Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak a Mátra alján
A január végén megválasztott vezetőségen belül már a kezdetben frakcióharcok keletkeztek. Csépány József pártigazgató, a Horthy-korszak „királyi gazdasági tanácsosa” már a legelején határozottan tört a képviselői mandátum megszerzése felé. A baloldaliaknak is voltak erői a párton belül. Benei Sándor kisparaszt vezetőségi tag körül csoportosultak az „óvatos kisparasztok és földmunkások”, akik a Kommunista Párttól még tartózkodtak, de ellenezték a feudálkapitalista világ politikai és gazdasági berendezkedéseit. Benei Sándor e csoportok élén azonban nem tudott következetesen szembeszállni a jobboldallal, mivel éppen Csépány József pártigazgatóval szoros családi kapcsolatok fűzték össze. A meghatározó vezetést a gyöngyösi kisgazda szervezetben Csépány József ragadta magához. Már 1945 márciusában elkezdte a „külön utat". 1945 márciusában a koalíciós újságot, a Gyöngyösi Néplapot otthagyva, „Gyöngyösi Újvilág”, majd a járásra is kiterjesztve, Gyöngyös és Vidéke címen külön pártlapot indított, amellyel egyengetni törekedett az utat a képviselői mandátuma felé. A Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt volt az a politikai szerv Gyöngyösön, amely már 1945 tavaszán külön politikai elképzelésekkel lépett fel. A koalíciót csak keretnek és nem összefogó erőnek tartotta, s ezt újságjában, a Gyöngyösi Újvilágban ki is fejezte. A felszabadulás után az első hónapokban a Kisgazda Párt mögé tömörültek az összes polgári elemek, míg később a polgárság egy része igényt támasztott külön párt létrehozására. Kristóff Géza, gimnáziumi tanár antifasiszta polgári magatartásával alkalmas személynek látszott arra, hogy ennek az irányzatnak vezető egyénisége legyen. Ilyenformán 1945 január legvégén a Kisgazda Párt helyiségében megalakult a „Polgári Demokratikus Párt Gyöngyösi Szervezete". Egy hónappal később, 1945. február 25-én, közölte a Gyöngyösi Néplap a Nemzeti Parasztpárt szervezési felhívását. A Nemzeti Parasztpárt a Kommunista Párt teljes támogatásával jött létre és mindvégig hűséges segítőtársa maradt. Ezek a társadalmi rétegek viszonylag radikális nézeteket vallottak, de még idegenkedtek a kommunista párt teljes programjának elfogadásától. A Kommunista Párt a Nemzeti Parasztpárt vezetőségén belül „beküldött" vezetőségi taggal rendelkezett. 1945 májusában a városban tehát öt demokratikus párt működött. A Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt akcióegységet alkotott. A Független Kisgazda Párt és a belőle kivált Polgári Demokrata Párt ennek az erőnek a tudomásul vétele folytán külsőleg tartotta magát a Nemzeti Függetlenségi Front Szegeden elfogadott, a nemzet demokratikus újjászületését célzó programjához. A megalakult demokratikus pártok hatalmi tevékenysége a Nemzeti Bizottságban öltött testet. Már kora tavasszal (1945. március 14-én) a Nemzeti Bizottságnak 17 tagja volt, akik közül négyen a Kommunista Párthoz, négyen a Szociáldemokrata Párthoz, ketten a Nemzeti Parasztpárthoz, négyen a Kisgazda Párthoz tartoztak, míg egy tag a Polgári Demokrata párt tagja volt, egy gimnáziumi tanár és a 30-as évek nyugalmazott polgármestere „pártonkívüli" volt. A Nemzeti Bizottság összetétele magában hordozta átalakuló életünk társadalmi örökségét és a jövőt is. A tagok között munkás és szegényparaszti rétegek képviselői még csak négy fővel szerepeltek. Erős hagyományokkal rendelkezett a városban a kisiparosság, ennek következményeként a Nemzeti Bizottságban öt fővel képviseltette magát. Határozott politikai programjuk nem volt, de a Szociáldemokrata, vagy a Kommunista Párt tagjaiként feltétlenül a feudálkapitalista összenövés ellenfelei voltak. Az értelmiség öt képviselője felfogásban nem volt egységes. Radikális polgári demokrata állásponttól kispolgári egzisztencializmuson keresztül becsületes demokrata felfogásig minden árnyalatot képviseltek. A Nemzeti Bizottság tagjai közül különösen kiemelkedett a fővárosi munkásmozgalomból származó jó szervező képességű fiatal, szociáldemokrata párttag és vezetőségi tag — később megyei szociáldemokrata titkár, Szurdi István, akit