Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Rinyai László: Dadogó, Jánoska és a többiek
§ RINYAI LASZLÖ Dadogó, Jánoska és a többiek | Min'ltHltimilHmiMIIIHItHIIHIMDtltlllilHIIIIIMtl .......................................................................................................................... 5 —600 méter hosszú szabad strand, mérsékelten lekopasztott pázsittal. Combokat perzselő napfény; lán- gos, kukorica, traubiszóda; csillogó víztükör. Labda csapódott közéjük. — Kösz — mondta a srác, akinek visszadobták. Dadogó felsóhajtott és csókolózni kezdett az egyik lánnyal. Vonat futott végig a töltésen, szele kiperdítette a nyárfaleveleket. Johny felsandított az angol regényből, Jimmy egykedvűen kavicsokat hajigáit a kövek közé a vízbe. Könnyedén fogta át Dadogó nyakát a lány, beletúrt sörényébe. Félig tehunyt szempillája alól hivalkodóan villantotta pupilláját jobbra, majd balra. A kövér nőre és férjére mellettük a csíkos pokrócon, közömbösséget színlelő két osztálytársnőjére. Dadogó egyik könyökét letámasztotta, magához lapította a lányt. A kövér asszony megcsóválta a fe:ét, oldalba bökte lepényként elterülő férjét. A labdázó kis srácok egy-egy passz után érdeklődéssel odasandítottak. — Ne hülyéskedj, Dadogó, nyilvános strandon vagyunk! — rémült meg a vékony hangú Jánoska és tördelni kezdte ujjait. Dadogó félrehajtotta a lány szőke fejét, kifejezéstelen szemmel meredt Jánoskára. A másik két lány vihogott. — Igen, igen. Már mindenki titeket néz — erősködött Jánoska. Jimmy abbahagyta a kőhajigálást. — Sü .. süket — dadogta Dadogó és újra beirányította a lány fejét. De a lány szembogara haragos színűvé vált, megfeszítette nyakát, szorosan összekulcsolta háta mögött ujjait. — Ezt a szemérmetlenséget! — jegyezte meg a kövér nő. Férje legyintett. Johny összeráncolta homlokát és becsukta a könyvet. — Igenis, Johny — panaszkodott Jánoska —, miért csókolóznak ők a strandon? Ez csupán feltűnési visz- ketegség. Dadogó elengedte a lányt, nehézkesen feltápászkodott. Odament Jánoskához, fenyegetőzve hadonászott orra alatt. — Fe .. feltűnésből ka .. kapsz egyet mi.. mindjárt, amitől viszketni kezdesz! — Elég! — mordult rá Johny. — É..édesapám ez meghü .. hü .. ez egyre idiótább lesz. A mu. .múlt. .- kor. .kor is az a balhé, most meg. .- most meg... Jánoskát elöntötte a pír. Idegesen végigsimított középhosszú haján és öntudatosan bökte ki: — Én nem vagyok idióta! El sem jöttem volna veletek, ha tudom, hogy ilyen lehetetlenül viselkedtek. — Be .. beverem a pofádat, te . .te taknyos! — Dadogó a nagyobb nyomaték kedvéért Jánoska orrának támasztotta öklét. Jánoska a következő pillanatban már Johny árnyékában húzódott meg. Nem kell bántani a kisgyereket ezt fejezte ki Johny atyai tekintete, de Dadogó svungba jött és lábánál fogva próbálta kiráncigálni a főnöki oltalom köréből. — Nna! — szórtak villámot Johny fogai. A kövér nő és férje biztosan ismét róluk tárgyaltak, mert szemük egészen kivörösödött. Jimmy szólalt meg, a dárdafényű víztükörre és a habos vitorlákra vetve tekintetét: — A harag haragot támaszt, gyűlölködésre gyűlölet a válasz, csak a Semmiben hamvad el minden. A lányok megbűvölten néztek rá. — A Nap és a csillagok nem bántanak senkit. Dobjátok vízbe a fegyvereket! — ö .. öregem, é .. én bírom a te du .. dumádat, de en . .ennek semmi köze a to .. totál Sem .. mihez, meg a meg .. meg .. békéléshez. Ez .. ez