Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: Szerelmem, Oresztész (Didaktikus utójáték)
1 SZIGETHY ANDRÁS: Szerelmem, Oresztész Didaktikus utójáték és párbeszéd a szerelemről, a változásról, a törvényről és a szokásokról iiaiiiitHimiir (Oresztész a lépcsőzetes trónus előtt áll mindvégig mozdulatlanul, mig Elektra állandóan körbejárja a királyi trónt.) ELEKTRA: Győztünk Oresztész. ORESZTÉSZ: Igen, a zsarnok halott, Aigiszthosz halott. ELEKTRA: Nem Oresztész, nem Aigiszthosz halott csupán, hanem meghalt a mozdulatlanság, meghalt a változatlanság is. örülsz Oresztész? ORESZTÉSZ: Igen. A város megnyugodhat, a város boldogan élhet, az emberek biztosak lehetnek abba, hogy amíg én vagyok a király, senki nem háborgatja mindennapjaikat. Én gondoskodom róla, hogy így legyen. ELEKTRA: És velünk mi lesz? Veled és velem mi lesz? ORESZTÉSZ: Dolgunkat elvégeztük, Elektra. ELEKTRA: Mit beszélsz? ORESZTÉSZ: Azt mondtam, dolgunkat elvégeztük Elektra. ELEKTRA: Dehát én szeretlek, Oresztész! ORESZTÉSZ: Én is Elektra. Én is szeretlek. De nekünk nem a mi szerelmünk a fontos. Nekünk a város a fontos Elektra. A város, érted? És semmi más. Nekünk az emberek boldogsága a fontos, mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy szerelmünk felkavarja a várost, és elpusztítsa az emberek boldogságát. Mi nem engedhetjük meg, hogy az emberek a mi szerelmünkön keresztül azt lássák, hogy felrúgjuk a törvényt és a rendet, hogy lábbal tapossuk azokat a szokásokat, amelyek biztonságot és boldogságot adtak a szülők szüleinek és azok nagyszüleinek. Nekünk erre kell gondolni, Elektra. ELEKTRA: Miket szólsz Oresztész? Miket? Én szeretlek téged Isten és ember előtt. Én szeretlek téged a város előtt, én szeretlek téged a törvény és a szokások előtt... ORESZTÉSZ: Állj meg Elektra. A szokás és a törvény tiltja, hogy mi szeressük egymást. ELEKTRA: Na és? Mától kezdve más lesz a szokás és a törvény! ORESZTÉSZ: Te megőrültél Elektra: hát nem mi mondtuk ki, hogy a városnak boldogságot akarunk, hogy betartjuk és betartatjuk a törvényt, hogy ragaszkodunk ahhoz, ami boldoggá tette a gyerekeket és a gyerekeknek az apját és azok szüleit. ELEKTRA: Ezt te mondod, te Oresztész, aki megölted Aigiszthoszt, mert ő azt mondta, hogy minden változás ártalmas, és ezért sújtott le a bakó azoknak az embereknek a nyakára, akik ezt megtagadták. Te mondod ezt Elektrá nak? ORESZTÉSZ: Le kell mondanunk egymásról Elektra! ELEKTRA: Lemondani egymásról? Hát nem érted még most sem Oresztész, hogy ha lemondasz rólam, Elektráról, ha lemondasz a szerelmedről azért, mert tiltja a törvény és tiltják a szokások, akkor holnaptól kezdve arról is lemondasz, hogy meghasadjon a folyók hátán a jég, akkor holnaptól kezdve arról is lemondasz, hogy kirügyezzenek a fák, akkor holnaptól kezdve arról is lemondasz, hogy a gyerekek megtanuljanak beszélni, lemondasz arról, hogy holnaptól felkeljen a nap, kinőjjön a fű, és beérjen a földeken a búza. Ha lemondasz rólam, Elektráról, mert tiltja a törvény és tiltják a szokások, akkor lemondasz arról, hogy a betegek meggyógyuljanak, akkor lemondasz arról, hogy a zsarnokot meg kell ölni! ORESZTÉSZ: Mit akarsz Elektra? Mit! Ha utat engedsz annak, hogy az emberek felrúgják a törvényt és szokásokat, akkor holnaptól anya a gyermekével fog hálni, holnaptól a macskakölykökből kuvaszok fognak felnőni, holnaptól a madarak bőgni fognak, mint a bivalyok! Ezt akarod Elektra, ezt? ELEKTRA: Én téged akarlak Oresztész! Téged és senki mást, és rajtad keresztül a boldogságot, a boldogságot pedig nem korlátozhatja a törvény és a szokások. Vagy te is korlátozni akarod az emberek boldogságát? Te is ki akarod jelölni nekik a szabadság izzó vaskorlátokkal befogott körét? ORESZTÉSZ: Ha ez kell az emberek boldogságának, ezt fogom tenni Elektra! Ezért öltük meg a zsarnokot. ELEKTRA: Micsoda? Ezt mered mondani nekem, ezt mered mondani Elektrának? Ha ezt mondod nekem, akkor te nem is vagy Oresztész. Te Ajániom tisztelettel Gyurkó Lászlónak. nem lehetsz Oresztész, te nem lehetsz király! Most látom csak, te nem is vagy Oresztész! , ORESZTÉSZ: Te nem vagy többé Elektra! Te most már nem vagy Elektra. ELEKTRA: Én Elektra vagyok. Elektra voltam Aigiszthosz uralma alatt is, és Elektra vagyok most is. De te csak addig voltál Oresztész, amíg megölted Aigiszthoszt. Én megtagadlak téged a város előtt, megtagadlak téged Zeusz előtt, megtagadlak téged a szerelmünk előtt, megtagadlak téged a világ előtt. ORESZTÉSZ: Vigyázz Elektra! Az embereknek nincs többé szükséqük rád! ELEKTRA: Rám nincs szükségük az embereknek? Rád nincs szükségük Oresztész. Rád nincs szükség többé, mert megtagadtál. ORESZTÉSZ: Én? Én tagadtalak meg téged? ELEKTRA: Te! Megtagadtál engem, és velem a változást. Engem, aki több voltam, mint a szokás és a törvény. Engem, aki képes vagyok átlépni a szokásokat és a törvényt. ORESZTÉSZ: Amíg én leszek a király, nincs szüksége a népnek olyanokra, akik a maguk boldogsága miatt megtagadják a szokást és a törvényt. ELEKTRA: Ki mondja ezt? Te, vagy a nép? ORESZTÉSZ: Én mondom Oresztész, a nép nevében. Én mondom ezt, Oresztész, a király. ELEKTRA: Csakhogy te nem vagy király. Amíg én élek, én, Elektra, addig te soha nem lehetsz király. Most pedig gyere ide szerelmem, Oresztész. Gyere ide hozzám, Elektrához, aki úgy szeret téged, mint testvér a testvérét, anya a gyermekét, szerető a szeretőjét. Gyere ide szerelmem. Egyetlen, örök szerelmem. ORESZTESZ: Nem megyek Elektra. Én nem mozdulok. ELEKTRA: Akkor mozdulok én, ha ennek így kell lennie, akkor legyen. (Előrelép és karján egyetlen mozdulatával keresztüldöfi szerelmét ugyanazzal a tőrrel, amellyel a zsarnok életét oltotta ki Oresztész.) VÉGE?
