egyik bőrből a másikba, a giccsírák gyors kézzel festik át hercegnő hőseiket nihilistává, romantikus skót várkastélyból a Terek zúgó habjaihoz, a kaukázusi bércek közé költöztetik hőseiket, s a szerelmeseket egymástól elszakító rablók vagy kalózok most cserkesz vagy kozák ruhában feszítenek. Ilyen hatás- vagy divatjelző elbeszélések A két zuáv (Egri Értesítő 1861/9.), Otylia (Eger, 1865/12—15.) franciából stb.

Sacher—Masoohnak a Tarka képek az orosz udvari életből c. művét a hetvenes években fordítja le Milesz Béla (Szelim) megyénkbeli irodalmár tanító, és mintegy 30 éven át, időnként felbukkannak az egri sajtó hasábjain vérfagyasztó részletek a fent említett műből. Paródi József A Terek folyó tündére c. beszélvén (Heves Vármegye, lÖTS/IS —16.) az ebben az időben már nálunk is közismert Lermontov hatását véljük felfedezni. A rendőrfőnök titka c. be- szélv ifj. Vóncza Mihálytól (Regélő Themiis, 1882'4. füzet) halálosan összekevert romantikus meséje, a nihilista mozgalomban részt vevő orosz hercegnő, a aaz rendőrfőnök, egyszóval a divatos félkész elemekből lazán összeállított történet egyik eklatáns példája a tömegigényt kielégítő ponyvairodalomnak. Ilyet még nem egyet találhatunk a századfordulón és utána is.