Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Cs. Varga István: Ember és valóságábrázolás Németh László regényeiben
iiiiiiiiiiimiiimiiiiiiimiiiuiiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiiiiiiiii minimum iiiiiiin mi u CS. VARGA ISTVÁN: iiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHMiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiMiiiiiiiiij Ember- és valóságábrázolás Németh László regényeiben iiiiui iiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin mi ni nini itimiiiiiiitiiiiiiiii iimi iiiiumi n mimtimiiiiiiiiiniii m iiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiitiiiMiiiiitiiiiiiiiittiFMiiiiitiit»«iiiiiiiiiiiiiiiitttii>iiiiiiBiiiiiiiiitiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiii i«imiii im SZAMUNK KÉSZÍTÉSE KÖZBEN KAPTUK E HÍRT: NEMETH LÁSZLÓ 1975. MÁRCIUS 3-ÁN, HOSSZÚ SZENVEDÉS UTÁN ELHUNYT. Fél évszázaddal ezelőtt kezdődött Németh László írói pályája: 1925-ben írta Az Ady-vers genezise című tanulmányát, amelyet aztán novellák, esszék, regények, drámák hosszú sora követett. Ugyanez évben jelent meg a Nyugat pályázatán első díjat nyert paraszt-novellája: a Horváth- né meghal. A fiatal diplomás orvos, a pályakezdő szépíró által elérhető legnagyobb elismeréssel utazott feleségével együtt Bécsbe nászútra. Onnét írta Osváth Ernőnek, hogy „a magyar szellemi erők organizátora” akar lenni, így indult küzdelmes, öntörvényű írói pályája, amely az erkölcsi példaadás életben és egy egész életműben megvalósított gyönyörű szívárványívével gazdagította a XX. századi magyar irodalmat. Németh László roppant nagyságú életműve — műfordításait nem számítva külön — három fő területre: az esszé, a dráma és a széppróza területére bontható. Azt eldönteni, hogy a szépíró, az esszéista, vagy a drámaíró alkotott-e jelentősebbet, maradandóbatt, egyelőre nem tudjuk. Ennek megkísérlése is meddő vállalkozás lenne. A reális megítéléshez a közel fél évszázados munkásság egészét kellene átfogni, olyan munkásságét, amelyhez hasonló kevés van a magyar irodalomban. Igaz, hogy ezt az életművet alapvetően lezártnak, egésznek vehetjük, de megfelelő történelmi távlat nélkül — itt még a néhány évtizednyi idő sem elégséges — nagyon nehéz objektiven, megbízhatóan ítélni. Minderre meggyőző példa a Németh-mű- vekkel foglalkozó kritikai irodalom. A Németh-oeuvre-ben bolyongva az az ismert hasonlat jut eszünkbe, amely szerint a felhőbe, a magasság ködös homályába vesző hegyóriásokat a völgyben ballagó vándor nem tudja összemérni, amint az írókat sem tudjuk — és nem is célszerű —< egymással, hanem csak önmagukkal mérni. Ilyen, még meg nem hódított csúcsnak tartom a Németh-életmű három nagy területét. A lélekábrázolás szempontjából különösen fontos öt regény: az Emberi színjáték, a Gyász, az Iszony, az Égető Eszter és az Irgalom. Az írói fejlődést vizsgálva igen jelentős az Emberi színjáték. Németh László lélektani módszerének, művészetének, alakjainak sajátosságait, összetevőit elemezhetjük kezdeti stádiumban, az indulás éveiben írt műben. (Első regénye: az Akasztófavirág, a lélektani módszer szempontjából elhagyható.) írói módszerét tökéletesítve fiatalon jut el regényírói művészetének egyik csúcspontjára, amelyet a Gyász jelöl. A Gyász vitathatatlanul lélekmonográfia, írói mestermű, az esszéregény sajátos változata, írónk kifejezésével megnevezve: „tudat-regény”. Itt alakul ki — arányt és egyensúlyt