Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dráviczki Imre - Sereg József: Szocialista hazafiság és internacionalizmus I.
IIVIIH If HHMtliHIIIIIIIIIIII i | DRÁVICZKI IMRE-SEREG JÓZSEF: C Szocialista hazafiság és internacionalizmus 1. A fejlett szocialista társadalom építése magába foglalja a szocialista tudat fejlesztését. A társadalmat és embert formáló munka eredményei kedvező feltételeket biztosítanak a tudatformáláshoz. A szocialista tudat fejlődése viszont növeli a munka hatékonyságát, gyorsítja a társadalom szocialista fejlődését. Ezt a kölcsönhatást szem előtt tartva, határozta meg a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa az ideológiai munka és harc feladatait a szocialista nevelés különböző területein, többek között a szocialista hazafiságra és internacionalizmusra irányuló nevelésben. A Központi Bizottság irányelvei a párt XI. kongresszusára kimondta: „Szélesebb körben tegyük tudatossá: a szocialista hazafiság cselekvő hazafiság, társadalmi céljaink megvalósítását szolgáló felelős, aktív magatartás és állandó készenlét vívmányaink védelmére. Erősítsük tovább, terjesszük azt a meggyőződést, hogy eredményeink forrása, nemzeti felemelkedésünk záloga szocialista társadalmi rendünk, a magyar dolgozó tömegek teremtő munkája és összefogása a Szovjetunióval, a szocializmus útjára lépett népekkel, a világ haladó erőivel." A szocialista hazafiság és internacionalizmus világnézetierkölcsi tartalmának szélesebb körben való tudatosítása azért szükséges, mert ma még sok félreértéssel, ellentmondással találkozunk, amik zavarják a szocialista tudat fejlődését, egyes emberek eligazodását tennivalóik felismerésében és tudatvállalásában. Gyakori a hazafiságnak csupán szavakban vagy érzelmi megnyilvánulásban való felfogása, amely nem jut el a tudatos cselekvésig. Sokszor nem látnak különbséget a régi és a mai hazafiság között, s nem értik, hogy miért beszélünk szocialista házasságról. Másoknak, főleg a fiatalabb generációhoz tartozók egy részének, a hazafiság elsősorban a történelmi múlt kérdése, gyakran hagyományápolás látványos külsőségek között. Társadalmunk jelentős részének a tudatában a hazafiság ma is egyoldalúan, szűkén vett „nemzeti érdek", amelyhez külsődlegesen, erőszakoltan kapcsolódik az internacionalizmus. A szocialista országok ellen irányuló imperialista propaganda, amely a nacionalizmust szítja, erre az eszmei bizonytalanságra igyekszik „építeni". Segítségére van ebben az is, hogy a szocialista világrend- szerben és a nemzetközi munkásmozgalomban meglevő elentmondások rendszerint a nacionalizmus valamilyen formájával kapcsolódnak össze. Ezért esetenként a nacionalizmus, persze burkolt és lappangó, megnyilvánulásaival is számolnunk kell. A szocialista hazafiság és internacionalizmus tudatosítása és a nacionalizmus elleni harc csak együttes, egyidejű feladatként oldható meg. 2. Lenin a hazafiságot az egyik legmélyebb emberi érzésnek nevezte, amely az elkülönült hazák évszázados és évezredes fennállása során gyökeresedett meg. Nagy szerepet játszott és játszik a nemzetek, a társadalmi osztályok és az egyes emberek tevékenységében. Mód Aladár, a szocialista haza és a szocialista hazafiság fogalmát a következőképpen határozza meg: „A haza a szülőföld, az adott társadalmi, emberi közösség, annak jelene és múltja, hagyománya, kultúrája. A tevékenység oldaláról fogalmazva, egy történelmileg adott, meghatározott társadalmi közösség, a nép közös munkája, küzdelme az életért, a felemelkedésért. A hazafiság pedig nem más, mint egy egyén vagy az egyes társadalmi csoportok, osztályok aktív és pozitív bekapcsolódása egy nemzet, egy nép felemelkedéséért, haladásáért való küzdelembe.” (Mód Aladár: Nemzet és szocialista nemzet. Magvető, 1974, 28. I.) A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a szocialista hazafiság és intemocionalizmus a munkásosztály ideológiája, a