Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lökös István: Megyénk irodalmi kistükre II.
Bátor légyen hatodik nagy csudája, Isten mint lön Egörnek megtartója, Kiről énökötn lészön megváltója, Csendességben csak légyen meghallója. Fbből vitézük sok jót tanúihattok, Szállott házba mi szükség? meghalljátok, Minden igyetökben mint forgódjatok, Hogy jó hírben névben maradhassatok. Sok jó adassék memből vitézüknek, Kiktül megtartaték vára Égőinek, Rabságtu! maradta ez földi népnek, Bora, kenyere hegyeknek, völgyeknek. „Hogy jó hirben névben maradhassatok" — mondja Tinódi az idézett strófák egyikében. Mintha csak Balassi szövegét olvasnánk, úgy csendülnek a reneszánsz ember nemes dicsvágyát megfogalmazó szavak s tán nem elfogultság megemlíteni ehelyütt: a később Balassi által is vitézlő oskolának tekintett egri végvár lakói és kapitánya valóban reneszánsz emberi mivoltukból fakadóan lehettek a jó hírért s névért való küzdés példaképei... A Felnémeti névtelen XVI. századi énekköltészetünk jelentős része kötődik a reformáció magyarországi mozgalmához. Van időszak, amikor a vallási tárgyú énekek vezetnek a tematikai megoszlás tekintetében s mint fentebb tapasztalhattuk: még társadalmi célzatú epikus versek is biblikus keretet öltenek magukra. (Pl. Tinódi Judit asszon históriája c. éneke.) És van olyan versszövegünk is — a Felnémeti névtelen Cantioja —, amely a reformációnak a katolicizmus részéről megfogalmazott szatíráját tartalmazza. Igazi rokonságát talán nem is igen a XVI. század második felének irodalmában kell keresnünk, hanem részben korábban és részben későbben. Gerézdi Rábán okkal rokonítja későközépkori líránk egyik reprezentáns darabjával, az 1520- as évek elején készült, Apáti Ferenc centilenája címen ismert szatirával, amelynek néhány sora visszacseng a névtelen szerző szövegében. Azkort az papoknak vala tisztességek, mikoron egészlen áll vala szerzetek, távol vala tőlök gallérus köntösök, veres beretrájok. Igen kévés hajok, szántaion jószágok, erős regulájok, kévés zsolozsmájok, bársonyos szolgájok, fekete kápájok, az apáturaknak — olvassuk Apáti feddőénekében s hasonló hangütésre lelünk a felnémeti énekszerző versében, azzal a különbséggel, hogy itt a „Luther-papok" viselkedéséről, öltözködéséről van szó, tehát kifejezetten reformációellenesség- ről: Torkig való drága ráncos palástokot Mám az ő testekhez oly igen illetik, Az margitás gallér, nyakokat béfedte, Uronk tanítváni nem így öltözének. Megszívlelendők ugyanakkor Horváth János szavai is, aki — időbeli közelség miatt — azt tartja: „egyike e vers az ellenreformációs mozgalom első fecskéinek”. Az 1565-ben készült verset Toldy Ferenc fedezte fel, mint írja: „egy régi könyvbe leírva” találta, amely könyv sajnos mindmáig lappang. Azt, hogy valóban Felnémeten íródott, az ének utolsó strófájából tudjuk, ahol a keletkezés dátuma is szerepel: Ez kisded éneket nem régen szerzették, Az Cya ... mentében híres Felnémeten, Hogy mikor írnának ezer és ötszázban És annak felette még az hatvanötben. A szerző kilétéről mit sem tudunk, Toldy Ferenc sem s a szöveget a Régi Magyar Költők Tára VII. kötetében közreadó Dézsi Lajos sem bukkant a nyomára. A Felnémet határában állott és 1347-ben alapított pálos kolostorról szólván Kovács Béla megkockáztat egy feltevést, mi szerint az énekszerző talán az a Felnémethy Benedek nevű, pálos rendi szerzetes volt, aki 1567-ben halt meg s aki talán egyike lehetett azoknak a