megtalálva — Németh László lélektani módszere, mint író ebben találja meg önmagát. Más jellegű a Bűn és befejezetlen regényciklusa az Utolsó kísérlet. Bár különösen az utóbbi nevelődési regény (Erziehungsroman) a jellemfejlődés egyes részeiben hasonlóságot mutat az Emberi színjátékkal. De a társadalomrajz — amely a ,,Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem, . . (Ady Endre) „Nem művésznek születtem. Mi voltam hát? Küszködő; ,,cgon”-izáló. Nem ezért, mert másokkal küszködtem. A külső harc kényszer volt számomra. Azért is túloztam benne, mert nem sokkal vívtam szenvedélyből; magamat dobtam be kötelességből." (Németh László) Bűnben elsődleges —, a félekrajz, cselekmény és lélekrajz, szerkezet, jellemek rendszere, ezek aránya, jellege és funkciója lényegesen eltér mindkettőben az előbb felsorolt lélekmonográfiákétól. Vekerdi László szerint „Az artemiszi pálya a Németh-élet fővonala”, a belőle „lehasadt s önállósult” pályákhoz sorolja Boda Zoltánét is, akitől az író élete réges-régen elvált, külön fejlődött és nőtt azóta, s így sorsában mintegy a „kívül eső pályát nézte és írta le”. Szembeállítva „az élet és a lélek történetét” hangsúlyozza, hogy ez a típus az életrajzi motívumokat közvetlenül felhasználja, míg a másik típusú regényekben az író és hőse között nem a külső események, hanem a belső, a lélek története, fejlődése, szerkezete alapján épül ki a kapcsolat a regényvilágban. A hős tudatában belülről tárulhatnak fel a fokozatosan bekapcsolt és feltárt „övezetek”. Ide tartozik a Gyász, az Iszony, az Égető Eszter első kötete és az Irgalom. Ezt a tipizálási elvet alapjában helyesnek tartjuk, azzal a módosítással, hogy az Emberi színjátékot a lélektani módszer fejlődése, nagyrészt jellege szempontjából a második típus regényei között elemezzük. VALÓSÁGISMERET ÉS REALIZMUS Sokan túlságosan is tudatos írónak tartják Németh Lászlót. Ezek főként esszéiből indulnak ki és gyakran szembesítik az esszéírót a szépíróval. Regényeinek, módszerének tudatosságát, megkomponáltságát hangsúlyozzák, kiemelve az író „doctus” voltát, egyszersmind háttérbe szorítva a művészi spontaneitást, az ihlet szerepét. Az tény, hogy nincs még egy írónk, aki hasonló alapossággal föltárta volna művészetét, interpretálta volna műveit. Elsősorban az Ember és szerep, a Magam helyett főleg életrajzi, az írói egyéniség gyökereit, eredetét részletező, valamint a Negyven év műhelytitkokba bevezető írásaira gonolunk. Ezekben az írásokban Németh vállalta az önkoímmentálás, esetenként a műértékelés kényes feladatát, amely néha ugyan nem mentes a szubjektív szemlélettől, de éppen az írónak szabad, pontosabban csakis neki van joga a szubjektív interpretációhoz. Minden más műértelmezésre vonatkozik, hogy tudományosnak csak akkor fogadható el, ha igazolják, bizonyítják. Eszmei-filozófiai, módszertani, de lélektani szempontból is ki kell emelni tanulmányai közül a számunkra rendkívül fontos Freud-tanulmányt, a Proustról, Gide-röl, Piran- delióról szóló értekezéseit, és a Móriczról írott, valamint általában a „népiek”-kel kapcsolatos írásait. A morális problematika kapcsán sok érdekes mozzanatot tartalmaz a Tolsztoj inasaként című tanulmánya. írónk átélő, átlényegítő képessége, lelki érzékenysége végtelen tudásszomjjal, ismeretvággyal és rendkívüli szellemi-akarati adottságokkal párosult, ennek egyetlen, de elégséges bizonyítéka: életműve. Sok műfajt művelt ritka
