Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
túltesz a korábbin. Sükösd Mihály színes nyelvű elemzésében pontosan rámutat Babel két izgalmas ihletőjére, Odesszára, a szülővárosra és a forradalomra, ,.Megírta Odessza mítoszát. Nem a szeme előtt elterülő valóságot, hanem a valóság lehetséges többletét. összegyűjtötte, egymáshoz illesztette színes világa tükörcserepeit, s a novellákban a valóság minden szelete-szilánkja meghaladta eredeti méretét; némely összetevők elhagyásával megtalálta önmaga lényegét ... s mi a forradalom Babel novellasorozatában? Vér, szenny, megsemmisülés, szépség, harmónia és felszabadulás ötvözete. Ismerős világ ismerős elemei; aki egymás után olvassa el az odesszai mélyvilágról és a polgárháborúról írt novellákat, nemigen fedezhet fel ábrázolásbeli és hangulati különbségeket”. Sükösd Mihály esszéjében — pár mondat erejéig — még irodalomtörténeti összehasonlítgatásra is vállalkozik. E gyűjteményes kötet szerkesztője Elbert János, a bevezetőn kívül, két színvonalas portrétanulmány szerzője is. Hja Ehrenburg- ról rajzolt képe irodalmi telitalálat. Elbert János finom ujjakkal kitapogatta a nagy hírű író és publicista munkásságának minden rejtett szépségét. Rámutatott arra, hogy magában az íróban és ábrázolásmódjában rejlő minden kontraszt ellenére, mindig a harmóniát kereste. Találóan írja róla: ,,Ehrenburg pályájának sajátossága, hogy nem egyszerűen kortársa ennek a századnak — a koronatanúja is. Mindig a cörténelem alakulásának legizgalmasabb pontján találjuk, éppen a kor legérdekesebb embereivel találkozik”. Hja Ehrenburg életének hetvenhat éve alatt több világra szóló történelmi esemény szemtanúja volt, s írásaiban mindegyikről érdekes-hiteles képet villantott fel. Méltatója megtalálta a módját annak, hogy úgy szóljon az egyes írói korszakairól, hogy mindig szemelőtt tartsa az összkép nagy humanista pátoszát. A portrégyűjtemény szerkesztőjének másik, újszerűén ható tanulmánya Mihail Bulgakovnak a A Mester és Margarita című remekmű szerzőjének tragikus életpályáját boncolgatja. Tételek és ellentételek, legendák és intimitások útján keresi-kutatja Elbert János a bulgakovi életmű titkát. Bulgakov ..elfeledtetésében” és felfedezésében van valami nagyon sajátos, esetét a többi jogilag vagy legalábbis kultúrpolitikai- lag-esztétikailag rehabilitálásra szoruló társáétól megkülönböztető i/onás. Nemcsak műveiben, egész életében valami olyan összetett és mélységesen izgató, nehezen megmagyarázható gócát érezzük a kor alkotói-értelmiségi-emberi problémáinak, hogy romantizáló túlzás nélkül kimondhatjuk: megfejtésre vár a Bulgakov-titok”. Elbert János szavai ráirányítják a figyelmet arra, hogy a szovjet irodalom területén a kutatókra még nagyon sok izgalmas feladat /ár megoldásra. E gondos mérlegelések nyomán megírt tanulmányból talán azt hiányolhatjuk, hogy Bulgakov drámái és vígjátékai nem részesültek valamivel részletesebb elemzésben. A külön is kiemelt és röviden méltatott tanulmányok mellett — bár mindegyik írói portré a maga módján igen figyelemre méltó alkotás — mégis idekívánkozik az elismerés hangján szóló futó felsorolásba Lator László Mandelstamja, Péter Mihály Tvardovszkija. Fehér Ferenc Ajtmatovja és Garai Gábor Voznyeszenszkije. Napjaink szovjet irodalma bár igazán bőséges válogatást kínál, mégis az az érzésünk, hogy néhány igen jelentős és érdekes írói egyéniség kimaradt a kötetből. Feltétlenül hiányoljuk Anna Ahmatova és Viktor Rozov írói portréját. Különösen az utóbbi hiánya feltűnő és érthetetlen, hiszen Rozov az utóbbi évtizedek, sót napjaink is egyik legsikeresebb szovjet drámaírója. Neve hazánkban is régóta ismert. Számtalan darabját játszották a fővárosi és vidéki színházainkban. Még egy általános jellegű észrevétel idekívánkozik. Néhány írói arckép némileg egyoldalúvá vált azáltal, hogy méltatója csupán az író egy-két alkotását elemezte alaposabban, s más fontosabb művek mellett pár szóval — esetleg anélkül — elsiklott. így a rajzolt pályakép itt-ott kívánnivalót hagyott maga után. A kötetet Ecsedy Andorné és Gáliczky Éva pontosan és gondosan összeállított életrajzi jegyzetei egészítik ki. Az egyes írókról külön-külön is egységbe foglalt fontosabb életrajzi adatok és jelentősebb művek felsorolása nagy segítséget nyújtanak a pontosabb tájékozódáshoz. Napjaink szovjet irodalma a Gondolat Kiadó újabb — immár harmadik — igényes vállalkozása méltán számíthat nagy sikerre. A könyvet szakemberek és átlagolvasók egyaránt haszonnal lapozgathatják. Bízunk benne, hogy a kitűnő kezdeményezést —, ahogy eddig is történt — hamarosan egy másik követi, s néhány éven belül a szovjet irodalomról újabb — immár negyedik — portrégyűjtemény lát napvilágot. (Gondolat Kiadó) HekJi József Szegedi Á.: Két lombkorona, két háztető