felnémeti pálosoknak, akik a protestánsokat pártoló Mágócsy Gáspár egri kapitánynyal is szembekerülhetett. Mágócsyról egyébként Dézsy is megemlíti, hogy „az egri kapitány s így az egri püspök fennhatósága alatt állott" Felnémeten Fügedi János és Mágócsy Gáspár kapitánysága idején „eretnek conciona^ torok", tehát protestáns prédikátorok működtek, s hogy különösen Mágócsy — „aki 1567-ig, tehát az ének írása idején is, egri kapitány” — volt a protestáns papok védelmezője, annyira, hogy vele „még Mélius Péter is meg volt elégedve”. Mindezek ismeretében máris egyértelmű a felnémeti névtelen szerző szatirikus hangütése, amellyel a „Luther papok" világi hivságokkal kacérkodó életformáját veszi célba — így akarván az ellenfelet morálisan is lehetetlenné tenni. Mint Horváth János megjegyezte, a szerző „írói készséggel" rendelkező ember volt, aki nyelvi leleményeivel tette elsődlegesen értékessé XVI. századi énekköltészetünknek ezt az érdekes darabját.. . Csabai (Chiabai) Mátyás és Salánki György Két kevésbé ismert énekszerzőnk volt Csabai Mátyás és Salánki György, kik énekeik révén szintén kötődnek a XVI. századi Egerhez. Salánki egy az egriek által szervezett rajtaütést énekelt meg, amely Balassi Bálint egri tartózkodása idején történt, róla épp ezért alább, a Balassi egri kapcsolatait felvázoló sorokban szólunk maid bővebben. Csabai Mátyás 1556-ban kiadott, Encomium arcis Agriae c. latin nyelvű munkájában Eger 1552-es ostromát énekelte meg, talán épp Tinódi hatására, s énekét Dobó Istvánnak ajánlotta. A magyar históriás ének műfajától eltérő, klasszikus distichonokban írt vers talán elsősorban azért figyelemre méltó, mert a kor nemzetközileg használt nyelvén adta tudtál a világnak az egriek győzelmét . Balassi Bálint Egriek! vitézek, végeknek tüköri Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézségekhez dolgotokat veti. . . — így szól Balassi Bálint, a magyar nyelvű reneszánsz líra csak európai távlatokban mérhető képviselője a XVI. századi Eger hadi dicsőségéről, amikor végső számodóst tesz az országból távozván, útban Lengyelország felé. Legismertebb verseinek egyikéből, a Búcsúja hazájától címűből való sorok, reneszánsz kori költészetünkben — a Tinódié mellett — a legszebb s a legigazabb vallomás az egri vitézségről, az egri vitézek jó hírnevéről. Négy esztendős egri szolgálat élményei, emlékei törnek fel e sorokban elementáris erővel, a magyar reneszánsz líra egyik legszebb, legművészibb darabjává nemesülve. Négy esztendő nagy idő egy viharos életű magyar reneszánsz költő és végbeli vitéz életében, aki Danckától (Danzig) Erdélyig, Nürnbergtől Krakkóig, Pozsonytól Bécsig (tán még Pado- váig is?) kószált az akkori Európa országútjain, miközben elorzott atyai jussát, a hatalmas Balassi-vagyont akarja visszaperelni ellenségeitől s az akkori magyar főúri világ szépasszonyait és hajadon leányzóit, no meg az alkalmi szerelmi partnerek sokaságát is meg akarja hódítani, leginkább a szép özvegyet, Ungnádné Losonczy Annát. Eny- nyi időt nem akármiért, csakis „az jó hírért névért”, a reneszánsz ember földi dicsőségre vágyásáért tölt egy helyben a végvári vitéz. A történelem tanúsítja: Balassi egri tartózkodásának négy esztendeje alatt — de azt megelőzően is — nem volt híjával a vitézség, a bátorság, az erény, „az jó hírért névért”, való küzdés Eger falai között. Olyannyira nem, hogy Musztafa basa nem is győzött leveleiben eleget panaszkodni Egerre Miksa császárnak:
