Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: 2x2=? Líra és matematika

I BAKOS JÓZSEF: f

| 2x2=? |

| Líra és matematika j

r 5

f,

..............................................................................................................................................

1. SZÁMOK VILÁGA

A dolgozat címe pontosan megjelöli témánk kereteit és a feldolgozás módsze;ét. Arra is utalunk vele, hogy vizsgálódásunk kevesebb elvi, elméleti jellegű kérdést érint, annál több példát állítunk előtérbe. Szinte láthatóvá, tapinthatóvá és mérhetővé kívánjuk tenni a szemléltetésre és értelmezésre alkalmas versbeli nyelvi képletek, a költői képek és gondolat- fo mák segítségévei azt, hogyan jut szerephez a számok és a geometriai formák világához kapcsolható tudományos világkép, versbeli kifejezéskészlet és asszociációs motívumsor a jelenkor magyar lírájában.

Ezt a témát ilyen összefüggésben még nem vizsgálta meg alaposabban ,j sem a nyelvészeti, sem a stilisztikai

1 szakirodalom. Az a kérdés már régebben is felvetődött, hogy egyáltalában lehet-e a matematika és a geometria a költészetnek, illetőleg az esztétikumnak „anyaga". Éppen nap- jóinkban azt tapasztaljuk, hogy a matematikai (az aritmetikai, az algebrai, a geometriai) ismeretanyag és szakszókincs egyre gyakrabban hat költőinkre is. A lírai vers az életet, s benne az egész embert, a valóban . emberi valóságot igyekszik ábrázolni, versbe formálni. Humán műveltségű versíróink „lírailag” sem látják megoldhatatlannak, hogy közelebb kerüljenek a természettudományokhoz, s azok forma nyelvéhez. Egyre gyakrabban fordulnak tehát új témákért és kifejezési formákért a megszámlálható és megismerhető mennyiségekkel és viszonyaikkal foglalkozó tudományhoz, a matematikához. Azt is jói tudjuk, hogy a matematika világa ugyancsak tükörképe annak a valóságnak, amelyben élünk. Illő tehát, ha költői anyagul, gondolattársítási motívumul, sőt olykor témául is felhasználják költőink a te; mészettudományi műveltség nyújtotta ismeretanyagot.

Abban igazat kell adnunk Maróti Lajosnak, hogy a költő természettudományos iskolázottsága elha.óroló értékben ha: látásmódjára, gondolkodására s képalkotó tevéken ségé- re. Az összefüggések alaposabb isme etében azonban nem tartjuk elfogadhatónak ezt a tételét: „a természettudomány a költészetet oly módon sem gazdagítja, hagy a lírai versbe bekölcsönözhető tudományos igazságokat rág a szájába” (Maróti: A jelenkor költészete s a modern tudományos világkép). A probléma éppen napjainkban került nagyon előtérbe, s költőink humán műveltségüket bővíteni, sz'nezni kívánják a természet- tudományos műveltséggel is. Nem véletlen például, hogy Nagy László televízióbeli- vallomásában azt vallja, hogy a matematikához szeretne legjobban érteni (Tiszatáj, 1975. 7. sz. 9.). Persze nemcsak a matematika sajátos szimbolikus nyelve, jelölés- és képletrendszere izgatja költőinket, s nemcsak versépítő eszköztárnak szánják .a ^matematika és általában a termés^i'-tudományok nyelvét, szó- kész}M§l, hanem szerves verselemmé is JpTobáiják asszimilálni. Marx G/örgy kérdésfeltevésére ma már talán így válaszolhatunk: a modern természettudomány gondolatvilága egyre inkább elér a költők tudatáig, s a természettudományok felfedezései, eredményei egyre gyakrabban tükröződnek a költői alkotásokban. (Marx: Jövőnk az univerzum 14). De a korszerűen művelt költő azt is nagyon jól tudja, hogy a matematikai ismeretanyagrészek nem szőröstűl-bő- röstűl lírai fogalmak, de arról is meg van győződve, hogy a tematikai ki- szélesedés, a formai gazdagodás s a költői világ kitárulása érdekében törekednie kell a természettudományos és a humán szemlélet szintetizálására.

Természetesen arra nem gondol egyetlen költő sem, hogy az egyoldalú intellektualizmus, a végletesen elvont mondanivaló s az abszurd forma uralkodjék el a költészetben, csak arra, hogy a „lírai élménykor” és az azt kifejező korszerű „formakor” új- juljon meg a természettudományos műveltség és képzettség nagyobb mérvű hatásában. Garai Gábor úgy véli, hogy a költő világképe és kifejező eszköztára egyáltalában nem válik úgy korszerűbbé, gazdagabbá és teljesebbé, ha természettudományos ismereteit azzal a szándékkal bővíti, hogy kiegészítse vele humán műveltségét, s a „pedánsan feihabzsolt” korszerű tudományos ismeretekre versbeli szerepet így szab. A matematika sem lehet egymagában témája a költészetnek, „legfeljebb hasznos kelléke” (Garai: Eszköz és eszmélet). Abban ugyan igaza van, hogy lírai költő elsősorban az emberhez ért, s az emberi létkérdésekről gondolkozik és gondolkoztál, de ebből nem következik, hogy a „képletek mestereit

legfeljebb tisztelheti”. A lírai költő világképe sem szűkülhet össze. Éppen az emberség szolgálatában törekednie kell arra, hogy a természettudomány, közelebbről a matematika is formálja szemléletét. Nemes Nagy Ágnes méltán tette fel fel ezt a kérdést: vajon a költő csak „az érzelmek szakembere”. A válasz egyértelműen nemleges. Szabó Lőrinc három nagyon tanulságos vallomását is tanúul hívhatjuk a nemleges válasz erősítésére. Szerinte a költészet „a tudománynak édes ikre” (Versírás). Az igazi költő úgy fogalmaz, hogy a szava „olyan biztos, mint a számok képletei” (A huszonkettedik év). Nagyon jellemző ez a mondata is: „Képzeld, képzelet, a képzelhetetlent! / furakodj számtani formulákba” (Fent és lent).

Már témánk szempontjából is nagyon tanulságosak Kassák sorai: „Mivel költő vagyok / olyan egyértelműen szeretnék / beszélni szavakkal / ahogyan a matematikusok / beszélnek számokkal" (Bevezető sorok egy könyvhöz).

A költőket nem véletlenül izgatják a matematikusok kutatásai, a számok világának „rejtelmes összefüggései". Őszintének érezzük Bóka László vallomását is: „Sekély minden más út, ha / nincsen veled vers, zene és matézis!" (Költészet kegyelme). A költő és a matematikus alkotási módja közötti merész párhuzamra is utal az író ebben a versrészletben: játszom.

Semmi kis képeket rakok/ a világba, a világból:/ munka után a matematikus saját gyönyörűségére számol (Maróti Lajos: Semmiségek).

Egyik kiváló matematikusunk arról ír, hogy egy író elpanaszolta, „hiányosnak érzi műveltségét, mert nem tud matematikát. A saját területén érzi ennek hiányát..., mert például a koordináta-rendszerre még emlékezik, s ezt már képben, hasonlatban is felhasználta. Ügy érzi, hogy még sok ilyen felhasználható anyag van a matematikában, és a kifejezőképessége szegényebb attól, hogy nem meríthet ebből a gazdag forrásból" (Péter Rózsa: Játék a végtelennel 9.).

Közleményünkben éppen azt akarjuk igen gazdag példatárral bizonyítani, hogy a matematika nemcsak a költő világképét és szemléletét formálhatja, gazdagíthatja, hanem nyelvi és képi eszköztárát is. Elsősorban azt fogjuk megmutatni, hogy a matematikai „ismeretanyag” és terminológiai eszköztár a versekben nem önmagában vállalja a közlő, kifejező szerepet, hanem az általa felkeltett, sugallt, nagyon is merész és szabad asszociációkban. A költői képek megújításában, a gondolatalkotási módok ko szerűsítésében igen nagy szerepet vállalnak a matematika, a geometria fogalom- és kifejezéskészlete köréből vett versbeli kulcsszavak. Érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy ezekből a nyelvi formákból kombinált képek 57 milyen képzeteket, illetve gondolatokat idéznek fel a versolvasókban.

Mind az intellektuális, mind a hangú-