Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - JELENÜNK - Sugár István: Az egri Dobó István gyalogezred tragédiája 1942 telén a Donnál
hadseregének és Paulus generális Sztálingrád ellen tört hatalmas hadigépezetének totális összeroppanásával nyilvánvalóvá vált a magára talált és megizmosodott szovjet Vörös Hadsereg katonai fölénye. Mannstein tábornok, a „Don" hadseregcsoport parancsnoka „Elveszett győzelmek" című emlékiratában őszintén bevallja, hogy a magyar arcvonal szétzúzása nyomán a Donyec medence megtartása is eleve kérdésessé vált. ÚJRA EGERBEN S közben, 1943. február 16-án Egerben is — a mai Klapka utcai Siketnéma Intézet falai között megkezdte működését a hadikórház. Egymást érték a sebesültszállítmányok a Don parti pokolból súlyos sebesülések, csontig ható fagyások árán megmenekedett honvédekkel. Végül is, amikor kitavaszodott, 1943. május 6-án hozta meg a vonat Egerbe a 14. gyalogezred roncsait, melytől a doni arcvonal egyik legsúlyosabb véráldozatát követelte Horthy Magyarországa. Anyák és hitvesek, gyermekek és jegyesek hasztalan keresték soraik között szeretteiket. . . De azért izig-vérig győzedelmi ünneppé igyekezett formálni fiainak a hitleri szövetség oltárán hazaáruló módon való embertelen feláldozását. Nicki Károly ezredes, ezredparancsnok az ünnepélyes fogadtatáson arcpirító hazugsággal állott katonái és hallgatói elé: „Büszkén jelenthetem, hogy az orosz sorozatos tömegtámadásaival sem tudta az egri ezred arcvonalát áttörni..." Jól emlékszem az eseményre, melyet csak megerősít a korabeli Eger című lap leleplező megjegyzése: „Fél lábbal, mankón bicegő honvédek, tolószékekben sápadt arccal szenvedők csoportja vonult fel. .." Az egri ezred díszszemléjén Vasváry Frigyes hadosztályparancsnok is részt vett. S a posta megyeszerte még hónapokon át tömegével kézbesítette a néhányszavas, de mindennél többet jelentő hivatalos értesítést a családok százainak, szeretteiknek a harcok során való eltűnéséről, vagy éppen haláláról. . . ❖ í?. A szovjet ellen másfélezer kilométernyire a hazájától kiszállított 2. magyar hadsereg 1943. január 12. és február 9. között megsemmisült! Halottakban, súlyosan megsebesültökben, eltűntekben és hadifogságba jutottakban az egykor szigorúan titkosan kezelt katonai iratok tanúbizonysága szerint 147 971 főnyi volt a veszteség. (I) Mintegy 30 ezernyien jutottak szovjet fogságba, s a megmeneküitek- nek 75 százaléka is csak a hátulsó vonalban szolgált egységekből került ki. Katonai felszerelésben pedig 80 százalékos volt a veszteség. De a másfélszázezernyi magyar, hazaáruló módon való elvesztésének értelmetlen és emberileg szörnyű tragédiájával szemben az úri Magyarország vezetői süketek és vakok maradtak. Kállay Miklós miniszterelnök nem átallotta azt a durva valótlanságot állítani, hogy „a donmenti harcot a magyar hadsereg nem vesztette el, csak veszteségei voltak... Propaganda hazugság tehát az, hogy a 2. hadsereg megsemmisült!" Nicki Károly egri ezredparancsnok pedig hazatértük után a borzalmas veszteségeket az adott helyzetben fasiszta alapon láthatóan szükségesnek találta: „Legyetek büszkék, hogy a hazáért áldozatot hozhattatok és gondoljatok arra, hogy ha nem hoztátok volna ezt az áldozatot, ti sem volnátok már az élők sorában.. ." A Vörös Hadsereg sikereinek egyik nyitjáról az éber újságolvasó is értesülhetett már annakidején. Az Eger című lap 1943. április 28-i számában „a mai szovjet hadsereg”- ről szóló rövid írásában arról adott hírt, hogy „a bolsevista hadsereg belső szilárdsága, mely évek folyamán mindinkább kialakult, elsősorban az ifjúság egységes bolsevista nevelésére vezethető vissza". S ezen az acélfalon zúzódott szét 1943 telén a 2. magyar hadsereg, s azon belül a Dobó István nevét viselő 14. egri honvéd gyalogezred.
