Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - JELENÜNK - Pásztor Emil: A műveltségbeli fehér foltok "színezése"
zőleg az én cikkemet említette, a gyanútlan olvasó arra gondolhat, hogy Ferincz Éva itt velem vitatkozik. Csakhogy amit ő idéz, olyasmit sem én nem írtam a Valóságban, sem más. Kár, hogy nem árulja el a szerző: kitől idézi ezeket a minden pedagógust elmarasztaló megállapításokat, amelyekkel aligha találkozott a sajtóban, a rádióban, a televízióban. Ha az ő tanítványai mondtak ilyen negatív általánosító véleményt a magyar pedagógusokról, akkor ővelük kellene vitatkoznia, nem velem. De egyáltalán vitatkozás-e az, ha képzeletbeli állításokat, vélt sérelmeket utasít vissza — komoly érvek nélkül? A Valóságban publikált felmérésem — mint nemrég értesültem — vitatéma volt azoknak a magyar szakos középiskolai tanároknak a körében is, akik a tavaszi szünetben Szegeden egyetemi továbbképzésen vettek részt. A huszonhat kérdést és feladatot többen megoldatták otthon saját tanulóikkal, s az eredményt majdnem ugyanolyannak találták, mint én. Egy békési gimnáziumi tanárnő rokonom írja levelében, hogy egy másik Békés megyei tanárnő elmondta hozzászólásában: amikor olvasta a Valóság-beli cikket, nem akarta elhinni, hogy igazat írok, csak a saját tapasztalatai győzték meg, miután kipróbálta kérdéseimet egy jó osztályban. Egyébként a levél írója úgy véli, hogy az igazi pedagógus olvasókat nem törte le a fehér foltok tapasztalása, hanem tettekre sarkallta ifjúságunk eredményesebb anyanyelvi nevelése, hatékonyabb művelődése érdekében. Kiss Attila TANULMANYRAJZ 29