egy kis i.. idióta. Jánoska újra izgalomba jött és vissza akart vágni, de Johny erősen a vállára tette a kezét. — Csak a feltűnés, mindenben a feltűnés. Hiú kalandok hajszolása — folytatta Jimmy, a kövér asszony csíkos pokrócán megpihentetve álmatag tekintetét. — Igen, a feltűnés — buggyant ki meggátolhatatlanul Jánoskából. — A dadogást is csak feltűnőségből csi- nália. A lányok felvisitottak. — Mi?! — bődült el Dadogó, öklét gyűrögetve. — Igen, Dadogó — szólt tárgyilagosan Jimmy —, én is észrevettem, hogy rendszertelenül és szabálytalanul dadogsz. A kövek közé dobott kavics torz vízgyűrűket vet. Hallottál Demosztenészről? — De .. de .. Mit érdekel e .. engem ez az egész ma . .marhaság I Ve . .vegyétek tu . .tudomásul, ho .. - hogy é .. én i.. igenis da . .da . .da- .. dadogok! Diadalmas arccal nézett végig a társaságon. A labdázó kis srácok is érdekesnek találták már az egészet. Vadul lobogtak a hosszú hajak, a torz értelmetlenség, a görcsös mozdulatokba kövült indulatok szoborcsoporttá formálták a látványt. Dadogó kézen ragadta a lányt, akivel előbb csókolózott. — Ne .. nem tö .. törő .. döm e . .- ezzel a ki .. kis álszenttel, má . . mára su .. suliban is be.. beárult. Mi .. minek is jött el ve., velünk! Ráncigálta a lány csuklóját, de ő megfeszítette derekát, docos színű szembogara jobbra-balra villant. — Hagyd abba, Dadogó — szólt szomorúan Jimmy —, nem áll ez jól neked! A kövér nő lángost evett, férje traubiszódát kortyolgatott. — Te., te is mi., mindig csak ezt tu .. tudod dumálni — fordult ellenségesen Jimmy felé —, ne .. nem é. .- értek va .. valamennyien egy., egy... — Dadogó, utolsó főnöki figyelmeztetés! — Johny szikár alakja fenyegetően magasodott föléjük. — Mi.. mi az, most már mi..- mindent meg akarsz szabni? Te., te vagy a .. az atyaúristen? Ne .. nekem most jo .. jól esik... Magához rántotta a lányt, az felvisított, majd kiszakítva magát visz- szapenderült Johny árnyékába. Hatalmasat csattant Johny ökle. Dadogó orrát-száját elöntötte a vér. A lányok arca befagyott. — Lemosni! — ordította Johny. Néhányon a környékből feléjük fordultak, úgy tűnt, pillanatra fel is háborodtak. A labdázó srácok megütő- dötten elszaladtak. — Vadállatok — sóhajtotta a kövér nő. — Rendőrt kellene hivni — mondta erőtlenül a férje és hasra fordult o pokrócon. Dadogó nyivákolva dadogott, néhány hajfürt'e még vörösebbé vált a rákenődött vértől. Jimmy és Jánoska nagy nehezen a vízköpő kút kővályújához vonszolták és lemosdatták. Nyöszörgött, teljesen elhagyta magát még a visszaútban is. — Nem bírlak, nehéz vagy — siránkozott Jánoska. Johny szemvillanására a lányok odaszaíadtak, megragadták Dadogó lábát, Jimmy és Jánoska pedig a hóna alatt és már cibálták visszafelé tovább. A kövér nő és férje megbotránkoz- va csóválták fejüket. De így se bírták sokáig a szándékosan magatehetetlen terhet, félúton lehuppantották a pázsitra. __ Szörnyen viselkednek ezek a m ai fiatalok! — sóhajtotta a nő. — Mit vársz tőlük, már a kinézetük se jó — mondta megvetően a férje és undorodva követte szemével a Johny felé vágtató csikósörényeket. — Mind egyformák, hírből sem ismerik a tisztességes viselkedést, meg a szemérmet. Férje nyögve a hátára fordult. — Ezektől minden kitelik! Garázdaság, lopás, betörés, még talán emberölés is. Homokszinű, napégetett bőrszínű, 5 korhadt csónakszínű sörények lobogtak tehetetlen megadással az édesvízillatú levegőben.
