Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Zétényi Endre: A kétszáz éves márvány délvonal

Az átló hossza nyolc öl. Azonban a vízszintesen elhelyezhető vonal nem elegendő az év minden napján beeső napsugár felfogására. December és január hónapok alatt a delelő Nap horizont feletti szögtávolsága (delelési magasság) igen alacsony, a téli napforduló idején (december 21.) alig 18 fok. így e ikét hónap alatt a napsugarak az északi falon felfelé kiképzett délvonalra is felkapaszkodnak.

Heil kívánságára a déívonalat carranai fehér márványból kellett elkészíteni és kirakni. Ez fejezte !ki a vonal nem mindennapi rendeltetését. Igen alkalmasnak ígérkezett ahhoz, hogy a beeső napsugár ezüstös fényét visszaadja. A márványlapok Olaszországból hosszú úton, Genován, az Alpok hágóin, Bécsen át, s dereglyén a Dunán érkeztek Budára, majd onnan „szalmával degeszre tömött furmányos szekéren dö- cögtették az egri fuvarosok a rakományt rendeltetési helyéig”. A délvonalat három csíkban tervezték, így is építtették meg. A középső szalag teljes hosszában carrarai márványból, 12 darabból áll. Két oldalán, rövidebb fehér márványból és pótlásul tárkányi kristályos mészkőből váltakozva fut egy-egy oldalszalag. Hogy a márványt a látogatók ne koptassák, hogy a fénye is jobban megmaradjon, védelmére tölgyfadeszka-borítákat alkalmaztak.

Az építési tervek mellett arra is gondja volt Eszter- házynak, hogy a leendő csillagvizsgálóhoz szakembert is képeztessen. Először Balajthy Máté paptanárra gondolt, akit Bécsbe küldött Hell mellé a szakcsililagászat elsajátítása céljából már 1762-ben. Be is íratta a bécsi egyetemre, hogy ott az elméleti és gyakorlati jártasságot szerezze meg. Eleinte jó véleménnyel volt Hell a kiszemelt egri csillagászról, aki azonban tanulmányait nem sokáig folytatta ott, majd félbehagyta és visszaérkezett Egerbe.

Időközben, főleg a norvégiai útja idején Hell és a püspök nem is váltottak levelet. Az ilyen irányú érintkezés 1772-ben indult meg újra. Ekkor már Hell neve Európa- szerte ismertté lett. Igen figyelemre méltó Hell 1774. november 24-én keltezett levele. Abban kifejtette, hogy szívesen közreműködik az egri Csillagda fejlesztésében, valamint az újonnan kijelölt csillagász kiképzésében, nevezetesen Madarassy János oktatásában. Levelének egyik mondata így hangzik: „Semmit sem óhajtok jobban, mint munkámmal hasznára legyek úgy hazámnak, de exellenciád- nak is. Kívánom, hogy az egri Specula és az egri egyetem a legcélravezetőbb tudományossággal felszerelve legyen hasznára a csillagos ég kutatásában.,"

Madarassy János tehát az egri Líceum matematika- fizika tanára Bécsben folytatta tanulmányait. A Schotten- bastey-bástya falára illesztett csillagász toronyban szemlélte az eget éjszakáról éjszakára. Nappal előadásokat hallgatott. Mivel sokszor csak hajnal felé ért a szállására, emiatt már súrlódása is támadt a „Pázmáneum” kollégiumának vezetőségével. Ilyen nehéz volt egy csillagász élete okkor is. Hell azonban biztatta őt is és Eszterhózyt is, mint írta: „E nehézségek ellenére én ki akarom művelni Madarassy uramat, hogy ügyes asztrológus váljék belőle, így becsülettel lehet majd az egri Specula vezetője Úgy látom, megvan benne a kívánatos talentum és a vizsgálódásra való hajlandóság, a heroikus lélek, az éjszakai virrasztás fáradalmainak az elviselése és a szükséges keménység.”

Ilyen előzmények után köszöntött az egri Líceumra az 1776-os év. Meg kell indokolnunk, miért tekinthetjük az 1776-ik évet jubileumi évfordulónak? A kupolát kivéve készen állott a torony is. Eszterházy Heti Miksát meghívta Egerbe, aki már 1775 augusztusában azt írta, hogy „Már nagyon vágyódom látni a készülő Speculát, de a jövő évre okvetlen megejtem az utazást". Madarassy is erősen reménykedik, hogy az 1776-ik június 21-én bekövetkező hold- fogyatkozást már Egerben, a Speculában lesz módja megfigyelni. 1776 márciusában, majd április 2-án újabb levél érkezett Eszterhózyhoz Madarassytól. Közölte a püspökkel, hogy Hell és Ö háromlovas kocsival fognak érkezni. Beszámolt arról is, hogy 11 ládában útnak indította Pesten keresztül a csillagászati és fizikai eszközöket. A levélhez jegyzéket is csatolt, melyben felsorolta mind a Londonból, mind a Bécsből származó műszereket.