a tavasz folyamán a közellátási ügyek irányításával bízták meg. A város politikai életének hatékony népi szerve volt a Nemzeti Bizottság. A demokratikus kibontakozás minden területén igyekezett megoldani a feladatokat. A meginduló élet sok nehézséggel járt. A kommunisták és a baloldal soraiból kerültek ki azok, akik egyéni érdekeik és kényelmük feláldozása árán példát mutattak a közösségért való fáradozásban. A város gyógyszerhiánnyal küzdött, a köz- egészségügy képviselői járványos megbetegedések elterjedésétől tartottak, létfontosságú volt a gyógyszerbeszerzés, valamint a régi készletek felkutatása és biztonságba helyezése. A Nemzeti Bizottság első ténykedései közé tartozott, hogy a megmaradt közösségi és magánjavak védelmét megszervezte, biztonságáról gondoskodott. A közellátás megszervezése nagy erőfeszítéseket követelt. Az ügyek intézésével a Nemzeti Bizottság erején felül is törődött. A Nemzeti Bizottság törekedett arra, hogy megindítsa a konszolidált közigazgatást. A polgármester január elsején közölte a Nemzeti Bizottsággal a városházán működő ügyosztályok vezetőinek névsorát. Az élet normalizálásához legsürgősebb feladat a víz- és áramszolgátatás helyre- állítása volt. A közművek vezetőjének, Kabdebo János mérnöknek irányításával a vízszolgáltatás már 1944 december végén megindult, az áramszolgáltatás pedig 1945. január 8-cal kezdődött. A közművek dolgozóinak erőfeszítése nyomán május végére megjött a barcikai villanyáram is, amely a várva várt ipari áram megérkezését is jelentette egyben. 1945 március elején megindult a vasúti forgalom Budapest és Miskolc között ingajárat formájában, de Vámos- györk és Gyöngyös között a vasúti közlekedés még szünetelt. Vegyes vonatpár üzembe helyezése városunk és a miskolci vonal között Vámosgyörkre és vissza csak 1945 júniusában valósult meg. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány intézkedett a közigazgatás ideiglenes rendezéséről. Ennek értelmében alakult újjá Gyöngyös hatvan tagú képviselőtestülete, amelyben az öt demokratikus párt megfelelő taglétszámmal képviseltette magát. Ideiglenes képviselőtestület már március elején működött és intézkedett a legsürgősebb közigazgatási teendők ügyében, többek között a városi tisztviselői állások betöltésének vitáját e testület már március másodikán lefolytatta. Egyhangúlag választották polgármesterré azt a dr. Barna Sándort, aki ugyanerre a tisztségre a Nemzeti Bizottságtól még ennél is korábban kapott megbízást, illetve 1944. november 24-én választás útján került e tisztségbe. A városi tiszti főorvosi munkakör ellátásával kommunista orvost bíztak meg, dr. Gondos Miklós személyében. Az adott körülmények között rendkívül fontos volt a közegészségügyi helyzet rendezése, mert szórványosan felütötték fejüket a járványos megbetegedések és a terjedésük megakadályozása közügy volt. Intézkedés történt a kórház befogadóképességének növelésére, azzal hogy a bentlakó egészséges személyeknek el kell hagyniok a kórház területét, valamint tekintettel a gazdasági nehézségekre, intézkedtek az ápolási díjak természetbeni kiegyenlítéséről. A Nemzeti Bizottság egyik legsürgősebb feladata a közrend helyreállítását célozta. Még a szovjet katonai parancsnokság kezdeményezésére 1944, november 22-én a felszabadulás negyedik napján megalakult a polgárőrség. A karszalagos „policájok" a város közvéleménye előtt csakhamar népszerűvé váltak. Az első hónapokban szolgálataikat ingyen, fizetés nélkül látták el. A rendőrség vezetői ettől az időtől kezdve Kocsis Sándor főkapitány és Steiner Leo kommunista rendőrkapitány voltak. 1945. március 5-én főispáni leirat érkezett Gyöngyösre, mely az előzetesen beküldött javaslatok alapján döntött a Gyöngyösi Igazoló Bizottság összetétele ügyében. A demokratikus pártokat az Igazoló Bizottságban egy-egy fő képviselete. A bizottság feladata volt országosan és gyöngyösi viszonylatban is dönteni a közalkalmazottak megbízhatóságáról. Az Igazoló Bizottság egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért népi bizottságunk volt, személyekre szóló kényes munkát végzett, munkájától a demokratikus tömegek sokat vártak.