nemzettel, a hazával, illetve más nemzetekkel, más népeik hazájával kapcsolatos szocialista eszme, érzés és magatortás. E gazdag tartalmú fogalmaknak a jelen esetben az erkölcsi tartalmát emeljük ki, mivel az képezi a szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelés közvetlen célját. A szocialista hazafiság és internacionalizmus. mint erkölcsi elv és mint erkölcsi viszony, részt vesz az egyén és a társadalmi csoportok tevékenységének szabályozásában. A szocialista hazafiság szabályozza az egyének és a társadalmi csoportok viszonyát a néphez, a nemzethez, azok alapvető érdekeihez, céljaihoz, feladataihoz. Ez kiterjed a szülőföldhöz, az anyanyelvhez, a múlthoz, a jelenhez, a szocialista társadalmi rendszerhez való viszonyára. A proletár vagy szocialista internacionalizmus erkölcsi tartalma magába foglalja a társadalmi haladás erőihez: a Szovjetunióhoz, a szocialista országok közösségéhez, a nemzetközi munkásmozgalomhoz és más haladó erőkhöz való viszonyát. Az internacionalizmus kiterjed olyan kérdések pozitív megválaszolására, mint például; milyen legyen a viszonyunk az emberiség jelenét és jövőjét érintő kérdésekhez - a szocializmushoz-kommunizmushoz, a forradalmakhoz, a háborúkhoz, valamint a haladással szembenálló erőkhöz. A haza legközvetlenebb eleme a szülőföld. A hazafias nevelés a szülőföld megismerésére, eredményeinek megbecsülésére, a hozzá való hűségre irányul. Ez akkor válik igazi elemévé a hazafiságnak, ha ismerik és becsülik azt a munkát, amellyel a nép építi és szépíti szülőföldjét, mind szűkeb hazáját, mind az ország egészét. Ismerni kell a gondokat és a teendőket is, hogy tudatosan vegyen részt a munkában, illetve a tanulóifjúság felkészüljön a részvételre. Lényeges eleme a hazafiságnak az anyanyelv ismerete, ápolása, és minél kulturáltabb használata. Nem elég, ha csupán hangoztatjuk az anyanyelv szeretetének szükségességét, sőt esetenként túl is hangsúlyozzak, s közben nem vesszük észre, hogy a különböző divatok hatása alatt torzítjuk, szegényítjük és szürkítjük a nyelvet. Az idegen nyelvek megtanulása (és nemcsdk tanulása) nem akadálya, hanem éppen segítője anyanyelvűnk megtanulásának. Ez érdeke az egyénnek is, a közösségnek is. A szocialista hazafiság kialakításában elengedhetetlen szerepe van a történelmi ismereteknek, a pozitív és a negatív elemek megkülönböztetésének, a forradalmi hagyományok ápolásának és korszerű folytatásának, a negatív hagyományok leküzdésének. A történelmi múlt reális értékelése teszi lehetővé a múlt és a jelen összefüggésének megértését, a múltat túlbecsülő, a jelent lekicsinylő szembeállítás leküzdését. A történelemismeret és a történelem- tudat fejlesztésében még sok feladatot kell megoldani ahhoz, hogy történelemképünk a maga valódiságában és gazdagságában álljon az ifjúság elé, s ne redukálódjon le néhány színre, ne torzuljanak el arányai. A helyes és gazdagobb történelemismeret kialakítását jól szolgálta például az az ünnepségsorozat, amely II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából lezajlott. Történelmünk forradalmi fő vonalának tudatosítását szolgálja a KISZ központi bizottsága által kezdeményezett, ma már hagyományossá vált forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata, amely hozzájárul ahhoz, hogy március 15-e mellett március 21-e és április 4-e méltó helyre kerüljön a köztudatban. Újabb kori történelmünk kiemelkedő eseményei, a forradalmi és a függetlenségi küzdelmeket sikerrel betetőző felszabadulásunk 1945. április 4-én, jelentik a folytonosságot múltunk legnemesebb törekvései és a jelen országépítő munkája között. Szükséges továbbá, hogy az osztály- és függetlenségi harcok hősei mellett azoknak az emlékét is ápoljuk, akik az alkotómunka, a tudomány, a technika, a művészet területén járultak hozzá maradandó alkotásaikkal nemzetünk haladásához. Ez elősegítheti az ifjúság nevelését azzal is,