Hell javaslatára kibővítették a Ged-féle terven előirányzott 9. emeleti filagóriát, hogy ott a „vendégek szórakoztatását szolgáló” sötét kamrát (camera obscura) elhelyezhessék.

Hell 1776-ik évi látogatásáról mondja el maga a csillagász, s hogy mit látott, mit talált itt és mit végzett munkatársaival. Á következő idézet az EPHEMERlDES astronomieae (csillagászati évkönyv) 1777. Wienna — ide vonatkozó részeinek szószerinti fordítása:

„Eszterházy Károly egri püspök a tudományok és lóként a csillagászat ügyének előmozdítása céljából felépítette Egerben, Magyarország közepén Urániának fényes otthonát, egy mindenféle csillagászati megfigyelésre alkalmas, látványos, pazar csillagásztornyot, melyhez hasonlót nem ismerek a kremsmünsterin (Ausztria; Latinos neve: Cremisanum) kívül. Ha pedig azokat a csillagászati műszereket tekintjük, melyeket az általam összeállított megrendelés alapján a jeles angliai csillagásznál, Maskelyne- nél kívánnak beszerezni, akkor az egri Specula bátran tekinthető egész Európa legelső ilyen intézményének.

Az egri Specula élén Madarassy János, egri paptanár, egy olyan magyar ember áll, aki járatos a matézisben, a csillagászatot az én bécsi cs. kir. csillagvizsgálómban harmadik éve tanulja, akinek működéséhez a csillagászok nagy reményeket fűznek. Uránia ezen új székhelyének berendezésére az egri püspök nekem adott megbízást s miután meghívott Egerbe, Madarassy úr kíséretében, hordozható kvadránssal és ingaórával felszerelve, az egri csillagásztoronyban kijelöltem a délvonalat, minden gyakorlati megfigyelés alapját, megközelítő pontosággal meghatároztam a sarkmagasságot, amennyire ezt az időjárás és a műszer kis mérete lehetővé tette.

Az utazás adta lehetőséget kihasználva, egyes útbaeső magyarországi helységek földrajzi szélességét is meghatároztam az úti kvadráns segítségével. 1776. május 17-én értünk Gyöngyösről Egerbe, meghívásunk színhelyére, ahol Eszterházy Károly püspök kitüntető szívélyességgel és atyai szeretettel fogadott bennünket a püspöki aulában, kijelölt szálláshelyünkön. Mindjárt másnap, május 18-án a püspök vezetésével meglátogattuk a tudományok fényes otthonát, elsősorban pedig a csillagászati obszervatóriumot, mely nemcsak Eger városának, hanem egész Magyarországnak is dísze és ékessége. Megcsodáltuk az épületnek, tantermeknek a püspök által megtervezett alkalmas beosztását, melyben az egyetemi tanulmányok teljes elvégzését kívánja lehetővé tenni, megszemléltük a tanárok pazar lakószobáit, melyek ugyanezen épületben, mégis elkülönített helyen fekszenek, a tágas könyvtárhelyiséget és mindazon épületrészt és berendezést, mely kényelmet, szépséget áraszt magából. Őszinte meghatottsággal gratuláltam az én hazámnak, Magyarországnak ehhez a tudományos fellegvárához.

Még ezen a napon, május 18-án megtettem az előkészületeket a délvonalnak a nyugatra néző tágas észlelő helyiségben való kijelöléséhez. Ugyanis két észlelő terem helyezkedik el ugyanazon épületszinten, egyik keletre, másik nyugatra néz úgy, hogy mindkét teremben a megfigyelések jól elvégezhetők legyenek. Miután tehát ezen a napon a délvonalnak, vagy asztronómiai gnómonnak működéséhez szükséges, és már Bécsben előre beszerzett kellékeket elhelyeztem, május 19-én megkezdtem megfigyeléseimet, melyeken mindig részt vett és segédkezett útitársam, a jövendő csillagász, Madarassy úr, továbbá Balajthi úr, aki korábban több éven át az egri akadémián nagy szakértelemmel adta elő a matézist, nekem pedig évek óta kedves barátom. Rajtuk kívül segítségemre volt Kotuts Mátyás, egri akadémiai matézistanár és még számosán a matézisben jártas egri tanárok közül.

E munka közben megjelent körünkben a püspök és mint szemlélő és megfigyelő jelen volt, amikor a napsugár a délvonalba ért. Méltán megcsodáltam ennek az apostoli lelkületű embernek mélységes érdeklődését az ég jelenségei iránt. Amikor egy alkalommal egy derült este az egri obszervatórium számára Bécsben beszerzett ötlábas Newton-csövet a püspöki palota udvarán elhelyeztem, és az akkor éppen látható Saturnusra irányítottam, a püspök meglátta benne a bolygó csodás gyűrűjét, a látvány any- nyira elgyönyörködtette, hogy valahányszor este felhőtlen volt az ég, mindannyiszor elmerengett ennek és más égitestnek, általában a csillagos égnek szemlélésében.